Súlyos gondja a mai társadalomnak, főleg a fiataloknak és szüleiknek a drogok kísértése. Folyik a vita a könnyű meg a nehéz drogok veszélyeiről, illetve folynék, ha mindkét oldal képes, vagy legalább kész volna a vitára, de egyik sem könnyű: érvelni a könnyű ellen vagy mellett. Én beleavatkozás helyett azt ajánlom a kísértésben levő fiataloknak, hogy a könnyű drogok kipróbálása helyett magukat próbálják ki: képesek-e belekóstolni abba a gyönyörűségbe, amit például egy jó könyv elolvasása kínál, vagy egy kellemes sportág gyakorlása, abban kitűzött teljesítmény elérése, idegen nyelv elsajátításában kellő számú ismeretlen szó megtanulása, egy-egy rövid idegen szöveg sikeres lefordítása vagy okos társakkal folytatott szórakoztató beszélgetés, esetleg új hangszeren játszani tanulás jelent. Megszűnik a bujkálás, rettegés és meddig soroljam? Ki-ki különbbé válik, a szülők büszkélkedhetnek. Kell ennél több? Van egy közmondás: "Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát." +++++++++++++++++++++++++++ Akinek üres a feje, annak jelszavakkal be lehet tölteni. +++++++++++++++++++++++++++ Aki utcai tömegbe keveredik, előbb-utóbb elveszti az önkontrollját és úgy kezd viselkedni, ahogy egymagában sohasem tenné, nem merne, vagy a szégyenkezés tartaná vissza. Aki a szíve mélyén bárány, az irtózik a magukból kivetkőző fanatikusok viselkedésétől. +++++++++++++++++++++++++++ Határozatlan embertől ne kérj tanácsot! +++++++++++++++++++++++++++ Napilapban olvastam ezt a mondatot: "Az addikció kérdése sajátos társadalmi indikátor, amelynek színeváltozásai jelentenek valamit, csak még nem tudjuk, mit." Ha hozzám hasonló laikusoknak írják az újságot, akkor az író vagy a szerkesztő eltévesztette a házszámot, mert egy szót sem értek belőle. Gondolom nem vagyok egyedül. Ha Te Kedves Olvasó mégis értenéd, légy szíves egyszer elmagyarázni nekem, hátha megértem. Dr. Imre Ernő

<<< Vissza