Képünkön: Nagy István: Textillúziók - Bimbók Szentes neve a fotóművészetben összeforrt az országos aktfotó kiállítással. Történetéről hosszasan lehetne mesélni. Úgy hírlik, nem csekély munkájába került a Kruzslicz Pál igazgató vezette művelődési központ kollektívájának, hogy meggyőzze az akkori városvezetést a lehetőségről. Engedélyezések sora (tanács, pártbizottság) kellett ahhoz, ne feledjük, a '80-es évek elején járunk, mire rábólintottak az óhajra. Jól tették! Így '83 óta kétévenként rendszeres jelleggel megrendezik a tárlatot. A kiállítás népszerű lett az országban, az anyagot más városok is elkérik bemutatásra. A Magyar Fotóművészek Országos Szövetségével (MAFOSZ) karöltve pályázatot írnak ki. És itt jön be a képbe a Szentesi Művelődési Központ fotószakköre. Mint tudjuk, a fotósok évről-évre jól szerepelnek a különböző tárlatokon. Így az országos aktfotó kiállításon is. Miként két évvel ezelőtt, idén is ketten állhatnak be a május 14-ei ünnepélyes megnyitó díjazottjainak sorába. Nagy István, az elnöki tisztségéből elfoglaltsága miatt nemrégen leköszönt fotós második díjban, míg a mindszenti Marton Ferenc MAFOSZ Plakett elismerésben részesült. Nagypisti, így ismerik sokan a városban, hetedik osztályos lehetett, amikor kedvet kapott a fotózáshoz. Először osztály-, illetve iskolatársakat kapott lencsevégre, majd szép lassan bővült a kör. Így mondja: ahogy kinyílt a világ előtte, miként a technikai ismeretei kialakultak. A fotós látásmódja. - Láttam szép dolgokat, melyeket másoknak is meg tudtam mutatni a fotográfián keresztül - meséli. - Ez nagyon tetszett, hogy kreatív hobbiként, amikor a látásmódomon keresztüli világomat át tudom adni másoknak. Ez a dolog érdekelt, egyre komolyabban csináltam. A helyi fotókörnek '78 óta vagyok tagja. Sokat dolgoztam, tanultam, mire eljutottam odáig, hogy kiállításokon vegyek részt. Ma már egyre több tárlaton szerepelnek alkotásaim. - Ez a mostani díj talán a legnagyobb eddigi elismerés, amit kapott a pályán? - Volt egy olyan pályázat, amikor tíz fotóstól kiválasztottak tíz felvételt. Közülük az egyik szerencsés én voltam. A képeket Kínába küldték el, egy nemzetközi pályázatra, ahova 60-70 ország fotósai küldtek be képeket. Ott csapatban országokat rangsoroltak. Az a tíz ember - Magyarországot képviselve - bronzérmes helyezést ért el. Mindez '97-ben történt Pekingben. Rá két évre ebben a formában Olaszországban is szerepelt képem nemzetközi kiállításon. Akkor nem kaptunk díjat. Önállóan nem szoktam pályázni külföldi eseményekre, elsősorban is az anyagiak gátolnak meg ebben. Sokba kerül egy ilyen kiállítás. - Látva a képeket, nem az úgymond hagyományos fotók jellemzik alkotásait. - Próbálok a fotográfia és a képzőművészet határán lévő alkotásokat létrehozni. A mostani tárlaton hat képemet állították ki. Alkotásaimmal a fotográfia úgynevezett képzőművészeti irányát próbáltam erősíteni. Van olyan fotóm, amely falemezre készült. A fa szerkezete, struktúrája már érdekessé teszi a felvételt. De más anyagokkal is próbálkozom. A második díjas képem például egy textilre van felvíve, erős, durvaszövésű anyagra. Van kiállított képem, amely bronz lemezre, maratásos eljárással készült. Egy kicsit térhatású a kép, tapintható a felülete. - Miért kell változtatni a már ismert eljáráson? - Érdemes újítani, ez viszi tovább a fotóművészetet. Más eljárással is próbálkozom, ugyanakkor a száz évvel ezelőtti technikai eljárások is érdekelnek. Célom, kitolni a fotográfia határát a képzőművészet irányába. Igenis szélesíthetők a lehetőségek. (lovas)

<<< Vissza