|
Kádár József, a Kontavill-Szentes férfi vízilabdacsapatának vezetőedzője
néhány héttel ezelőtt úgy döntött, lejáró szerződésének meghosszabbításáról
nem kíván tárgyalni, a felnőtt gárda helyett inkább az egyik utánpótlás
alakulat mellett dolgozna szívesen. Az OB-I-es csapat kilencedik helyéről,
a már évtizedes múltra visszatekintő "Sas Tornáról" és a folytatásról
érdeklődtem a szakvezetőnél.
- Hogyan értékeli a Kontavill-Szentes idei teljesítményét?
- A kilencedik hely realitás. Amikor megkezdtük a szezon elején a munkát,
négy meghatározó játékos távozott a csapattól. Hiányuk pótlására másfél
játékos érkezett: Szebeni Zoltán, aki gólerős játékával nagyot lendített
a csapaton, valamint a két idegenlégiós, az amerikai Dornin és az ukrajnai
Momot, akik csak fél-fél évet tudtak velünk tölteni, éppen ezért nem is
tudtak százszázalékosan beépülni a keretbe. Ez a gyengülés meghatározta
későbbi szereplésünket, ugyanis a velünk hasonszőrű csapatok viszont néhány
tehetséges pólóssal erősíteni tudtak. Az sem volt szerencsés, hogy menetközben
irányítónkat, Kiss Istvánt Svájcba csábították, holott az ő játéka elengedhetetlen
a sikerhez. Konkrétan a kilencedik helyről csak annyit, helyet cseréltünk
azzal az Egerrel, akiket éveken keresztül mi szorítottunk ki a legjobb
nyolcból, most nekik sikerült jobban az év.
- Egy jobb szereplés végett tudna-e valamilyen tanácsot adni leendő utódjának?
- Amíg az edző előtt ismeretlen a keret, amivel dolgoznia kell a jövőben,
felesleges bármilyen tanácsot is adni. Lehetne okoskodni, de egy biztos,
meg kell erősíteni ezt a roppant fiatal csapatot, hiszen abba bele se
merek gondolni, hogy ha tavaly - önszántából - nem tér vissza hozzánk
a több mint negyvengólos Szebeni, mivel vagy kivel tudtuk volna pótolni
eredményességét.
- A sajtóban is megjelent, hogy ön az utánpótlás csapatokhoz szeretne
visszakerülni. Milyen elképzelései vannak ezzel kapcsolatban?
- A legfiatalabb pólós generációval szeretnék foglalkozni, hiszen a felnőtt
csapat irányítása előtt velük dolgoztam. Arra, hogy végül is melyik gárda
kerül hozzám, még nem tudok nyilatkozni. Június elejére minden korosztályos
bajnokság befejeződik, ezután a klub vezetésének dolga, hogy döntsön a
folytatás mikéntjéről. Azt mindenképpen szeretném, hogy három szakember
foglalkozzon a kicsikkel, mert a sikeres egyéni képzésnek ez az egyik
záloga.
- Idén tizenkettedik alkalommal kerülne megrendezésre az ön által, a senior
klub égisze alatt szervezett Európai Vízilabda Csapatok Találkozója. Az
újjávarázsolt strandfürdő miatt több kérdés is felmerült az augusztusi
eseménnyel kapcsolatban. Melyek ezek, és találtak-e megoldást a problémákra?
- Azt előre le kell szögeznem, nekem szívügyem az ún. Sas Torna. Maximálisam
megértem a ligeti strand és a város vezetőinek véleményét, miszerint vigyáznunk
kell erre a patinás objektumra, azonban jelen állás szerint rengeteg buktató
merült fel ebben a témában. A mérkőzések ideje alatt a felelősséget vállalnám,
de mivel se nekem, se a senior klubnak nincs annyi pénze, hogy az előző
évtizedben megszokott, éjszakába nyúló vízilabdaünnep biztonságát garantáljam,
és a létesítmény sem tudja felvállalni ennek költségeit, valamilyen felelősségteljes
partnert kell találni ennek megoldására.
- A város hírnevének öregbítésén túl gazdasági jelentősége is van a tornának,
hiszen évek óta a legnépszerűbb nyári rendezvény, ahol a viaskodó közel
negyven csapat mellett a sportszerető közönség is szép számmal van jelen
az uszodában. Lehet, hogy idén vége szakad egy sikersorozatnak?
- Nagyon remélem, hogy nem. A beléptető rendszert és a biztonságot érintő,
a rendezés kapcsán felmerülő anomáliákra valamilyen megoldást kell találnunk,
különben az egész város veszteséggel zárhatja ezt a történetet.
Bíró Dániel
|
