Kigyulladt az adventi koszorú utolsó gyertyája is. Átgondoltuk már, hogy szeretteinknek mit tegyünk a karácsonyfa alá. Sokan hosszú hónapokon át aggódva spórolták a rávalót, s mérlegelték, mit tehetnek. Egy kicsit magukból tettek félre, hogy most azt egyben nyújtsák át szeretteiknek. Kérem, hogy az ajándékokban, a mosolyokban és a jó szóban érezzék át az örömszerzés szándékának semmi mással nem helyettesíthető melegét. Aki teheti, keresse fel szeretteit, s adja át ezt a meleg érzést. Hisz a szeretet az, ami annál több lesz, minél többfelé osztjuk. Aki pedig ezt személyesen nem tudja megtenni, a gyertya fényénél gondolatban jusson el az övéihez. Vegyük észre egymást! Kérem, nézzenek körül egy kicsit környezetükben, s jusson egy jó szó, kedves gesztus azoknak is, akiknek valamiért nem adatik meg a karácsony családi melege, a fenyőünnep illata. Ahogy a család egy pillanatra az ünnep idején visszatekint az elmúlt esztendőre, a nagyobb család a város is számot vet. Miként a naptárban az évek egymás után jönnek, így épül évről évre, tégláról téglára a város és környéke. Elkészült a ligeti élménypark, megújult a Kossuth tér, orvosi rendelők, utak, hidak, parkok épültek. Új szép szobrokat avattunk, világosabb, rendezettebb lett a város. Vállunkat egymásnak vetve közösen építkeztünk, s ebben éreztük a közösség szolidaritását, támogatását, segítségét. De maradt teendőnk is: vigyázni mindarra, amit megteremtettünk, mert így tudunk a lerakott, biztos alapjainkra tovább építkezni. Vannak még rendbe hozandó épületeink, felújítandó útjaink, szépíteni, csinosítani valónk. Ez a munka azonban nemcsak a kövek egymásra rakását jelenti, hanem az emberi kapcsolatok gazdagítását is. Hisz a köveknek csak az emberek adhatnak életet, az emberi munka és erőfeszítés teszi az emberek sokaságát közösséggé. Olyan közösséggé, ahol az erős a saját tehetségéből és munkájából boldogul, de képes arra is, hogy segítse a gyengébbeket, szolidaritást érezzen az elesettekkel, s jószívű természetességgel cselekedjék azért, hogy ők is emberhez méltó életet élhessenek. A segítségre szoruló pedig megkapaszkodva a kinyújtott kézben érezzen késztetést arra, hogy a maga erejét és tehetségét is megfeszítve talpra álljon, példájával másokat is felemeljen. Az előttünk álló újesztendő elé tervekkel, de aggodalommal is nézünk. Aggodalommal, mert a jövő mindig bizonytalan egy kicsit, és tervekkel, mert szeretnénk megőrizni a város békességét, kiegyensúlyozottságát és fejlődési ütemét. Az új esztendő egy dologban biztosan más lesz, mint a többiek. Néhány hónap és szabad akaratunkból hivatalosan is tagjai leszünk az Európai Uniónak. A változás bizakodással és szorongással egyaránt eltölt bennünket, mert egy új világba lépünk, ahol megszűnnek a határok, s versenyhelyzetbe kerülünk Európa más népeivel. Úgy gondolom, hogy az eljövendő új világ valamennyiőnk számára új esélyeket biztosít. Hiszem és remélem, hogy az új esztendőben is lesz egészségünk és erőnk, hitünk és bölcsességünk megtenni mindazt, ami rajtunk múlik. Megőrizni ami közös értékünk, és megváltoztatni mindazt, ami további boldogulásuk útjában áll. Kívánom, hogy mindenki legjobb hite és meggyőződése szerint örömben élje meg az ünnepet, és töltődjék fel bizakodással, erővel, kiegyensúlyozott, boldog emberi kapcsolattal ahhoz, hogy emelt fővel lépjünk át az új 2003-as esztendőbe. A város és a környező községek valamennyi lakójának, a közelben és a távolban élő barátainknak kellemes karácsonyi ünnepeket, magánéletükben, hivatásukban és tevékenységükben eredményeket hozó, boldog új esztendőt kívánok. Szirbik Imre polgármester

<<< Vissza