| Bő két hét áll azok rendelkezésére, akik még nem döntötték el, hogy
hol és milyen keretek között töltenék az év utolsó estéjét. A karácsonyi
vásárlás, az ünnepekre való készülődés mellett ez a "súlyos"
kérdés is napirendre kerül.
A dilemma adott. Vagy otthon, szűk családi körben a televízió előtt kuncogjuk
végig a Szilvesztert, kezünkben a kissé megszáradt bejglivel, és a Himnusz
után álmos mosollyal próbálunk majd újévi fogadalmat tenni, vagy felkerekedünk,
és barátokkal, ismerősökkel együtt egy vesetisztító-májduzzasztó fergeteges
buliban veszünk részt. Ilyen és ehhez hasonló ingereket követve azonban
újabb válaszúthoz érkezünk, ugyanis mozgatórúgónk, a zene alapvető jellemzői
közül kitűnik annak élettani sajátossága. Az élő vagy hangszeres zene
nosztalgikus varázsa emeli ugyan az est fényét, de a felkért zenekarok
minőségi mutatói a meglepetés erejével hatnak. A diszkókban, vagy más
szórakozóhelyeken lemezjátszókról "felcsendülő" pulzuszenék
garantálják az éjszaka monotonitását, lineáris törvényszerűségeit, de
igazából az egész egy robogó vonaton eltöltött ünnepre emlékeztet majd.
Mindkét változatból akad bőven Szentesen.
Fontos szempont a gyomor űrtartalmát kitöltő fogások halmaza. A "zsákbamacskára"
kényszerített vendégek a pezsgőspohár emelgetése közben ezt általában
figyelmen kívül hagyják, és csak a tradicionális ételek kerülnek pontozásra.
E két alapvető tényezőt mérlegre téve felsejlik a házibuli gondolata,
ami ugyan kézzelfogható hangulatot varázsol, de másnap ugyanazon kezek
szorgos munkájával áll csak vissza a rend.
B.D.
|
