<<< Vissza

Nagypénteki ima

2003. április 18.

 
Uram, Krisztusom! Itt állok meg előtted a Magyartés felé vezető út egy kanyarulatában, útszéli kereszted előtt.
Szívem, az én öreg és sokszor már nagyon fáradt szívem minden maradék erejével kérlek: fogadd el csalódott hálámat és hálás csalódásomat.

Hálás vagyok, mert mi más lehetnék, amikor arra a 82 százaléknyi magyarra gondolok, akik április 12-én igent mondtak hazánk jövőjére. Áldd meg őket minden áldásoddal, mert nagyon is jól tudták, mit kell cselekedniük azért, hogy gyermekeiknek emelt fővel átadhassák Szent István örökségét, de 1956 és 1989 örökségét is.
Uram! Nagyon hangos bennem ez a hálaadás! Azért hangos, hogy halkra sikerülhessen csalódottságom könyörgése. Halkan imádkozom eléd azt, amit te majd fel fogsz hangosítani azokért, akikre nézve 2003 nagypéntekén elimádkozhatod: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudták, mit cselekedtek!" Illetve nem tudták, mit mulasztottak el.

Elmulasztották előhozni, előszavazni magukból azt a 99 százalékot, melyet az átkos időkben félelemből voltak kénytelenek magukból előhazudni. Bocsáss meg nekik, hogy valami oknál fogva nem tudtak vagy nem mertek felmutatni egy 99 százalékos szabadságot. De persze azokhoz is légy könyörületes, akik létrehozták a magyar társadalom lelkében azt a hihetetlen zavarodottságot, mely majdnem végzetesen tehette volna hazánkat a világ szemében nevetség tárgyává.

Mondjam azt előtted, hogy most is könyörületes voltál hozzánk? Mondom. Megmutattad, hogy egy 38 százalékos helytállás, hogy válhat 83 százalékos diadallá, ha te jó vagy hozzánk. S ha netán ezt a magát józannak tartó emberi megfontolás egy öreg pap hitének káprázataként veszi tudomásul, nem baj! Ugye, ártalmatlan ez a káprázat? Főleg olyankor, mikor nagy pártpolitikai biztatások történnek a "nagyot álmodás" merészségére.
Igen, arra kérlek, megfeszített Krisztusom, fejezd be magyar népeden irgalmasságodat! Hogy velünk kapcsolatban is elmondhassad: "Consummatum est!" Azaz "megtettem a magyarokért mindent, amit megtehettem".
S ugye nem ítéled vakmerőségnek, ha azt kérem tőled, hogy lelked által tedd a magyarok eszét és szívét szomjassá minden igaz szóra, és tedd érzékennyé minden hazudozásra. Mert - látod -, most is majdnem a hazugságok és hamis kérdésfeltevések vitték tévútra és vissza Ázsiába.

Uram! Nem vagyok én Ábrahám, és nincs annyi hitem, hogy alkudozni merjek megromlott erkölcsű hazám ügyében veled. Mégis arra kérlek, ne tarts minket Szodomának és Gomorrának, hanem jövőnkre nézve mondd ki felénk is, amit kimondtál a megtérő jobb latornak: "Még ma velem leszel...!" Nem akarjuk mi Európát paradicsomkertnek tartani, de hadd legyen hazánk élhető otthonunk! Csak egy kis feltámadást ne sajnálj tőlünk! Meg egy reménytelibb húsvétot!

Vági László


<<< Vissza