Ugyan ki mert volna húsz évvel ezelőtt arra gondolni, hogy Magyarországnak lesz még keresnivalója Európa szerencsésebb tájain? És íme, itt tartunk most: elkezdtük számlálni a napokat, a megálmodhatatlan álmok beteljesedésének napjára, 2004. május 1-jére készülvén. Most aztán majd nem parancsszóra, hanem a felszabadult lélek egész örömével énekelhetjük: "Itt van május elseje!..." Ünnepre készülhetünk. A történelem adott rá lehetőséget. De ezt a lehetőséget parancsként kell átélnünk, hogy meg is érdemelhessük. Vagyis kötelesek vagyunk bizonyos értelemben átöltözködni, ünnepi díszbe vágni magunkat, a szó legjobb értelemben fel kell öltenünk magunkra a "díszmagyart"! Én a magam részéről ezt a szellemi-lelki átöltözködést szeretném szolgálni soron következő írásaimmal, ha már a Teremtőtől kaptam rá lehetőséget. Még saját magamat is arra szeretném hangolni, hogy szavaim egy pályát kezdő lelkes fiatal ambícióiról szóljanak, aki új lehetőségek reménységében él. Új lehetőségről merjek álmodni csak azért, mert kis hazám bekapcsolódik a vén Európa vérkeringésébe? És próbáljam e bekapcsolódást ünnepként megélni, s másokat is arra késztetni, hogy velem együtt ünnepeljenek? Várhat a magyar nép valami éltető újdonságot nyugat felől? Ezt a kérdést Szent István királyunk is joggal tehette fel, mert ama középkori Európa kereszténysége igazán elavultnak tűnhetett. De a magyarság számára maga volt az újdonság, mely a korabeli nomád nép lelkéből képes volt hatalmas értékeket felszabadítani. Napjaink Európáját sokan már kereszténység utáni Európának nevezik. S a látszat tényleg ezt igazolja. A valóságban mégis az alapvető keresztény értékek jelen vannak gondolkodásában. Lehetetlen is, hogy a keresztény hatást ki lehessen heverni. Annyira át van hatva Európa evangéliumi elvekkel, hogy még magát a létező egyházat is - akarva, nem akarva - keresztény elvek mérlegén kritizálják. Viszont ez az önmagával győzködő Európa ma is alkalmas arra, hogy megtanítsa a magyarokat néhány alapvető életigazságra. Például jó értelemben vett hazafiságra, hogy képesek legyünk úgy hazát szeretni, mint az európai szellemtől áthatott József Attila, mikor ezt írta. "Magaddal is csak itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám!" 2004. május 1-jétől kezdve egy európai hazában kell magunkkal elbírni. És ha a magyar nép tudatosan kezd magával elbírni, akkor e kezdetet tényleg csak ünnepi hangulatban élheti meg. De addigra fel kell magában számolnia azt a mesterségesen ráerőszakolt kettősséget, melyet nem szabad Európával megkóstoltatnunk. Az észre térítő Lech-mezei csatát magunkkal kell megvívnunk, méghozzá egy éven belül, amíg a visszaszámlálás tart. Vági László

<<< Vissza