Pásztor Antalnak már nem új dolog a szociális és egészségügyi bizottsági tagság. Külsősként - a Fidesz MPP révén - már az elmúlt négy évben is tevékenyen részt vett annak munkájában. - Sokan megkérdezték már, miért nem a sportbizottságban dolgozom - meséli az ismert sportember. - Úgy tűnik, itt többet tehetek az emberekért. Ollainé Eszterkével rengeteg ruhát osztunk szét a rászorulók között. Azt látom és tapasztalom, egyre több a rászoruló ember. Szeretném elérni, hogy ne csak az úgynevezett szociális lista alapján juthassanak az emberek támogatáshoz, hanem azok is kapjanak segítséget, akik önmaguk nem jelentkeznek, mert szégyellik a szegénységüket. Őket is próbáljuk felkutatni. Azt látom, lassan elfogy a középréteg, és az emberek nem a felső réteghez tudnak csatlakozni, hanem az alsóhoz. Csúsznak lefelé. Varga Jánosnét az Együtt Szentesért Egyesület delegálta a bizottságba. A Pszichiátriai Otthon gazdasági vezetője régóta dolgozik a szociális szférában. Mint mondja, az egyesületen belül is rábízták a szociális gondokkal kapcsolatos feladatokat. Így vall önmagáról: - Szeretem csinálni, azt is mondhatnám, hobbim a szegény, rászoruló emberekkel való foglalkozás. A szociális ellátás terén valahogyan jobban össze kellene hangolni a dolgokat, fontos lenne az, hogy mindenki tudja a jogszabály által meghatározott kötelezettségét: milyen feladatok milyen területekre telepíthetők. Fontos lenne a szociális ellátás minőségének javítása. Úgy a civil és a karitatív szervezetek, az egyház jól összehangolt cselekvése. Külön feladatként említem az idősek szociális otthonának építését. Ezt mi több éve szorgalmazzuk. Nagy igény van rá. Kovács János 41 éves vállalkozó, juhászati ágazatvezető. A szociális és egészségügyi bizottságba - Laki Csaba lemondását követően - pótlólag került be, a Fidesz MPP delegálta. - Az előző ciklusban egyéni képviselőként a 13-as választási körzetben próbálkoztam, ugyanis Kajánújfaluban nevelkedtem, ott nőttem föl, ebből adódóan éreztem úgy, hogy fölvállalom a tanyasi emberek képviseletét. Életüket ismerem, annak nehézségeit átéltem, megéltem én is. Azt hiszem, annyiból szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez a bizottság nem osztódik úgymond politikai oldalakra, itt közelebb kerül egymáshoz a tenni akarás, a segítőkészség - meséli, majd még hozzáteszi: - Az egészségmegőrzés, a helyi ifjúság alkohol- és drogfogyasztása, ezek adnak most feladatot. Óriási gond az elszegényedés. Visszatérve a tanyasi emberekre, közülük ritka az, aki segítséget kér. Lehet, büszkeségből talán. Holott biztos vagyok abban, hogy sokan a létminimum alatt tengődnek. Fontos lenne az egyedül élő idős emberek felkutatása. Előfordult már olyan, hogy négy-öt nap után találtak rá az idős emberre. Régen voltak úgynevezett utcabizalmi feladatok, ezek az emberek ismerték, foglalkoztak egy-egy utca lakosságával. Krausz Jánosnét, a Hungerit Rt. szakszervezeti bizottságának titkárát a Szentes Városáért Civil Fórum delegálta a bizottságba. - Először veszek részt a testület munkájában - mondja. - A város életét eddig is szemmel kísértem, de igazi képet most kaptam az önkormányzatról. A város legnagyobb munkáltató cégében dolgozom, nagyon sok embert ismerek, olyanokat, akik segítségre szorulnak. A munkahelyemen is nagyon sokan megkeresnek. Át tudom érezni problémáikat. Egyik kollégám úgy jellemzett, akkora szívem van, hogy ha lehetne az egész cég szegényeinek gondját-baját a nyakamba venném. De vegyem tudomásul, hogy mindenkin segíteni nem lehet. Tényleg szeretnék mindenkin segíteni, ezért próbálkozom most a bizottságban. Úgy gondolom, nagyon jó helyre kerültem. Akik benne vannak, őszintén segíteni akarnak az embereken. Próbálunk megoldást találni az egyedül élő idős emberek felkutatásában. Látom a televízióban, hogy ez vagy az a kakaó milyen csodálatos, és felbosszantom magam, amikor tudom, hogy nagyon sokan a sima tejhez sem tudnak hozzájutni. Ez nagy igazságtalanság! Lovas József

<<< Vissza