Szállt a léggömb, szárba szökkentek a szóvirágok, mindent elárasztott a hófehér hab. Rózsás hangulatba merült a munka ünnepére készülő polgár. Az uszodaavató mámorában csak a nagymedence felöl terelték el a vendégeket, mert az üresen, repedezetten és piszkosan csúfoskodott a sokadalom közepén. Szép lett az uszoda! Harminc éve vártunk a nagy ugrásra. Csak egy kis lépés most kimaradt. Az 50 méteres medence ott árválkodik kiszáradva. A tanmedencében boldogan hancúroznak a gyerekek, sikongva csúszdáznak kicsik és nagyok. A gyermekmedencék elegánsak, szinte uniósak. A melegvizes medence tele tizenéves fiatallal. A 33-as medencében edzenek a sportolók, vagy pólós csatát vívnak. A jámbor úszni vágyó pedig csak vágyakozik egy kis víz után. Mert úszni órákig nem lehet! A hétvégén - ha pontosan tudom - három mérkőzés lesz, vagyis legalább négy órahosszáig nem jut vízbe az amatőr. Vasárnap öt mérkőzést rendeznek, ez legalább hat-hét órás úszószünetet jelent. Marad a büfé! Onnan legalább vágyakozva lehet pislogni a kiszáradt ötvenméteres medence irányába. Ott úszunk a sörös-délibábos ködben, ez üdítő habokban. Marad a tusolás! A mára egészségessé vált, hűvös vízben. És marad a belépésre jogosító jegy, ami nem úszni, hanem egy nagy helybeli cég emblémájával, inkább enni invitál. Az úszni vágyó pedig legyen leleményes. Menjen akkor, amikor szabad a medence. Az ötvenes medencét pedig különböző szárazföldi sportok céljára lehetne hasznosítani. Csak a Széchenyi meg ne tudja! Kruzslicz Pál

<<< Vissza