<<< Vissza

Szívből mindenkinek!
 

2002. december 20.

 
Közeledünk a Születés Ünnepéhez! Sőt, mikor a kedves Olvasó soraimat megtiszteli érdeklődésével, már az ünnep küszöbén vagyunk. Majdnem "in statu jubilandi", azaz az ünneplés állapotában.

Azért használtam a latin szót, mert az Élet és Irodalom legújabb számában egy latin című vers keltette fel figyelmemet: "In statu nascendi", azaz az születés állapotában. Elmondja benne a költőnő, hogy mikor születőben volt, felsírt benne a kérdés: "... miféle világra jöttem. - de senki nem mondta meg." Szívesen elhiszem az 1932-ben született Ágai Ágnesnek, hogy az első sírása íly lényeget érintő kérdést tett fel, s talán megengedhetem magamnak, hogy 2002 karácsonyán én is hasonló kérdéssel forduljak ünneplő polgártársaimhoz: miféle világban élünk? Van-e okunk arra, hogy a betlehemi jászol közelében ünnepelhessük a saját születésünket is, meg annak időzítését is? Sőt, talán az sem lesz ünneprontás, ha a kedves szülők - a karácsonyfa alatt boldogan játszadozó kicsinyeik felett - elgondolkoznak: ugyan mire is hoztuk őket ebbe a világba, melyre nézve Nobel-díjas írónk nagyon ünnepélyes alkalommal kockáztatta meg a diagnózist: a mi életünk "embertelen hatalmaknak és szörnyű diktatúráknak kitett" élet?

Ez az első hallásra hátborzongató megállapítás, azonban nehogy arra legyen ok, hogy netán elkeseredjünk tőle éppen karácsonykor. Inkább rögtön azt is vegyük számításba, hogy ezt egy poklokat megjárt, de mégis boldog ember tette dicsőségének csúcsán. Tehette, mert minden pokoljárása ellenére oka volt kijelenteni: "Egyenlőle csak mélységes hálát érzek, - hálát a szeretetért, amely megmentett és ma is életben tart".

Higgyük el Kertész Imrének, hogy igazat mondott! És ennek az igazságnak a fényében legyen boldog minden szeretetet élvező gyermek és szeretet ajándékozó szülő. Meg mindenki! Mert ugyan ki az közülünk, aki még soha nem adott, vagy soha nem kapott szeretetet?

És hát - akár valóságosnak, akár csak mesebelinek hisszük Jézus születését, - Ő is szeretetről beszélt egész életével. És persze be is mutatta: mi a szeretet lényege: önátadás azok javára, akik bármilyen értelemben reánk vannak utalva. Viszont azt is világossá tette, hogy a szeretetre, a tudatos önátadás képességére újjá kell születnünk. A korabeli zsidó értelmiség egyik tagjának ezt így fejezte ki: "Szükséges újra születnetek."(János ev. 3, 7) S mert egy jól érthető vers latin cím alatt szerzett gyönyörűséget, ezért Jézus szavainak értelmét így fordítom latinra: szükséges magunkat "in statum renascendi", - azaz - az újjászületés állapotába hozni.

Nagyon röviden: Jézusnak bennem is meg kell születnie!
Ady szavaival pedig: a "regének" valóra kell válnia!
Ettől és nem mástól lesz boldog a karácsony, amit mindenkinek szívből kívánok!

Vági László


<<< Vissza