Január 11-én, iktatták be érseki székébe Magyarország új prímását, Erdő Pétert. Állítólag váratlanul érte ez a megtisztelő kinevezés, és maga is elgondolkodott azon: miért éppen ő kapott Rómától bizalmat, miért nem más, nála idősebb, kipróbáltabb. Mindenesetre - emberi számítás szerint - huszonöt évig lehet a magyar katolikus egyház első embere, s ez bizony félelmetesen nagy lehetőség és felelősség. Adja Isten, hogy legyen hozzá jó egészsége, ereje és bölcsessége! Személye és szolgálata legyen stabilizáló erő egy olyan Magyarország számára, melynek ugyancsak meg kell találnia önmagát, ha gazdagítani akarja az Európai Unió társadalmát. Személyesen nem ismerem, de híressé tette magát egyházjogi felkészültségével. Egy alkalommal hallottam őt prédikálni: a váci székesegyházban, mikor búcsúztattuk Bánk érsek-püspök urat, aki szintén sokra vitte az egyházjog művelése terén. Bizonyára rá is nagy hatással voltak azok a búcsú szavak, melyeket a székesegyház kriptájában Bánk érsek utolsó intelmeként felolvastak, melyek szinte szószerinti lényege ez volt: "Mikor engem püspökké szenteltek, édesapám e szavakkal fordult hozzám: "Fiam, ne feledd, hogy minden ember, ember!" Mintha egyenesen a leendő prímásnak szánta volna ezeket az apai szavakat, akinek aztán tényleg ragyogó lehetőségei vannak arra, hogy bemutassa a magyaroknak, főleg az egyházi és világi vezetőknek, hogy miként fest egy olyan magas szolgálat, mely minden emberben az embert tiszteli. Mert ő is nagyon tudja, hogy az ember számára mégiscsak az az elsődleges tény, hogy ő ember. Nem ilyen-olyan világnézete, nem jobb- avagy baloldalisága, nem szerencséje avagy szerencsétlensége miatt figyelemre és tiszteletreméltó, hanem, mert ember. Én magam, mint lelkipásztor, azért szurkolok neki, hogy sikerüljön magas pozíciójából elhitetni a hívő magyarokkal, hogy nem a társadalom van az egyházakért, és azok kegyes tagjaiért, hanem megfordítva: a hívő ember dolga Jézus receptje szerint szolgálni az emberek legigazibb érdekeit. Legyen ereje ahhoz, hogy felébressze a vallásos emberekben azt a félelmetesen fontos tudatot, hogy a vallás gyakorlására való hajlam nem erény, hanem Istentől kapott, de meg nem érdemelt előleg, amellyel azonban elszámolni oly nehéz, hogy a középkori himnusz szerint még a szentek is félnek tőle. Kell, hogy a mai magyar kereszténység főrangú papja ennél kevesebbet ne ambicionáljon! Mert nem szabad bekövetkeznie annak a tragikus fejleménynek, hogy a magyar egyházak csak történelmiek, de nem fényesen evangéliumiak! Hozzá és hozzánk is legyen jó a történelem Ura! Vági László   <<< Vissza