<<< Vissza
Mi lesz 2003-ban?
Vági László írása 
2003. január 10.

Az Úrnak 1823. Esztendeje úgy kezdődött, hogy nekünk, magyaroknak, megszületett Petőfi Sándor. Ez pontosan 180 éve történt. Sem anyja, sem apja nem volt magyar, de ki merné a fiú magyarságát és izzó hazaszeretetét megkérdőjelezni? 

Ez a fiatalember huszonhárom évesen, 1946 januárjában ötször is egymásután kijelentette: "Isten csodája, hogy még áll hazánk," de hatodszor mást mondott: "Emberségünkből álljon fönn hazánk!" (Isten csodája című vers).

Miért változtatta meg véleményét Petőfi, s csoda helyett miért igyekezett a nemzet bizalmát emberségre alapozni? Érzésem szerint azért, mert jól értette ez- egyszer az Evangéliumot, s arra a megállapításra jutott, hogy maga az Isten is emberré lett, hogy bemutassa a világnak: hol kell kezdődnie és befejeződnie a megváltásnak. Legyen az ember maga a csoda! 

Azt nem várhatja senki, hogy pontosan a megkezdődött 2003. év elején szülessen népünk javára egy új, modern kiadású Petőfi. De az azért nagyon kívánatos lenne, akár kötelezőnek is mondhatnám, hogy minden ép elméjű és jó erkölcsű magyar ember komolyan tegye fel magának Petőfi híres kérdését: "Mi lesz belőlünk?" az nagy baj lenne, ha ma is igaza lenne a költőnek, s azt kellene mondania: "... mily kevesen gondolnak vele."
Vagyis most aztán - Európa kapujában - tényleg lelkiismereti kérdéssé tehetnék sokan e hazában a helyes hazafiságot! Azt a hazaszeretetet, melynek nem jobboldalon, vagy baloldalon van a székhelye, hanem a tisztességes emberségben. Vagy ha már keresztény Magyarországot emlegetünk, akkor a Krisztus által bemutatott érzés- és gondolkodásmódban. 

Így és csak így töltheti be szívünket az a reménység, hogy április 12-én érdemes lesz az Európai Unióra szavazni.

E megfontolás fényében aztán tényleg fel kellene hagynunk minden kisszerű kérdezősködéssel, hogy "mi lesz a lépés ára". Lesz ára! Miért ne lenne ára? Kár fanyalogni! Fanyalgás helyett inkább tanácsos lesz azon gondolkodnunk, hogy miféle emberi minőséggel fogjuk Európa kifáradt népeit gazdagítani? Talán ama régi kalandozások elcsendesült emlékére kezdhetnénk új és erkölcsi értelemben vett "kalandozásokba", melyek ellen nem kellene imádkozniuk a Lajtán túl így: "A magyarok pártoskodó hajlamától ments meg, Uram, minket!", hanem a mi sajátos kultúránk és temperamentumunk hatására azt éreznék, hogy nem csak ellustító jóllakottság van a világon. 

Hosszú életem folyamán már sokat hallottam "magyar elhivatottságról " Európa keleti tájain. Kiderült, hogy a fennen hangoztatott "küldetéstudatok" sok fontős - főleg szociális természetű - feladat elmulasztására voltak csak használhatók. Higgyük el Petőfinek, hogy elég nekünk a tisztességes emberség is arra, hogy puszta létünk Európa javára váljon. 

Egy újévi népének így imádkozik: "Ó szép Jézus, légy híveidben!" Igen, attól legyünk boldogok - és Európa számára nyereség - ami bennünk van. Jézus ezt így fejezi ki: "Lássák jótetteiteket!" Boldog újévet!

Vági László

<<< Vissza