|
Szerelmesek napján |
2003. február 14. |
| A romantikus mítoszok szerint Valentin római pap volt, aki a kegyetlen
Claudius császár uralkodása alatt élt a III. század közepén. Miután azonban
többször tiltakozott az embertelen elnyomás ellen, gyorsan a börtönben találta
magát. Ott aztán visszaadta a börtönőr vak lányának szeme világát, majd
kivégzése előtt (február 14-én) üzenetet küldött kedvesének, ezzel az aláírással:
" a Te Valentinod". Ez a mondat később a szerelem, a férfiúi odaadás
szállóigéjévé vált, Valentin kivégzésének napja pedig a szerelmesek ünnepnapjaként
maradt fenn az utókor számára. Ha keletkezésének körülményei homályosak
is, annyi bizonyos, hogy Angliában már a korai középkorban ünnepelték e
napot, az 1800-as évektől pedig már úgynevezett barátságkártyák küldése
is divatba jött. Később Amerikában és Nyugat-Európa számos országában képeslapokkal
lepték meg egymást a szerelmesek. A valóság vizeire evezve elmondhatjuk:
a kilencvenes évek elejétől a Valentin nap nálunk is divatba jött, a szerelmesek,
a virágüzletek és ajándékárusok legnagyobb örömére. Az utcán járva már napokkal
Valentin előtt a tűzpiros lufiszívek nemcsak arra emlékeztetnek minket,
hogy ilyen mindenkinek van, sőt még dobog is, hanem arra is: ünnep közeleg.
Ugyancsak az utcán találkoztam Andrással (24 éves) és Beával (21), akik már három éve töltik együtt a szerelmesek napját. Mint elmondták, részükről ez a nap nem a vásárlásról, hanem kettejük kapcsolatáról szól, s általában meghitt vacsorával ünneplik. András egy szál vörös rózsával kedveskedik barátnőjének, aki mindezt jelképes ajándékkal és finom vacsorával honorálja. P. Károly (29) szintén azt fejtette ki, hogy nem az ajándékvásárlás a lényeg, hanem az a tény, hogy gondolunk arra, akit szeretünk. Sz. Petra (15) azonban láthatóan gondban volt a Valentin-nappal, hiszen kérdésre kérdéssel felelt: - Te mit vennél a helyemben a barátomnak? Te minek örülnél Valentin alkalmából? - érdeklődött, majd reményét fejezte ki, hátha mobiltelefont kap barátjától. Mónika (22) a Valentin-napi ajándékozást nem szűkíti kedvesére. Azt mondja, náluk a családban is szokás apróbb meglepetéseket adni a másiknak. A szokások modernizálódására hívja fel a figyelmet T. Gábor (28), aki sok lányismerősének küld üzenetet mobiltelefonjáról. Magáról az ünnepről tudja, hogy nem igazi magyar ünnep, de már régóta divat ilyenkor megajándékozni szerelmünket. Mint a fenti összeállításból is kitűnik, aki csak teheti, megünnepli ezt a napot, s ez mindenkinek jó. Jó annak aki ajándékot kap, hiszen érezheti: szeretik, gondolnak rá. Jó annak aki ad, hiszen adni jó. Jó a mobilszolgáltatóknak és bonbon-árusoknak, s jó a virágboltosoknak is, akiknél ezekben a napokban megnő a vásárlási kedv. Mint megtudtuk: egyértelműen a vörös rózsa, a lángoló szerelem jelképe a sláger. Lehet előre is megrendelni, hogy ne kelljen sorba állni - ajánlja az egyik virágboltos, aztán hozzáteszi: nőnapkor azért nagyobb a forgalom. P. K. |
|
