Újév a Mecsekben |
2003. január 17. |
December 30-án borongós, őszies időjárásban
indultunk túránk úti célja a Mecsek
hegység irányába. Déltájban érkeztünk
a bűbájos Szekszárd városába az ősrégi
házakkal övezett Béla térre, mely I. Béla
királyunk nevét őrzi. A közeli Garay téren, a Garay pincében - amely
a leghíresebb a városban - borkóstolóra
vártak bennünket. Miután eleget tettünk
a "szertartás" előírásainak és
kívánság szerint kulacsainkat is megtöltöttük,
ki-ki kedve szerint nyakába vette a várost. Látnivaló
akadt bőven. A megyei múzeum az ókori Róma
köveit, szarkofágjait őrzi, de akad bőven lelelt a honfoglalás
előtti népek örökségéből is. Sajnos
az egyre erősödő hideg esős-szeles időjárás miatt
rövidebbre kellett vennünk a városnéző sétát. Alkonyakor már megérkeztünk a Kelet-Mecsek
lábához simuló csöppnyi Kárász
faluba, szálláshelyünkre. Akik már harmadjára
kerestük fel ezt a helyet, régi ismerősnek számítottunk,
de az új vendégeket is nagy szeretettel fogadták
szállásadóink. A kellemes éjszakai pihenőt követően kora reggel
buszra szálltunk és útnak indultunk Abaliget
irányába. A gyönyörű völgyekben, hátságokon
átvezető utakon megérkeztünk a csendes abaligeti
völgybe, ahol a "barlang" kezelői kérésünknek
eleget téve kivételesen külön túrát
rendeztek csoportunk számára (ilyenkor már
zárva van a barlang), melyért e helyről is köszönetünket
nyilvánítjuk. Vigyázva, nehogy a koponyánk bánja, vonulgattunk
a szűk folyosókon, vagy megilletődötten tekintettünk
a magasba a barlang homályba vesző mennyezete felé.
Vezetőnk igazán szakszerűen tájékoztatott bennünket.
Egy szűk óráig tartó bejárást
követően borzongva léptünk ki a szabadba. Utunkat folytatván hamarosan Pécsett kötöttünk
ki, ahol a Belvárosi Vendéglőben jóízűen
fogyasztottuk el finom ebédünket, majd rövid pihenő
után nekiindultunk a "Városnak". Sajnos
az időjárás ismét nem kedvezett, az egyre sűrűbb
eső miatt le kellett mondanunk a városnéző séta
több fontos állomásáról. Egy másik, esőben is kies útvonalon visszaérkeztünk
Kárászra. Dekorációs brigádunk
gyönyörűen feldíszítette a "falu házában"
bérelt, óriási cserépkályhával
fűtött helyiségünket. Miközben készültünk az ünnepi vacsorára
a szomszéd községből érkezett vendéglátók
terítették az ünnepi asztalokat. Estére
kelve a szépszámú csapatunk minden tagja az
alkalomhoz illően kicsinosodva, kiöltözve foglalt helyet
a hangulatos zene mellett, a gyertyafényes asztaloknál.
Rövid üdvözlőbeszédet követően hozzáláttunk
a finom és bőséges sültekhez, melyet ugye locsolgatni
is kellet az itthonról hozott csongrádi, vagy szekszárdi
vörösborral. Hamarosan jókedv kerekedett, dübörgött
a padló a táncos lábak alatt. Észre
sem vettük és már éjfél volt. Együtt
énekeltük teljes szívvel a Himnuszt és
kívántunk egymásnak, népünknek,
nemzetünknek jobb jövőt. Miután jól kitáncoltuk,
kiénekeltük magunkat, jóleső fáradtsággal
tértünk nyugovóra. Január elseje, az új év első napja nem maradhatott
természetjáró túra nélkül.
Kissé fáradtan, de egyre frissebben kapaszkodtunk
fel kísérőnk után a Móré várát
hátán tartó magaslatra. Vezetőnk részletes
ismertetőt tartott a vár eredetéről, a római
légiók hadiútját őrző erősség
múltjáról és szomorú sorsáról
a honfoglalást követő évszázadokban. Testileg és lelkileg felfrissülve fogyasztottuk el ebédünket a szomszéd Magyaregregy kisvendéglőjében, majd elégedetten szálltunk buszunkra és jókedvűen érkeztünk otthonunkba azzal a tudattal, hogy ismét gazdagabbak lettünk hazánk tájai megismerésének egy szeletével és közben még jót is mulattunk. Léhi Gábor |