... hallhattuk Balázs Árpád, Szentes város szülöttének, Erkel-díjas zeneszerzőnknek bevezető szavait az elmúlt vasárnap a református nagytemplomban. Igen, lelkeket, érzéseket és érzelmeket megigéző zenéket hallhattunk ezekben a délutáni órákban a városunkba ellátogató kórusok produkciói jóvoltából. Ez az a, polgármester úr szavaival élve "elválaszthatatlanul Szentes városához kapcsolódó" egyházzenei kórushangverseny, amely mindig maradandót és kellemeset nyújt minden évben az érdeklődőnek. Immár tizenegyedik alkalommal csendültek fel ez alkalommal is az egyetemes és európai zenekultúra oly szépen ívelő és oly gazdag harmóniái, a megálmodónak, Nagy János címzetes igazgató fáradhatatlan kezdeményezésének és munkájának köszönhetően. Aki ellátogatott ezen a megigézően ragyogó májusi vasárnap délutánon, dacolva minden más programmal, annak lelki szemei előtt sok évszázad dallamokban és persze szavakban testet öltött érzésvilága elevenedett fel és lett ott két órára mindannyiunké. Mert nem olyan nehéz a szép muzsikával eggyé válni és belőle erőt, további gondolatokat meríteni. Ez az, ami utolérhetetlenül a művészeti alkotások sajátja, amiért még mindig érdemes rájuk időt és természetesen fáradságot szakítani, legalább ilyen ünnepi alkalmakkor. Négy énekkar szólaltatta meg az egyházzenei irodalom legimpozánsabb és sok esetben legismertebb műveit. A "hazai" Bárdos Lajos Vegyes Kar produkcióját követően még a Csongrádi Kamarakórus, a Szegedi Dóm Énekkara, valamint a Soproni Liszt Ferenc Pedagógus Énekkar produkciója alkotta a programot. Nagy János, Kovács Attila, Dárdai Árpád és Varjasi Gyula karnagyurak elképzeléseit, a zenéről és egyáltalán az értékekről, a művészetről vallott elképzeléseiket ismerhettük meg néhány perc erejéig. Kodály, Mozart, Lotti vagy éppen Balázs Árpád műveket hallhattunk és élvezhettünk. Kiváló előadások és még kiválóbb együttes munkák gyümölcseit ízlelgethette a kedves publikum a karnagyurak keze nyomán. Azt gondolom nem egyszerű dolog, amire vállalkoztak, és amit hivatásukként kezelnek. Megmutatni az önmagáért szépet, és további híveket szerezni neki. Talán mostanában ugyan eléggé kevesen, de talán nem lesz olyan soká, amikor egyre többen hangolnak az "ünnepi zeneszó fényes hangjaira". És megállíthatatlanul az igazit, a tündöklőt keresik és akarják. Ez a remény táplálta jó érzés tette ezt a közel két órát emlékezetessé és megőrizendővé, egy évre mindenképpen. Köszönet ezért az élményért minden közreműködőnek! Mészárosné Surányi Olga

<<< Vissza