Megható, csendes jubileumi műsor hallgatói és szemlélői lehettek azok
a kedves vendégek, akik megtisztelték intézményünket május 16-án a Tóth
József Színházteremben rendezett évzáró hangversenyünkön.
A Petőfi Sándor Általános Iskola 1957. május 21-én kapta meg az engedélyt
az ének-zene tagozat működéséhez. Az így induló első osztály 1957/58-ban
tanult először Kodály Zoltán módszereinek alkalmazásával. Az első kis
dalos pacsirták énektanára Schweickhard Gyuláné volt, aki Budapesten végezte
a felkészítő tanfolyamot. E képzésnek a célja a zene, az éneklés megszerettetése,
a zenei kultúra színvonalának emelése és zeneértő emberek nevelése volt.
Az eltelt évtizedek során számos neves zenepedagógus tanított az intézmény
falai között, csupán néhány név a teljesség igénye nélkül: Balogh Gyula,
Steiner Béla, Gulyás Vilmosné, Nagy János, Takács Pálné stb. 45 évvel
ezelőtt még csak az iskola falai között csendültek fel a magyar gyermekjátékdalok.
Az első igazi bemutatkozásra két évvel később, 1960-ban került sor. Ettől
az évtől kezdődően minden tanévben bemutatják tudásukat a szülőknek és
érdeklődőknek a gyerekek.
Ilyen alkalom volt ez a hétvége is. Szűcs Lajos alpolgármester úr megnyitója
után a főszereplők, a gyerekek vették birtokukba a dobogót. A legkisebbek
első színpadra lépésétől végignézhették a nyolc év kemény munkájának eredményét
a vendégek. A paletta igen színes volt, hiszen az iskola mindkét kórusának
csengő hangját hallhattuk, de népdal-különlegességekben is gyönyörködhettünk
szólóének formában. Vers, jelenet, kamarakórus, duó, zongorajáték és a
7-8. osztályosok el-elcsukló búcsúdala tette emlékezetessé az est gyorsan
tovatűnő perceit. A gyerekek színvonalas szereplésében az iskola minden
nevelőjének munkája benne volt. Kiegyensúlyozottság, természetesség, önfeledt
játék jellemezte az egész műsort. A program hű képet mutatott az iskolában
napjainkban folyó művészeti nevelés hatékonyságáról. Aki visszapillant
az eltelt 45 évre, láthatja a fejlődést. A hagyományok tovább élnek, de
korszerű, egyben újszerű tartalommal, formákkal bővülnek. A fejlődés folyamatos,
csak a gyerekek változnak évről évre.
Az egykor Kultúrpalotának szánt épületben tanuló diákok és pedagógusok
méltán büszkék lehetnek arra, hogy a sok-sok viharos történelmi esemény
ellenére napjainkban is megvalósulnak korszerű formában azok a célok,
melyeket 90 évvel ezelőtt, az épület átadásakor, 1913-ban megfogalmaztak
a város vezetői. Zenét, művészetet kedvelő diákok kerülnek ki a padokból
napjainkban is. Ez a májusi bemutató ékes bizonyítéka volt a tanulók és
pedagógusok hatékony munkájának.
Kis-Rácz Antalné
tanár, közoktatási szakértő
|
