Kézsmárkiné Piti Irén gyógypedagógus. Lovasterepauta. S hogy a kettő szorosan kiegészítené egymást? A kérdésre rábólint. Aztán mesél. Az igazat. Alább az ő szavait idézzük. - A lányom kezdett el lovagolni egyik ismerősünknél. Aztán én is késztetést éreztem, hogy fölüljek a lóra. Magamon és a gyerekemen is észrevettem a lovaglás jótékony hatását. A figyelem- és a feladattudat terén nagyon sok változást, fejlődést hozott. Ekkor jutott eszembe: a lovaglást a gyerekek fejlesztésére is lehet fordítani. A szakirodalmakat tanulmányoztam, így tudtam meg, hogy az oktatást Nyugat-Európában évtizedek óta végzik. Már vannak olyan helyek, ahol bizonyos területeit a társadalombiztosítás támogatja. Idehaza, például Hódmezővásárhelyen, az egyik speciális iskolában fejlesztő tevékenységként foglalkoznak vele. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat támogatásával olyan képzéseken vehettem részt, ahol a szakma legjobbjai voltak az előadók. 2002-ben, Bécsben nyolc magyar gyógypedagógus tehetett vizsgát ebből az osztrák szövetség előtt. Akkor Magyarországon még nem volt képzés, mára hivatalossá tették, alapfeltétele a gyógypedagógiai végzettség. Lovasterápiával '99 óta foglalkozom. Akkor kezdtem a tanulásban akadályozott gyerekekkel foglalkozni. A feltételek megteremtése nagyon nehéz. A cél érdekében 2003 októberében létrehoztuk a "Jó úton lóháton" Alapítványt. Ez időponttól az alapítvány keretében végzem a lovasterápiás tevékenységet. Szerencsénkre van egy szentesi vállalkozó, aki azzal támogatja a csoportot, hogy a pályájára enged bennünket. Lovat, eszközöket biztosít hozzá. A ló nagyon jó, jó mozgású, nyugodt. A közvélemény úgy gondolja, hogy elég hozzá egy öreg ló, amely nagyon nyugodt és semmire nem használható. Ez nem így van. Ami még fontos, legyen nagyon jó lépésű, legyen üteme, ritmusa. A ló pszichés hatásai csodálatosak. A tanulásban korlátozott gyerekeknél, ha nincs kifejezetten mozgásprobléma, fejleszt és pszichésen jót tesz. Nyugat-Európában már pszichológusok is használják a lovat. Például depresszió kezelésére. Eredményesen. A nemzetközi konferencián széleskörű alkalmazását láttam a csecsemőkortól az időskorig. De csak nagyon jó mozgású, jó ütemű lóra szabad ültetni őket. A kicsiknél kijavultak a kóros reflexek. A ló mozgása, lépése megegyezik az emberi járással, ha ráültetetek egy embert, akár gyereket, és sikerül helyesen beállítanom az ülését (ez nagyon fontos), akkor percenként közel száz mozgásimpulzust biztosít a hátán ülő számára. A lovasnak függőleges gerinccel, helyes medencetartással kell ülnie. Az impulzus egészen a kisujjig áttevődik, ez önmagában már javít. A szabadságérzés, a bizalomerősítés, a ló hátának a melegsége oldja az izmok merevségét. Ez a sérültek esetében külön hatásos. Jó ló és jó lovasterepauta titka az egésznek. Amiről beszélünk. Ma még viszonylag kevés a hozzáértő szakember. A hozzá nem értés nagyon sokat árthat. Az autista gyerekeknél például nagyon jól használható, nagy számukban először a lóval szemben nyílik meg a gyerek. A ló egy társ, és nem eszköz ebben a folyamatban. Aktív, cselekvő társ. Neki is van akarata. A ló egy intelligens állat, tudni kell vele bánni. A jól képzett, nyugodt ló tolerálni tudja a sérült embert. - Júniusban nemzetközi konferenciát rendeztek Budapesten. A lovasterápia komplexhatása volt a téma. Az eseményen én is előadó voltam. A konferencia a téma minden területén sokat adott előadóknak, hallgatóknak egyaránt. A legképzettebb szakemberek vettek részt rajta a világ minden tájáról. Most dolgozunk. A Magyar Lovasterápia Szövetség harcol, hogy a társadalombiztosítás itt is támogassa ezt a fajta terápiát. Lejegyezte: Lovas József

<<< Vissza