Félegyháziné Somogyi Éva harmadik alkalommal indult el az önkormányzati választásokon egyéni körzetben. Úgy gondolta, három a magyar igazság. Sokan bíztatták, szálljon ringbe. Azt mondja: jó volt hallani a bíztatást. A jobboldali összefogást választotta. A választókörzetben nem reá adták a legtöbb szavazatot. Emiatt egy kicsit csalódott.

- Miért? - tesszük fel a kérdést.

- Úgy vélem, a testületben a listáról bejutott képviselőség nem egészen olyan, mint amikor egyéniben nyer az ember. Akkor tudtam azt, hogy a választókörzetnek szüksége van rám, korábban is azért választhattak meg képviselőjüknek. Azt is mondhatom: elismerték a munkámat. Most egy kicsit üresnek érzem a képviselői feladatot. De nagyom remélem, hamarosan belerázódom. Tudom, az emberek egy idő után nem tesznek különbséget egyéni és listás képviselő között, de ma még másként látom a dolgokat. Akik most felkeresnek problémáikkal, azt kell mondanom, nem én vagyok a képviselőjük. Bár remélem, a többségük nem felejtett el. A lehetőségekhez mérten megpróbálok segíteni. Tolmácsolom a megválasztott képviselőnek az igényeket, mert nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy bárki helyett felszólaljak, amikor az ő reszortja lenne. A súrlódásokat szeretem elkerülni.

- Ismét a pénzügyi bizottság élére választották. Mit gondol miért?

- Kezdetektől fogva ott dolgozom. Most is felkértek, hogy vállaljam el a bizottság vezetését. Ez megegyezett a jobboldal elképzeléseivel. Kacérkodtam egy kicsit könnyebb műfajjal, mint például a sportbizottsággal, de rá kellett jönnöm, hogy ilyen szorító költségvetés mellett az sem egy hálás feladat. A képviselő munkája sohasem erről szól. Végül is ez a szakmám, a közgazdasági vonalon szereztem annyi tapasztalatot, hogy talán nagyobb eredményeket lehet elérni. A bizottság összetétele lényegesen változott, négy fővel bővült, öt helyett most kilenc tagja van.

- Milyen terveket dédelget a választási ciklusban?

- Szeretném azokat a dolgokat, melyek folyamatban vannak a volt körzetemben, a városban megvalósítani. Elsősorban fejlesztésre gondolok, mert működésben nem kergethetünk merész álmokat. Annyit csupán, hogy a város működőképes legyen, azt tudja produkálni, amit eddig megtett. A fejlődésben is tudjon előre lépni. Természetesen vannak elképzeléseim, amit szeretném, ha egyszer megvalósulnának. Dédelgetett terv, nagyon remélem, hogy valamilyen kormányközi támogatással megvalósíthatók lesznek, ez a kerékpárút-hálózat kibővítése. Több éves munka eredménye, hogy az úgynevezett Hungerit-út elkészült, a nehézjárművek kikerülik a korábbi utcát. Lehetne hangzatos dolgokkal előjönni, de nincs értelme. Csak azokat érdemes javasolni, melyekhez meg tudja találni a forrásokat az ember. Nem kívánságműsor ez. A bérfejlesztéssel nehezebb helyzetbe került a város, hangzatos beruházásokról nem beszélhetünk. Ekkora forráshiány mellett, egyedül a csatorna-beruházásra van reményünk.

- Nehezebb év lesz?

- Igen. Úgy néz ki, hogy a forráshiányokat a központi költségvetés nem tudja pótolni. Állítólag pályázatokkal lesz lehetőségünk e téren, de hát az bizonytalan. Egyetlen hátrányunk, hogy kieső területen van a város, elsősorban mezőgazdasági jellegű vállalkozások vannak, ezáltal az iparűzési adóból történő bevétel jóval kevesebb, mint az iparvárosokban. Sajnos így nem tudunk annyira fejleszteni.

Lovas József

<<< Vissza