<<< Vissza

Egyén és hatalom
Sánta Ferenc 75 éves

2002. december 13.

 
Sánta Ferenc - e név hallatán szinte mindenki gondolkodás nélkül rávágja Húsz óra. Akik kicsit tájékozottabbak az irodalomban még megtoldják Az ötödik pecsét-tel. Természetesen ezzel nem teljes a kép, de a kis terjedelmű életműnek a fent említett regényei a legfontosabb munkái. Különleges a munkássága, olyan íróról van szó, aki vállalja a némaságot is: komolyabb írásművet 1970 óta nem jelentetett meg. A több, mint 30 éves szünet nem csorbítja az életművet, melyet akár befejezettnek is tekinthetünk. 75. születésnapján érdemes emlékezetünkbe idézni az író életét és eddigi munkásságát.

1927-ben Brassóban született, szegény székelyparaszt családban. Iskoláit is a környéken végezte, például Kolozsváron érettségizett. 1945-től Magyarországon találjuk: Debrecenben is tanult, majd volt ipari munkás, bányász, katonatiszt stb. Első írása, a Sokan voltunk, 1954-ben jelent meg az Irodalmi Újságban, mellyel hirtelen az irodalom élvonalába került. Új hangját, az egyszerű emberek iránti érzékenységét Móricz Zsigmond indulásához hasonlították, különösen Szabó Pál segítette, támogatta.

Novelláiban az egyszerű, falusi emberek gondjait vizsgálja, problémáikat, őszinteségüket sokszor túlzottan is szárazon, tárgyilagosan tárja elénk. Több munkájában foglalkozott az egyén és a hatalom viszonyával, elemezve a kötelesség, a felelősség szempontjait. Tényfeltáró, szociológiai jellegű műveiért József Attila- és Kossuth-díjat is kapott. Ezekben az elbeszélésekben a Székelyföld nyelvi sokszínűsége Tamási Áronhoz, Nyírő Józsefhez, Sütő Andráshoz hasonló bőséggel árad olvasóira.

30. éve felett kezdődő második írói korszakában születtek az ismert regényei, melyekből film és színdarab is készült. A témával együtt a nyelv is változott. Az ötödik pecsét a háború végét tárja elénk. A többéves világégés, az emberi tragédiák sem menthetnek fel senkit az erkölcsi alapszabályok betartásától. Általános emberi törvényeket át nem hágott emberek élhetnek csak belső békében tovább, akik viszont a szabályokat felrúgták, hosszú "szenvedés" végén tudnak visszatérni a megszokott kerékvágásba.

Ah, Húsz óra! 1964-ben, közel 40 éve íródott, még ma is aktuális, érdemes ismét kézbe venni ! Azok a feszültségek, melyeket a regény az '50-es évekről feltár, még ma is megvannak, nagyon sok még mindig megoldásra vár.

"E regénnyel azt akartam elmondani, hogy az ötvenes évek nemcsak a személyi kultusz ideje volt, hanem a magyar történelem minden korábbinál sötétebb korszaka, hiszen a hétköznapi élet menedékházába sem engedte visszahúzódni az embert, s teljességgel legázolta a gondolatok szabadságát is. És még korántsem ért véget!" - mondta az író 1967-ben, nem kis bátorsággal.

A Húsz órával egy kötetben, nem véletlenül, jelent meg Az áruló, mely az árulások formáival foglalkozik. Bár a regény cselekményét több száz évvel korábbra teszi, az emberi jellemek, magatartásformák örökérvényűek.

Az életmű egyelőre az 1970-ben megjelent Isten a szekéren novelláskötettel zárul. E rövid történetek a szocializmus egyéniség ellenességével foglalkoznak. Még erősebben aláhúzzák az író humanizmusát és az isteni alaptörvényekhez való mindenekfölötti ragaszkodását.

Sánta Ferenc mintha már most, életében lezárta volna életművét. Csak az írásért nem ragad tollat, úgy érzi a legfontosabbakat már elmondta, nem akarja felhígítani. Nem teljesen visszavonult, mert egy-egy esszéje 1970-től is megjelent, a legutóbbi a '90'es évek elején. Politikában is feltűnik, de csak akkor, ha úgy érzi, hogy a magyarság érdekében kell szólni. Így ott találjuk a rendszerváltásnál, mint az MDF egyik alapítója, de a '90-es évek közepén is felemelte szavát a Kárpát-medencében élő magyarokért.

Ha az elüzletiesedett könyvkiadók nem is jelentetik meg munkáit, legalább mi olvasók ne pártoljunk el tőle, vegyük kezünkbe ma is aktuális írásait.

Dr. Horváth György


<<< Vissza