<<< Vissza

Fagyos napok

2003. február 14.



Befagyott a csongrádi autóbusz-állomás. A szó szoros értelmében befagyott. Tél van, mondhatnánk erre, nem is akármilyen hideget élünk, ami hóval borította be Európát.

Befagyott az autóbusz-állomás. Mert hát most építik éppen, a legrosszabb időjárást kifogva. Igaz, az előzetes tervek szerint már befejezték volna. Azt mondták: karácsonyra új autóbusz-pályaudvara lesz a városnak. Közel és távol a legmodernebb, az uniós elvárásoknak megfelelő.

Az utas várt. Remélt és várt. Az építkezés mellett a buszokra. Egyikre, majd az azt követő járatra, ami szintén nem érkezett meg. Vagy sokat késett. Várakoztunk, hóesésben, fagyban és jeges esőben toporogtunk a talpunk alatt egyre növekvő "megkövesedett" hóbuckákon. A buszvezető - már amelyik "betévedt" az állomásra - örülhetett, hogy megúszta a kört tengelytörés nélkül. Imádkozott és szentségelt egyszerre. Valahogyan azért csak el kellett volna takarítani a hótól a pályaudvar környékét.

Az utas pedig? Megpróbált információhoz jutni. Hiába. Az érdeklődésre szolgáló kinevezett "barakkban" szintén fagyoskodó dolgozó, mintha csak tornázni akarna, széttárta a karját. Nem tudta megmondani, hogy hol járhat, merre vesztegel az autóbusz, amire várunk. Azt sem, Csongrádra ér-e egyáltalán.

Befagyott a csongrádi autóbusz-állomás. Teljes egészében. Lassan, de biztosan megfagyunk mi is, utazni vágyók. A zsebünkben lapuló drága bérlet is csak idegesíti a lelket. Talán majd egyszer tavasz lesz, és akkor kiengedünk.

(lovas)

<<< Vissza