A történések a korszakból teljesebbek lesznek, a hagyományok hasznosíthatók. A szeszfőzés-krónikámat olvasók gondolhattak arra, honnan van mindez? Édesapám 15 évig a pálinkafőzési szezonban dolgozott. Gyerekkoromban fát vágni, a "főznivalót" rézüstbe önteni, rakni, vizet szivattyúzni segítettem. A történéseket megfigyeltem, így a gyümölcs, törköly erjesztését is. Lakos Lajos - kerekedő, Vásárhelyi úti lakos -  gyümölcsöskertjét, amely a Nagyhegy Kiskörmöndi útján volt, potyószilva- bokrok övezték. Az érett termést Tálas Imre a kert művelője, összezúzva kádakba rakta, zsákokkal letakarta, a forrás végére összefüggő felület zárta le a párolgást. A harmadik hét után kifőzette pálinkának. Eredmény 100 liter cefréből 10 liter körüli 52 fokos kitűnő pálinka. A szilvafajták között ez volt a legjobb eredmény. Permetezés nélkül termelt. Nagypaté út közepe táján, magas területen Juhász János Ceglédről települt ember néhány hold földjén a szőlő sorai között gyümölcsfák is éltek és teremtek. A borszőlő törkölyét fakádakba döngölte, tömörítette, tetejére szőlőleveleket rakott és reá homokot néhány ujjnyi vastagságban. Elzárták a levegőtől és nem penészedett meg. A következő év elején a lefejtett borseprővel kifőzette és kitűnő törkölypálinkája lett. A nagyhegyi Hegyközség őstermelői hasonlóan dolgoztak. A szeszfőzdénél megépített beton cefre-  és törköly- tárolókat nem vették igénybe. Ezt azért vázoltam, mert napjainkban Szentesen szállítás közben és a 45-ös út mellett a hódmezővásárhelyi szeszfőzdék környékén láthatók bádog és műanyag hordók. A szesz  maróhatására megbontott anyagok milyen károsító hatással vannak az emberi szervezetre, ez a kutatók asztala. A fából készült hordóban tárolt termékek nem károsodtak, "mellékhatás nélküliek". Vajda Bálint a szeszfőzde részvényeinek jelentős hányadával rendelkezett. A kádárszakmának mestereként a cefre főzőüstbe való beöntés céljára fatölcsért és favedreket készített. A nyeles merőkanál viszont rézből volt, mivel a vasat a szesz szétmarta. Tálas Imre "potyószilvájának" és a besztercei szilva hajdani 12-14 fokos cukorfokait aligha érik el a jelenlegiek. Dr. Szalva Péter kutató kertbarátoknak tartott előadásán mondott véleménye elgondolkodásra érdemes. "...Néhány növényt érdemes lenne visszanemesíteni." Eperjesi Sándor után Schwartz Sándor lett a szeszfőzde vezetője. Szorgalmas, becsületes munkájával a termelők elégedettek voltak. A "Zsidótörvények" minimális megélhetési lehetőségét is elvették. Majd gettóba zárták. Mártírhalált szenvedett. Megdöbbentett bennünket... Vitéz Mátéffy Dezső - első világháborús rokkant -  részvényes irányította tovább a szeszfőzdét. Háború utáni években a szeszfőzde szolgálati lakása magántulajdon lett. Az irodaépület az MKP székháza. A szeszfőzdét az ÁFÉSZ üzemeltette néhány évig, majd megszűnt. Az épület kétharmadát lebontották. A terület végénél kezdődő Nagykörmöndi utat elfelejtve, Szeszfőzde dűlőnek nevezték el. Sajnos. Úgyszintén a korosztály a korosztályok által ismert Kiskörmöndi út: Garázs dülő nevet "kapott" Ebből az útból Kun Sándor 360 számú házának végénél kezdődött a Körmöndi gyalogcsapás - kb. 80 cm széles - és folytatódott a déli irányba kunszentmártoni útig. Itt a lécből ácsolt kaput Körmöndi kapunak neveztük, innen rézsútosan van a honvéd laktanya kapuja. Ez a gyalogcsapás is feledésbe merült. A Motorgarázs a vasúton túl van, nem része a területnek, a szeszfőzde igen. De ezek a létesítmények a húszas években épültek. A helyrajzi nevek korosztályokkal korábban keletkeztek és megtartották azokat. Még jó, hogy a Kispaté, Nagypaté utak nevei a térképre íródtak. Nagyhegyszéli, Szőlőszéli megnevezések is feledésbe merültek. Pedig megmaradásra érdemesek.

<<< Vissza