Elek Tibor irodalomtörténész és Grecsó Krisztián író Túlzás nélkül állítható: zsúfolásig megtelt a városi könyvtár előadó terme múlt hét szerdán a magyar kultúra napja tiszteletére rendezett irodalmi est alkalmából. Az anekdota, a pletyka és a nyelv címet viselő rendezvény vendége Grecsó Krisztián Bródy Sándor-díjas író volt. A kortárs magyar irodalom egyik legtehetségesebb és legsikeresebb képviselőjét Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka nevű folyóirat főszerkesztője faggatta írói, költői pályafutásának kezdeteiről, szülőföldjének és gyermekkorának meghatározó élményeiről.  A szegvári származású fiatal író rendkívül közvetlenül és szeretettel beszélt szülőfalujáról és szűkebb környezetéről. Mint elmondta: népi írónak, önéletrajz-írónak tartja magát, akit mélyen foglalkoztat a faluból való kikerülés témája. Alkotásaiban azt a már elhagyott világot próbálja lefesteni, ami számára oly sokat jelent, s ami a külső szemlélő számára láthatatlan. A tehetséges író kifejtette: a mondatokkal játszva, a konkrét életvalóság művészi megfogalmazására törekszik műveiben.  Krisztián kétség kívűl legismertebb műve a Pletykaanyu (2001) című novellás kötet, amely a siker mellett nem kevés kellemetlenséget is hozott számára. Sokan emlékezhetnek rá: a pletykalapok és a kereskedelmi televíziók gyújtópontjába került mű kapcsán sokan támadták, személyiségi jogok megsértésével vádolták, amiért egyesek magukra véltek ismerni a mű szereplői között. Azt azonban kevesebben tudják, hogy már első, Vízjelek a honvágyról (1996) című verseskötete a legjobbnak kijáró díjat nyerte el, nagy sikerű lett az Angyalkacsinálás (1999) című kötete is, valamint kevesen ismerik a Caspar Hauser címet viselő legutóbb megjelent verseskötetét.  Mindezekről szó esett az irodalmi esten, mellyel kapcsolatban Grecsó Krisztián  megjegyezte: igazán örömteli a mai magyar irodalom iránti érdeklődés, hiszen sok helyütt tapasztalta: az emberek úgy gondolják, az irodalmi művek a múltban születtek, az írók már meghaltak, a magyar irodalom értékei a könyvtárak polcain lévő klasszikus művek. Ez az este a könyvtárban arra is rávilágított: kortárs magyar irodalom pedig létezik, s írók már pedig vannak.      P. K. <<< Vissza