A magyar irodalom külföldi megítéléséről tartott érdekes és tanulságos előadást Vezényi Pál csütörtökön a Városi Könyvtár előadótermében. A Svájcban élő magyar írót egykori egyetemi évfolyamtársa Földi Vilmos mutatta be a közönségnek. A főként kritikusként, publicistaként ismert szerző 1956-ban végzős egyetemistaként hagyta el az országot. Svájcban néprajz, középkori történelem, valamint német nyelv és irodalom tárgyakból doktorált. Beszélgetésünk során keserűséggel emlékezett: tökéletes nyelvtudása ellenére sem alkalmazták tanárként, s mint elmondta: az igazi nacionalizmust Svájcban ismerte meg. Ezek után könyvtárosként dolgozott, majd könyvkereskedőként saját antikváriumot vezetett. Ír szépirodalmi műveket is: az "Üvölts a farkasokkal" egyetemi éveit idézi, a "Jegesmedvebőr" társadalomkritikával teli kisregény, a "Lány hárfával" című könyve pedig oly kedvező fogadtatásban részesült, hogy a svájci írószövetség tagjává választotta - idézte fel szakmai sikereit beszélgetőpartnerem. Beszélgetésünk végén a közhelyek közhelyeként feltettem a kérdést: Milyen a magyar irodalom külföldi megítélése? Miközben vártam a választ, gondoltam Adyra, Jókaira, Petőfire, Radnótira és a többi halhatatlanra, friss Nobel-díjasunkra és a sokszínű EU-ban büszkén képviselendő megannyi kulturális értékünkre. A válasz azonban - miszerint az általunk oly műveltnek tartott Nyugat-Európában jószerivel semmit nem tudnak a magyar irodalomról - meglepett, s tudom, ezzel nem voltam egyedül. Vezényi Pál előadása során kifejtette: személyes sorsa és kutatásai alapján jutott arra a következtetésre, hogy Magyarország és a magyar kultúra iránt évszázados ellenérzés és tudatlanság él még ma is Nyugaton. Mint elmondta, nem tudni miért, de a magyar mindig gyűlölt nemzet volt Európában, nemzedékek nőttek fel hamis történelemkönyveken és valótlan történeteken. Az okok vizsgálatakor a szerző megemlítette, hogy egy másik nép irodalmának megismeréséhez jó író-fordítókra van szükség, márpedig velünk ellentétben ilyenekkel alig rendelkeztek a nyugat-európaiak. Ritkaságszámba ment, hogy Jókait németre, Arany Jánost pedig angolra fordították, az olaszok, franciák azonban nagyjainkat szinte egyáltalán nem ismerték. Móricz, Ady pedig már nem is szerepelt a külföldi lexikonokban. E szomorú folyamatban Vezényi Pál kitért a magyar kultúrpolitika szerepére és hangsúlyozta: jó stratégiával lehetne eredményt elérni. E helyütt utalt a magyarhoz képest szegényes svájci irodalom elterjedését segítő propagandára. A könyvtár vendége Kertész Imre Nobel-díjában nem a hagyományos gesztust véli érvényesülni, mely szerint egy ilyen kitüntetés az adott nemzet irodalmi életét ismeri el, hanem úgy látja, Kertész személyében a nemzetközi zsidó irodalom ért el sikert. A kitüntetéssel nem változott irodalmunk megítélése, a változást továbbra is csak remélni lehet, így a magyar kultúrpolitikának a jövőben is nagy feladatai lesznek - jegyezte meg. Az előadás krónikájához tartozik: ha minden jól alakul, ősszel újra Szentes vendége lesz a svájci-magyar irodalmár. Előzetes tervek szerint egy író-olvasó találkozó keretében akkor saját művei lesznek a középpontban. Püski Krisztián

<<< Vissza