1987. december 4-én a Koszta József Múzeum, a református egyház és a városi könyvtár közös megemlékezést tartott az idősebb és az ifjabb Kiss Bálintról. A múzeumban és a könyvtárban életművüket bemutató tárlat nyílt, amelyek főként írásos emlékek segítségével kísérték végig apa és fia életútjának fontosabb állomásait. A megemlékezés apropójául az szolgált, hogy 150 éve jelent meg Pesten id. Kiss Bálint Magyar régiségek című négykötetessé bővült őstörténeti műve, melyet fia romantikus kőrajzai illusztrálnak. Id. Kiss Bálint halálának 150. évfordulóján múzeumunk olyan megemlékezést tervez, amely elsősorban a református lelkész néprajzi munkásságát állítja előtérbe. Kiss Bálint történeti munkáiban a népélet fontosabb jellemvonásaira, változásaira is próbált odafigyelni. Kiss Bálint fő műve a szentesi református egyházkrónika keretében elkészített nagy szabású monográfia, amelyben a gyülekezet részletes bemutatását végezte el. A kézirat 1799-ben került a kezébe. Mondandóját 11 fejezetre osztotta. A hatodik részben "Az Ekklesia Tagjairól" címmel teljességre törekvő népleírást adott, amelyben a szentesi családok mindennapjait jellemezte. Az első szakaszban a szentesi református családokkal foglalkozott. Ezt követően a gyermeknevelésről, a szentesi emberek fiziológiai jellegzetességeiről, a korabeli viseletről, a paraszti telekelrendezésről, a lakáskultúráról, a táplálkozási szokásokról és gazdálkodásról értekezett. Népéleti megfigyeléseit megpróbálta őstörténeti kutatásaihoz felhasználni. Több alkalommal hangsúlyozta a jobbágyság társadalmi rétegződését. Munkáiban a kritikai hangnem is szerephez jutott. Kiss Bálint halálának 150. évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk a református lelkész életútjának, munkásságának bemutatása mellett az egyházkrónika bizonyos fejezeteit kívánja megjeleníteni. A születési, házassági és temetkezési szokások leírását levéltári források valamint gyűjteményünk tárgyai (bölcső, mennyasszonyi láda, fejfa) színesítik. A lakáskultúrát reprezentatív, művészi igényességgel megmunkált bútordarabok ( falitéka, gondolkodó szék, mennyezetes ágyvég stb.) képviselik. A konyhát és a kamrát használati eszközök, tárolóedények jelképezik. Az állattartás illusztrálására főként pásztoreszközök szolgálnak, a földművelést egy faeke, arató- és szőlőművelő szerszámok képviselik. Kiállításunk tehát a Kiss Bálint-féle, teljességre törekvő népleírást kívánja megjeleníteni néprajzi tárgyak segítségével. Reményeink szerint sikerül szemléletesen bemutatni, élővé tenni azt a kort, amelyben Kiss Bálint élt és alkotott. Részlet a református egyházkrónikából: "Szőlő elég sok volt a szentesi határban, de bor kevés termett, aminek oka az lehetett, hogy a víz a földben mélyen van, a szőlő nem trágyázódik, rosszul is mívelik a metszést nagyon értetlenül teszik sokan. A jégeső és dér is sokszor el szokta pusztítani. Azonban rossz szőlők vannak elültetve, vannak olyan tőkék, melyek tíz esztendőben sem teremnek egyetlen fürtöt sem. A közelebb-múlt században kevés pince volt Szentesen. 50 esztendeig tartott az ekklésia szőlőt, mégsem volt pincéje, hanem borait a nagy parókiális ház háta mögött levő kamrában tartotta, melyet nagyon hideg időben szénnel fűtöttek. Igyekeztek hát rajta, hogy télen elfogyjon a boruk, s nyárára rájuk ne ecetesedjen. Leginkább veresbort csináltak a múlt századig, de már ezen időszakban én példát mutattam arra, hogy ha zsákban nyomódik ki a szőlő mindjárt a leszedés után, fejér vagy siller bor lesz belőle és jobb ízű, mint a fojtós veresbor; követték példámat sokan." Mód László

<<< Vissza