A várakozással teli drámaisok napokkal a meghirdetett össznépi ünnep előtt már tűkön ültek. Ahogy közeledett a péntek, egyre több egykori gimnazista csordogált vissza a középiskolai élet színterére, telve rengeteg emlékkel és élménnyel. Csütörtök este az akkoriban még omladozó, mára megszépült Delelő vendéglő kerthelyisége telt meg számtalan vadregényes történettel és a sztorik szereplőivel. A Szentesről elszármazott dések egy-két pohár mámorító nedű társaságában trécseltek a régi szerelmekről, a kudarcból font kosarakról, és persze a színpadi világ töménytelen poénjai is megelevenedtek. Az éjszakába nyúló csendes csevej mögött a másnapi fellépés vélt izgalmai fickándoztak: ki jön még el? Péntekre, aki tehette, megérkezett. A Tóth József Színház körül délután már sokasodtak a népek, mindenfélék. Egykori és mai tarisznyások, harmincas és tinédzser kendősök, igazi és képzelt kismamák. Ahogy gyarapodott a sokaság, úgy dolgoztak a kreativitást ingerlő agysejtek. Egyre másra születtek meg és hullottak el jobbnál jobb ötletek, de kár volt izgulni, mindenki sorra került. A nézőtér tömött sorai először a legifjabb drámais generáció produkcióinak tapsolhattak, aztán ahogy az idő szaladt, úgy elevenedett meg minden évfolyam fenséges bája. Az 1995-ben érettségizett osztályból öten ballagtak ki a színpadra, ahol szelíd dallamok mellett szelíd táncot lejtve érdemeltek ki hangos tapsvihart. A legendás 93-as évfolyam - ahonnan többek között Fesztbaum Béla és Zsédenyi Adrienn került a címlapokra - a drámairodalom jeles szerzőinek jeles műveiből válogatott, és adott elő műsorszámot. A produkciót tetézve egy dal is felcsendült, majd a karitatív szellem újabb diadalát élhette meg a publikum. A diákok örömmel ajánlották föl a tanári kar részéről feledésbe merült neves szerzők becses köteteit a gimnázium könyvtárának. A 92-es évjárat, akár a jó bor, tisztán került a közönség asztalára. Mint hírmondók, csupán ketten révedeztek vissza a gimnáziumi színház egykori hangulatára. És a sor folytatódott. Egyre idősebb korosztályok csaptak föl újra komédiásnak. Mikor a huszonöt éves múltra visszatekintő dések "dirib-darabjai" lecsengtek, jöttek a diákszínjátszás nagy öregjei, élükön Gálfi Lászlóval, aki meghökkentő színészi tehetségről tett tanúbizonyságot. A rendezvény résztvevői végül megköszönték a türelmet, az odaadást, amit a tanároktól és elsősorban Bácskai Miska bácsitól kaptak. B.D.

<<< Vissza