Némi iróniával így tudnám röviden jellemezni a Szentesi Élet február 14-i számában -Lövések az éjszakában - címmel megjelent újságcikk főhőseinek teljesítményét. Nevezetesen arról a három "terminátorról" (szándékosan nem vadászt írok, mivel cselekményük - az említett újságcikkben leírtak szerint - köszönőviszonyban sincs a vadász-etikával és a vadászias magatartással!) beszélek ill. írok most, akik nem voltak restek január 18-án éjjel 11 órakor szégyenteljes módon kivégezni dr. Filipsz István és Istenes Csilla hűséges komondorát. Mindenesetre elég drasztikus módját választották az "igazságszolgáltatásnak"! A "három muskétás teljesítményét" maga a cselekmény elkövetési módja és eszköze emeli igazán balkáni szintre. Ugyanis magára valamit is adó vadászember, rókánál nagyobb testű állatra nem lő sörétes fegyverrel! "Valószínű, hogy a puskagolyót szebb napokra tartalékolták, a vasvilla meg épp nem volt kéznél!" Ezzel a módszerrel és ilyen módon végrehajtva, a végletekig alázták a komondort, mint legnagyobb testű ősi magyar pásztorkutya fajtánkat, s vele együtt kulturális örökségünk egy részét. A komondort pont azzal a céllal tenyésztettek ki őseink nagy gondossággal és szakértelemmel az évszázadok hosszú során, hogy a dúvadak ellen - aminek vadászaink vélték "téves diagnózisuknak köszönhetően" - megvédje javaikat, nyúl ill. őzfogásra a kutyafajták közül a komondor aligha jöhet számításba. Nem nézem le ezeket az embereket, de tettüket igen. Arról valószínűleg nem tehetnek, hogy fényévnyi távolságra helyezkednek el a kulturált és civilizált értékrendtől, konfliktuskezelő készségük hírből sem ismeri a toleranciát, önhibájukon kívül vegetálnak ebben a beszűkült lét és tudatállapotban, aminek e rémtett lett a gyümölcse, azt azonban igen sajnálatos dolognak tartom, hogy az arra jogosult illetékes szervek nem ismerték fel időben ezen hiányosságokat, és arra méltatlan embereket fegyvereztek föl. Az említett cikk szerint sörétes puskát ürített az egyik "vadász", ha valóban azzal, vagy netán egy másikkal, vagy összesen három sörétes puskával együtt végeztek a komondorral - elvileg bármelyik verzió megtörténhetett -, nos ezt szalonképes formában, úgymond nyomdafestéket megtűrően jellemezni aligha lehetséges. Mindenesetre ha vadász-emberekről beszélünk, akkor a "szakmaiság létrájáról" ennél mélyebbre már aligha süllyedhetnek az urak. Kérdésként merül fel bennem, hogy okozott-e egyáltalán kárt a vadállományban az illető kutya? Ha igen akkor elismerték-e Filipszék, hogy igen a mi kutyánk okozta és vállaljuk a kár rendezését? Vagy ellenkezőleg, letagadták, hogy valaha is látták az illető ebet! Ez utóbbit nehezen tudom elképzelni. Ha pedig nem így történt, akkor milyen alapon kezdtek el lövöldözni 20 m-re a tanyától? Mint kutyabarát és kutyatenyésztő (11 éve a MEOE-tagja, és saját tenyésztésű Champion kutya tulajdonosa) már le sem merem írni véleményemet az esetről mert tartok tőle, hogy emberiségellenes gyalázkodás miatt emelnének vádat ellenem, pedig csupán az embertelenség ellen kívánok néhány gondolatot megosztani a tisztelt olvasóval. Az elmúlt évtizedek során nagyon sok olyan emberrel, családdal volt szerencsém megismerkedni, ahol - hozzám, hozzánk hasonlóan - szinte családtagként szeretik és megbecsülik a kutyát, mint az ember leghűségesebb és legrégibb barátját, aki ha látja, hogy gazdája segítségre szorul azonnal a segítségére siet minden fenntartás nélkül, nem pedig az esélyeket ill. a végkifejlet lehetőségeit kezdi el latolgatni - mint teszik ezt oly gyakran kétlábú társaik hasonló helyzetben. Visszatérve "hőseink" mentális beállítottságára, engem személy szerint aggodalommal tölt el, hogy ilyen ámokfutók fegyverrel a kezükben randalíroznak éjnek évadján a határban, és lakóépület közvetlen közelében végzik ki, a félreérthetetlen módon odatartozó kutyát. Nyilván hiányoztak az urak vadász-iskolás korukban azokról az órákról, amikor az előadó a védőtávolságokról beszélt, vagy arról, hogy hogy néz ki az a kutya, amely felügyelet nélkül dúvadként űzi a vadat a vadászterületen, nappali megvilágításban félreérthetetlen módon! Ennyi erővel az egész tanyavilág összes kutyáját le lehetne mészárolni, hiszen csak idő kérdése, hogy melyik pillanatban szalad ki egyik vagy másik a tanyaudvarból 20-30 m távolságra. Csekély kynologiai ismereteim birtokában valószínűtlennek tartom azt az érvelést, miszerint a szóban forgó komondor közvetlen veszélyt jelentene a vadállományra. Legfeljebb a tavaszi-nyári hónapokban lehetne félnivalója a három hónaposnál fiatalabb nyúlnak, vagy a földön fészkelő madaraknak, január közepén azonban ennek a veszélynek semmi realitása nincs, ha pedig figyelembe vesszük, hogy a komondor egyébként sem egy tipikus vadászkutya be kell látnunk, hogy esetünkben messze túl lett lihegve a vadvédelem. A magam részéről vadászként is elhatárolódom ettől a magatartástól, és elvárom minden jóérzésű vadásztól a hasonló hozzáállást ehhez az ügyhöz. Tizenkét éve tettem le a vadászvizsgát, az eset érintettjeit - mivel nevüket nem tudom - lehet, hogy ismerem, az is lehet, hogy nem, de mindezektől függetlenül - amennyiben valóban elkövették ezt a gonosztettet- úgy érzem nincs helyük a vadásztársadalomban. Azonban bármilyen szankció is követi tettüket, a kutya gazdáit elszenvedett veszteségükért, semmilyen büntetés nem kárpótolhatja. A Filipsz házaspárt legmélyebb együttérzésemről biztosíthatom, erőt és kitartást kívánok nekik az elkövetkező időben, s velük együtt én is türelmetlenül várom az illetékesek elszámoltatását. Sajnos azt a komondort amelyet január 18-án veszítettek el, már soha nem kaphatják vissza. U. i.: Amennyiben a pórul járt komondor története az "UFÓ"-k műve, netán gazdáik fantáziájának szüleménye, akkor az általam leírtakat tekintsék semmisnek, ártatlan embereket ugyanis nem áll szándékomban becsmérelni! Egy kutyabarát vadász gondolatai (Név és cím a szerkesztőségben)

<<< Vissza