Miczki Sándor, a Szentesi Körzeti Posta hivatalvezető-helyettese tartotta a szavát. Egy korábbi, a postai világnapon készült interjúban kijelentette: ha eléri 60. életévét, nyugállományba vonul. Most ismét beszélgetünk. S hogy elérkezett a kerek évforduló, nem feledjük a kijelentést sem. Tartotta a szavát. Az ezzel kapcsolatos kérdés kézenfekvő: hogyan lesz valakiből postai dolgozó? Elmondja. Középiskolai tanulmányai befejezését követően szülői ösztönzésre, javaslatra jelentkezett a postán. A nővére már ott dolgozott. Felvételi vizsgát tett, majd utána egyéves forgalmi gyakornoki időszak következett. Onnantól kezdve önállóan dolgozott. - A munkám 1961. augusztus 14-én kezdődött és most augusztus 14-én fejeződik be. Pillanatnyilag a szabadságomat töltöm, majd a felmentési idő következik - meséli kicsit szomorúan. Lehet, hogy csak én hiszem így? Okokat keresve, azok megvolnának. Hiszen emlékezünk. Azt mondja, a posta az egészen más, egyedi munkahely. A kezdet: szegvári születésű, így érthetően helyben kezdte a munkát, a hivatás gyakorlását, és, bár mindig is Szegvárhoz tartozott akkoriban, mellette rendszeres helyettesként járta Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyék apróbb postahivatalait. A szabadságon lévő tisztviselő dolgozókat helyettesítette. Egészen '69 januárjáig. A hét év alatt közel 40-50 hivatalban fordult meg, volt olyan hely, ahol több alkalommal szolgált. Akadt posta, ahova személyesen őt kérték. S hogy mindez véget ért, a megyeszékhelyre helyezték át, közel másfél esztendeig volt az ötszemélyes szegedi 5-ös posta vezetője. - A szentesi 1-es postán '70. augusztus 1-jén vettem fel a munkát, közel három évig előadói státuszban dolgoztam, '73. március 15-én neveztek ki hivatalvezető helyettesnek. Onnantól kezdve nem változott a beosztás, nem változott semmi, csak a kor haladt el fölöttem. - Egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy a postai munka egyfajta szolgálat. Mára változott-e, s ha igen, mennyiben a véleménye? - Nem, dehogy! Szerteágazó, korántsem unalmas feladattal bíztak meg. Miként a munkatársaimat. Az élet nem állhat meg, a postának működnie kell. A leveleket, egyéb küldeményeket naponta ki kell küldeni, várják az emberek. Az ügyfelet ki kell szolgálni. Ez egy szolgálat. Olyan szolgálat, amit minden egyes napon végig kell csinálni. - Úgy tartják, sok munkahelyen igazából a helyettesek húzzák az igát, többet kell dolgozniuk főnökeiknél. - Mindkét vezetőm, akikkel együtt dolgoztam Szentesen, nagyon rendes emberek voltak, hagytak dolgozni. Mindezért hálát adok a sorsnak. Nálunk létezik munkahelyi utasítás, a postán minden le van szabályozva. Az is, hogy nekem mi a feladatom. Mi az elvárás velem kapcsolatban? Főnökeim nem igazán szóltak bele a munkámba. Olyan sem történt, hogy elmarasztaltak volna. Pedig itt is emberek dolgoznak, akik botlanak. - Mi a feladata a postafőnök helyettesének? - A szabályzatokban leírt szakmai dolgok, végrehajtásuk ellenőrzése. A szolgálatot én vezényeltem. A közel hetven munkatárssal napi kapcsolatban álltam. Helyettesítésükről nekem kellett gondoskodni. Nekem mindig volt legalább három emberem, akikkel felvételről tárgyalhattam. - Most elköszön. Előírás a postán, hogy hatvanévesen nyugállományba menjen? Egyáltalán kötelezték rá? - Nem. - Ön kérte? - Nem kértem. Az idő érkezett el. Úgy vagyok vele, most már jöjjenek a fiatalok. Így döntöttem. De nem most, évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy amikor betöltöm a hatvan évet, elmegyek nyugdíjba. A lehetőség adott volt. Húsz éve ingázom. Ez is olyan tényező, ami arra inspirált, hogy menjek. Egy cégen belül töltöttem el negyvenkét évet, és elég volt. - Mostantól több szabadideje lesz. Mivel tölti majd nyugdíjas napjait? - Van kertem. A kemény tél után szeretném életre kelteni, rendbe hozni az egészet. Megtalálom majd az elfoglaltságomat. - Posta? - Hiányozni fog. Azt hiszem. Miczki Sándor postafőnök-helyettes március 14-én "Vezérigazgatói dicséret" kitüntetésben részesült. Az elismerést Szabó Pál, a Magyar Posta Rt. vezérigazgatója adta át Budapesten. Lovas József

<<< Vissza