A mögöttünk hagyott évszázad első felében a hetipiacot (hétfőn és csütörtökön) a Kossuth téren tartották. Ennek a piacnak jellegzetes alakja volt egy bőszoknyás, nagyhangú kofa. Szavajárása: "csak nem ette meg a fene, édes lelkem". Ennek a kofának a hatósággal valamilyen nézeteltérése támadt. Hogy tisztázza a kérdést, elindult a városházára, egyenesen a polgármesterrel akart beszélni. Az emeletre vezető lépcsőn összetalálkozott egy férfivel. Kérdezi ez a kofától, mi járatban van. Mire az asszonyság elmondja: ilyen s ilyen ügyben a polgármesterrel akar beszélni. - Mondja csak néném, én vagyok a polgármester. - "Csak nem ette meg a fene, édes lelkem!" ************************************ A Kossuth téren, a mai "fehér ház" helyén állt a Haris-ház. Ennek sarkán volt a Halász Szabó-féle rövidáru és ruházati bolt. Ide tért be egy atyafi az 1920-as években. Nagyméretű, 65-ös kalapot kért. Az eladó sajnálattal közölte, hogy ilyen méretű kalapot nem tartanak. Meghallotta azonban a párbeszédet a kasszánál ülő cégtulajdonos. Azt mondja a segédnek: - Segéd úr, menjen fel a padlásra, ott a szelemenre akasztva talál egy papírzsákot, abban vannak ilyen méretű kalapok. Felmegy a segéd a padlásra, lehozza a papírzsákot. A vevő előbb csak egy szürke kalapot, utóbb még egy barnát is választ. Amikor aztán a pénztárnál fizetett, ezt mondja az üzlet tulajdonosának. - Hallja az úr, ha még egyszer ennyit kért volna, azt is megadom, mert már Félegyházától Szegedig kerestem, de sehol sem kaptam ilyen méretű kalapokat. Mire a tulajdonos: - Hallja az úr, ha felére lealkudta volna, akkor is odaadom, hisz' évek óta itt vannak a nyakamon. ************************************ Szentesen elterjedt a Bugyi családnév. Ezért itt a szó jelentéstartalmára senki sem gondol. Különösen igaz ez a Szentesen köztisztelettel övezett, orvosi körökben nemzetközi hírnevű dr. Bugyi István sebészprofesszorra. Történt azonban, hogy az egyik vidéki kórházban minisztériális urak készültek látogatást tenni. Köztük volt Vilmon államtitkár is. A terv szerint a látogatócsoporthoz csatlakozott volna Bugyi tanár úr. Azonban közbejött valami, a tanár úr nem utazhatott. Az államtitkár ezért táviratot adott fel a következő szöveggel: "Bugyi nélkül érkezünk. Vilmon". A postáskisasszonynak azonban némileg zavarosnak tűnt a szöveg, ezért "javított" rajta. A címzetthez már így érkezett meg a távirat: "Bugyi nélkül érkezem. Vilma". ************************************** A régi gimnazisták jól emlékeznek Somogyi Gyula matematika-fizika szakos tanárra. Az akkori tanári kar egyik meghatározó személyisége volt. Sokoldalúan művelt, gyors helyzetfelismerő, szarkasztikus humorú.Osztályunkban a fizikaórán történt a következő eset. Gyula bácsi a fényvisszaverés mikéntjét tanította kezében egy tükörrel. Ennek egyik oldala homorú, a másik meg domború tükör volt. A tükröt az első padban ülő Wellisch Jancsi elé tartotta, s azt kérdezte, mit látsz? A fiúk hátulról kórusban súgták: majmot...majmot... Osztálytársunk természetesen a tanári kérdésre válaszolt szabatosan: "Attól függ, melyik oldalról nézzük". Dermedt csend támadt az osztályban, de egy pillanat múlva Somogyi tanár úrból kibuggyant a nevetés. Erre aztán az osztályban is elszabadult a féktelen röhögés. ************************************** A szentesiek jól ismerték dr. Panyik Tóth Istvánt. A főorvos úr személyéhez számos anekdota kapcsolódik. Ő maga is jó humorú, kitűnő anekdota- és viccmesélő ember volt. Szívesen emlékezett az itt következő, vele megtörtént esetre. Az orvosokat a szocializmus idején káderezték, kik lennének alkalmasak katonaorvosnak? Behívják Panyik doktor urat is. Kérdezik tőle, Panyik elvtárs, szokott-e templomba járni? - Minden vasárnap ott vagyok a nagymisén. - És a többi napokon? - hangzott az újabb kérdés. - Akkor csak egy fohászra ugrom be. - Miért? - Mert nincs több időm. A káderező bizottság ezek után Panyik doktort nem találta alkalmasnak a katonaorvosi teendők ellátására.

<<< Vissza