"Széchenyi és / vagy Kossuth" címmel dr. Pelyach István, a Szegedi Tudományegyetem oktatója tartott előadást a városi könyvtárban az elmúlt héten. A kötőszavak esetén felmerülő kérdés alapját a mindenkori politikai berendezkedés és a különböző történelmi megvilágítások szolgálták, de mint azt az előadó elmondta, igen gyakran a valós tényeket nélkülözve állították egymással szembe a XIX. század Magyarországának e két meghatározó személyiségét. Pelyach szerint a valódi különbözőségek a családi háttérből, a származás diktálta felfogásból eredtek. Amíg Széchenyi egy nagyúri, grófi család gyermekeként látta meg a napvilágot, és reformer elődökkel, mecénásokkal, kulturális és némi szociális érzékenységgel bíró rokonokkal körülbástyázott világban nevelkedett, addig a köznemesi származású Kossuth az elmaradott Zemplén vármegye közgyűlésében és a jogi pálya keserves útvesztőin keresztül érett politikussá. A legnagyobb magyar vállalkozó szelleme, kíváncsisága az 1810-es években Európát vette célba. A nyitott szemmel járó arisztokrata a nyugati országokban tapasztalt polgári társadalom fejlődését, a Balkán sokszínű világát értelmezve jutott el a modernizáció gondolatáig. A magyarországi viszonyok megváltoztatásának szükségszerűségét a gazdaságban, okát pedig a saját társadalmi osztályának kiváltságos helyzetében látta. Ezzel szemben Kossuth, aki az 1830-as felvidéki kolerajárvány idején mint biztos járta a vidéket, és a bőrén keresztül érzékelte a véres leszámolásokkal is tarkított jobbágyok és nemesek között feszülő kibékíthetetlen ellentétet, a társadalom modernizálásában, a jobbágyfelszabadításban kereste a végső megoldás kulcsát. Habár kettejük reformprogramjának kiindulópontja egymástól eltért, a célja mégis ugyanaz volt: az alkotmányos önrendelkezés végvárainak kiépítése, ami a már meglévő törvényhozói hatalom mellé, fölé egy végrehajtói státusz megszervezését jelentette. Hangos vitájuk némi párbeszédet hozott magával, serkentő, az eseményeket tovább- és átgondoló disputát. A személyi kérdésektől eltekintve Széchenyi és Kossuth koncepciójában is egy a Habsburg birodalom szerves részeként működő, önrendelkezéssel bíró Magyarország szerepelt, ez a politikai párhuzam az 1848-as Batthyány-kormányban vállalt miniszterségben teljesedett ki. Csak 1849-ben, az európai csatározásokat figyelembe véve fordult Kossuth véleménye a függetlenség felé, de ez az út járhatatlannak bizonyult. Dr. Pelyach István szerint a demagóg kétpólusú beállítások - miszerint Széchenyi az ész, Kossuth a szív embere volt, vagy a reformer és forradalmár megkülönböztetés - egyértelműen elterelték e két nagyformátumú magyar politikus munkásságának valós jelentőségét, hiszen Széchenyi meg Kossuth a másik határozott kiállása és véleménynyilvánítása nélkül nem kapott volna ekkora szerepet a magyar történelemben. B. D.

<<< Vissza