<<< Vissza

Demokrácia és tisztesség

2003. augusztus 8.

 
"Kérdés viszont, hogy van-e tolerancia a hatalmi elitek között, merthogy ez a demokrácia alappillére". Ezt olvasom a jeles magyar bécsi újságírótól, Paul Lendvaitól. Igaza van. Ezt mindenki tudja, mondja, mint régi kisiskolás koromban én is naponta " szavalgattam" az "egyszeregyet". Nézetem szerint azonban van egy " még-kérdésebb" kérdés, s ez így hangzik: a politikai elit tagjai emberek-e annyira, hogy képesek ellenfeleikben is az elemi emberi tisztességet feltételezni, s látványosan elismerni. Mert a toleranciának valamin nyugodnia kell! Ez a valami pedig a másik ember tisztességének kiindulóponttá való tétele.

Ha ez nem történik meg, akkor nem tud működni a tolerancia, de működik öngerjesztő hatékonysággal a gyűlölet, s mindaz, ami ebből következik. S most elnézést kell kérnem azoktól, akik talán úgy gondolhatják, hogy a történelmi egyházak reklámozásába fogok. Eszem ágában sincs. Azonban ami tény, az tény. Immár visszafordíthatatlanul megvalósult a különböző felekezetű keresztények lelkében az a meggyőződés, hogy egymás hitét súlyos bűn megkérdőjelezni, s nem történhet meg, hogy a keresztények úgy folytatnak egymással párbeszédet, hogy az egyik rá akarja bizonyítani a másikra a bálványimádás, avagy eretnekség vádját. Sajnos, ezzel szemben a politikusok kommunikációjának sikerét abban látják legtöbben, hogy sikerül az ellenfélről bebizonyítani a rossz hátsó szándékokat, s a hazafiság hiányát.

Azt persze lehet mondani, hogy az egyházak fogynak, s ijedtükben keresik egymás melegét. Mondhatni, mert tényleg fogyunk. De a magyarság nem fogy? Számszerűségében is, meg lelki erejében is. Mert van-e veszedelmesebb lélekfogyasztó kúra annál, mikor egy nép szűnni nem akaró izgalmi állapotban kénytelen magyarnak lenni? S ez a szerencsétlen izgalmi állapot annyira makacs, hogy vele szemben a gyengülő hit bibliai korokban jól működő "ördögűző" képessége zavarba jön, s tehetetlennek érzi magát. A történelem tanúsága szerint a forradalmak az alsóbb, szenvedőbb néposztályokban alakulnak ki és törnek hatalomra.

A magyar népnek most, egy elemi erejű forradalmat kellene lángra szítania ahhoz, hogy a tisztesség tisztelete helyreállíttassék. Persze ehhez egy mai Petőfi Sándor kellene, aki nem azt kérdezné, hogy "rabok legyünk, vagy szabadok", hanem azt, hogy: Politikus uraimék, hajlandóak-e megesküdni a magyarok istenére, hogy egymás tisztességét soha, semmi körülmények között meg nem sértik? Ha erre nem hajlandók, csapjanak fel terroristának, mivel hogy erkölcsi értelemben már most is azok! Az igazi demokrácia alapja ezért a tisztesség maga! Ezért, ha napjainkban a magyar nép küzd ellenséggel, akkor tudnia kell, ki az ellenség? Az, kinek drágább rongy érdeke, mint a másik tisztessége. "Pedig azt is anya szülte!", írta Dosztojevszkij.

Vági László


<<< Vissza