Kertész Imre: "Egyetlen valóság létezik csupán: én magam." Tovább gondolom, a magam sorsára vetítve: nekem mindenki valóság, akiket szerethetek. * Sokan felvetették már a kérdést, Kertész Imre is szembenéz vele: "Kinek írunk?" Hosszan és lenyűgözően válaszol. Én röviden és bizalmasan: én neked írok, mert azzal, amit jónak tartok, neked is jót akarok. * "Ne érd be a dionűszoszi örömökkel" - mondta a Nobel-díjas. De ne ám, bármilyen csábító is a vonzás, mert "a tömegben beleveszni részegítő öröm". Te féltve őrizd meg az egyéniségedet, a tömeg helyett egyedül Jézusba olvadj bele! Én is azt teszem. * Kertész Imre azt mondta, hogy ha Nyugaton él, nem tudta volna megírni a Sorstalanságot, amely ma Nobel-díjat ér. Ezt a kijelentést a magam kicsi életére vonatkoztatva azt írom, hogy az Isten által rám bízott küldetést csak úgy tölthettem be, hogy a Hollandiában töltött években felkínált lelkészi állásajánlatokat el nem fogadva, itthon éltem át 56-ot és itthon jártam végig a lelkészélet 40 éven át bizony "kacskaringós ösvényeit" (Kertész Imre kifejezése), de emelt fővel és tisztességben. * Végül a stockholmi beszéd záró mondata: "Inkább a Jövőn, semmint a Múlton gondolkodom". Együtt fogadjuk el: a múlt arra való, hogy okulunk belőle, de úgy éljünk, hogy azzal Jövőt formáljunk, olyant, amelyben jobb és szebb az élet. Dr. Imre Ernő

<<< Vissza