Az elmúlt évtizedben B. Horváth István bajai költő számos alkalommal
megfordult városunkban, s mindannyiszor ezekkel a szavakkal búcsúzott:
"Hamarosan ismét jövök, olyan jó köztetek."
Ezek jobbára baráti találkozók voltak; első "hivatalos" szereplésére
éppen egy évvel ezelőtt került sor, amikor a városi jönyvtárban a Hungarovox
Könyvkiadó szentesi bemutatkozása alkalmával felolvasást tartott verseiből.
A rendezvény meghitt hangulatát növelte, hogy a "papa" mellett
fellépett Nóra nevű leánya is, aki gyönyörű énekhangjával lenyűgözte a
megjelent közönséget.
Tudni kell, hogy az 50. életévéhez közeledő költőnek eddig öt önálló verseskötete
jelent meg, s elemzői szerint költészete indulatos, csipkelődő; verseit
a köznyelvből építi. Szókapcsolatai meglepőek, szokatlan gondolattársításokat
keltenek. Szentesi tartózkodásai során sosem hozsannázott városunkról,
annál jobb érzéssel vettük tudomásul, hogy az itteni környezet, miliő
legbelül is megérintette, s verselésre fakasztotta.
"Szentes" című versét örömmel közöljük a költészet napján, mivel
az eltelt évszázadok során igen kevesen énekelték meg városunkat, másrészt,
mert a mai napon (április 11.) ismét körünkben köszönthetjük B. Horváth
Istvánt és leányát, Nórát, valamint költő barátait, Czegő Zoltánt és Kaiser
Lászlót, a Hungarovox Könyvkiadó mentorát.
L.L.
|
B. Horváth István: Szentes
|
|
Kossuth-tér szívű, Liget tüdejű város
primőr jelen felett fólia-ég lepel
kék egén "lípes míz" a Nap; talányos
hordalékával táplálja Kurca, Veker
három elem: jelenlét és történelem
és a történelem jelenléte éltet
minden létezőt, s az öröm és félelem
dualizmusa... nézem, mint a Koszta-képet
ezt a síkba ágyazott gyönyörűséget:
a múltba omló ecseri romtemplomot
|
hol gepida férfiak és kun lányok lelke
esküszik örök hűséget, gyújtva lobot
láthatatlan emlékművet emel szellem
időt legyőzve a jövőt előlegző
mának... a tudás és az egyszerű jellem
hazája, voltak s élők helye, lélegző
szaporodó véglények szabad otthona
itt mindenki "embërségës ember" (Őze
dialektusában), s megőrződik nyoma
öröklétnek, a felejtést megelőzve
|
|
