<<< Vissza

Rákóczi-évforduló kapcsán

2003. június 20.

 
300 évvel ezelőtt, 1703 kora tavaszán a tiszaháti szervezkedők (Esze Tamás, Kis Albert, Pap Mihály stb.) küldöttei felkeresik Magyarország leggazdagabb családjának fejét, hogy jöjjön haza Lengyelországból és álljon egy felkelés élére. Az egykori sókereskedő, tarpai jobbágy, Esze Tamás és a császári seregben hadnagyként szolgálta Kis Albert saját bőrükön érezték a lecsúszott, törvényenkívüliségi élet kilátástalanságát. Nem véletlen, hogy határozott politikai céllal mentek II. Rákóczi Ferenchez, melyhez a kellő súlyt, a hátországot a korábbi alapos szervezkedés biztosította.

Abban az időben szinte mindenki "kurucnak" számított, aki nem állt be közvetlenül a Habsburgok talpnyalói közé. Idetartozott számtalan főúr, még több köz- és kisnemes és jobbágy. A tiszaháti felkelők között volt szőlőmunkás, több nyelven beszélő diák, kisnemes, bányász, lelkész, borkereskedő, hivatásos katona stb. Valamennyiüket az udvar részéről sorozatos sérelem ért, kiestek a megküzdött társadalmi helyzetükből, elvesztették a tulajdonuk nagy részét, beszűkült a vallás és az anyanyelv használata, országon kívüliekké váltak.

Miért is döntött úgy egy rendkívül gazdag főnemes, hogy a magyar történelemben először összefog a nincstelenekkel és közösen harcba indul az ország szabadságáért?

A mintegy 150 éves török uralom épphogy véget ért. 1686-ban nemzetközi hadsereggel felszabadított Buda után a rendek nagy része jóváhagyja az aranybulla ellenállási záradékának eltörlését és elfogadja a szabad királyválasztás helyett a Habsburgok örökös királyságát. Igaz közben Zrínyi Ilona, a korábban Habsburgellenes összeesküvés miatt kivégzett Zrínyi Péter lánya, II. Rákóczi Ferenc anyja Munkács várába zárkózva még ellenállt a Habsburg csapatoknak.

1699-ben a karlócai békében a Szent Liga három tagja (Velence, Lengyelország, Habsburg Birodalom) békét köt a törökkel, ezt az egyezményt Péter cár nem írja alá, míg a királyi és az erdélyi magyarok meg sem voltak híva, "rólunk döntöttek nélkülünk" - mondta Rákóczi. Ezzel egy időben megszüntetik a magyar hadsereget, a kisebb várakat felrobbantják, a nagyobbakba császári katonákat helyeznek el. Anyagi tönkretételt erőszakos vallási térítés követte a Habsburgok egyvallásúvá akarták tenni az egész birodalmat. A nincstelenek egy része csak rablásokkal tudta fenntartani magát. Szétesett, államisága megszűnésére jutott országba települt haza Rákóczi 1694-ben, hogy azután pár év múlva menekülhessen a császári fogdmegek elől.

Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy már az első brezáni kiáltványban leszögezi Rákóczi, hogy az európai háborúkkal együtt lehetőségünk nyílik arra, hogy kivívhassuk fegyverrel a szabadságunka, "... a haza örökös megmaradásáért, a sónkat, kenyerünket elvevő idegen nemzet ellen, hogy a szegényeknek teljes nyomorúságából való megváltását elérjük."

1704-ben közzétett híres Manifestumában Európa országait 21 pontba összefoglalva tájékoztatta a szabadságharc okairól és céljairól. Ebben követelte az országgyűlés, a törvényesség visszaállítását, az adók mérséklését. Kiemelte, hogy külső hatalom fegyveres erővel foglalta el országunkat, kisajátítva a kereskedést, bíráskodást, önrendelkezést, megállapította, hogy az ország rosszabb állapotba került, mint a török alatt volt. Bibliából átvett szavakkal ( életében többször elolvasta a teljes Bibliát ) ecsetelte országunk állapotát. Széleskörű műveltségét mutatja, hogy tisztában volt azzal, hogy "... az ország szabadsága csak akkor biztosítható, ha ezzel a szomszéd ország is egyetért."

Ez volt az utolsó háborúnk, melyben a Kárpát-medence minden nyelvű, vallású népe együtt tudott harcolni és képes volt 8 éven át lekötni a Habsburg Birodalom képzett hadseregét.

A szabadságharcot lezáró szatmári békében (1711) a résztvevők, így Rákóczi is mentességet kaptak, de II. Rákóczi Ferenc, ahogy később Kossuth is, nem bízott a Habsburgok ígéreteiben és nem tért haza. Néhány év múlva ugyanazok már hazaárulónak tekintették, sőt még az iskolákban sem taníthattak róla. Csak az 1800-as években kezdik alaposabban feldolgozni és közzétenni Rákóczi munkásságát, ebben nagy szerepet vállalt a szentesi Horváth Mihály is.

Bízom benne, hogy e kerek évforduló kapcsán egyre több kiadvány, cikk jelenik meg. Jó lenne olvasni, Szentes környékén milyen események zajlottak akkor, s talán egy köztéri alkotás, szobor is emlékeztet majd a városban bennünket arra a dicső korra.

Dr. Horváth György


<<< Vissza