Nem vagyok itt. A tévéből tudtam meg, hogy önök itt vannak, és imádkoznak. Így csak a képzelet szárnyain tudok ideállni, és elmondani köszöntőmet, melyre természetesen nem kaptam felkérést. Hogy mégis visszatolakodtam önökhöz az időben, ez azért van, mert önök állítólag a békéért imádkoznak, s szeretnék néhány szóval imájuk sikeréhez hozzájárulni. Szeretném, ha önök úgy járnának imájukkal, mint ama bélpoklos férfiú az evangéliumból, aki csak ennyit mondott Jézusnak: "Ha akarod, megtisztíthatsz engem." Az Úr pedig ezt felelte neki: "Akarom, tisztulj meg!" Milyen jó lenne, ha önök jól tudnák mondani: "Ha akarod, nem lesz háború Irakban!" Hátha az Úr így válaszolna önöknek: "Akarom, nem lesz háború!" A kérdés tehát ez: jól tudnak-e imádkozni a békéért? A párizsi bíboros-érsek, Jean-Marie Lustiger írja valahol: "Az igazságnak magának is szüksége van igazakra." Ennek analógiájára bátran mondhatjuk: a békének szüksége van békés lelkű emberekre. Tovább ragozva: a békéért is csak azok tudnak elhihetően imádkozni, akiknek a szívében béke honol. Mert azoknak könyörgését az Úr elé ebben a formában teszik le az ügyintéző angyalok: "Uram, ha akarod, az én szívem békéjét kiáraszthatod a világra is, mert jól értesz a szívek kitágításához." Kérdezem tehát önöktől: hogyan állnak belső békéjük dolgában? Lapul-e még az önök szívében a múlt esztendőben dühöngő országos gyűlöletből valami? Ha igen, akkor szíveskedjenek magukba érni, s saját magukért imádkozni, az iraki béke ügyében hadd jussanak szóhoz azok a békességes lelkű magyarok, akik egy nyelven beszélnek a Békesség Fejedelmével. Hadd idézzem emlékezetükbe XXIII. János pápa alakját, akiről mindenki tudta, hogy ő a béke pápája, s aki 1962-ben imájával elő tudta segíteni a harmadik világháború kitörésének megakadályozását. Akkor akarta az Úr, hogy a kubai válságból ne legyen nukleáris háború. Bizony János pápa jó helyen, jó időpontban és jól mondta ki: "Uram, ha akarod, nem lesz háború." Szinte hallom is, amint a válság elülte után, a halálhoz közeledő pápa boldogan imádkozza: "Meghallgatta az Úr könyörgésemet és imádságomat elfogadta." (Zsolt. 6.) Láthatta öreg szemével, amint a háború felpörgetett erői "futva menekülnek." Ha tehát most az önök szívének békéje fog imádkozni, akkor legyenek üdvözölve! De áldja meg Isten az engesztelhetetlen szívek birtokosait is, hogy meghallhatóan tudják Isten elé énekelni a közismert népéneket: "Ments meg engem, Uram...! Vági László <<< Vissza