<<< Vissza

Ez igenis nyűglődés!
 

2002. december 6.

 

Örömmel olvastam Kozák László a Szentesi Élet múlt heti számában közölt építő jellegű kritikáját, ugyanis ezek szerint nem csak engem érdekel a helyi vízilabda sorsa. Azonban néhány megállapításával vitába szállnék.

Jól értesült kritikusom roppant egyszerű választ talált arra a kérdésre, hogy jelenleg miért is áll a Kontavill Szentes felnőtt csapata négy megszerzett pontjával a bajnokság 10. helyén. Az ő véleménye szerint, ez csupán a sorsolás szeszélye, ráadásul a "sátorbontás" sem kedvezett igazán a körülményeknek, valamint tavasszal bízvást reménykedhetünk a jó folytatásban. E három csacska gondolat mentén evickélve balga módon megemlíteném, hogy a szerencse forgandó: Szentes a Magyar Kupa bronzérmét szintén a fortuna kegyének köszönhette. A hányatott körülményekről csak annyit, tudtommal az Eger csapata évtizedek óta edz a szabad ég alatt, télen-nyáron, de hogy ne menjünk olyan messzire, tavaly ősszel a Szeged kapura-lövés nélkül készült a bajnokságra, mert az uszodájuk felújításra szorult, mégis sikerült előttünk végezniük, továbbá ismerve a távozó három játékos nevét, a jóisten segedelmével talán még javíthatunk.

Az igazi okokat keresve mélyebbre kell ásnunk. A probléma feszegetésénél önkéntelenül felmerül a kérdés: jelen pillanatban kik is a csapat tagjai? Mint mindenhol, néhány rutinos öreg róka és számtalan ifjú tehetség. A különbség csupán annyi, hogy míg máshol a múlt és a jövő gyöngyszemeit egy kitűzött cél érdekében együtt próbálják tartani és verejtékes munkával összecsiszolni, addig itthon e jól bevált stratégia helyett évről-évre koncepció nélküli, "tűzoltó" igazolásokkal akarnak olyan eredményt elérni, ami a szponzorok igényeinek megfelel. Ilyen feltételek mellett az edző és a csapat is a bizonytalanság csapdájába esik, mert se rövid- se hosszútávra nem tervezhet. Tarthatatlan állapot, hogy a klub vezetésének céltalansága kivétel nélkül távozásra szólítja fel az alulmotivált játékosokat, hiszen itt se pénz, se siker. Márpedig ez nyűglődés, sőt lökés egy szakadék szélére került vízilabda-fellegvárnak.

Az önkormányzat részéről átutalt pénzről pedig köztudott, hogy az kizárólag az utánpótlás csapatok fenntartására elég, de akkor, kérdezem én, miért adunk azok kezébe pénzt, akik képtelenek a fiatalokat itt tartani. Mérlegelni kellene, hogy az elvándorlást ösztönző vagy egy kiszámíthatóbb, céltudatos légkörben kifizetődőbb-e fenntartani egy sportiskolát, amely jelen pillanatban kizárólag "exportra termel".

Ami a személyemnek szóló kritikát illeti, zárójelben megjegyezném, az utóbbi néhány hónapban megjelent jó pár cikkem, ami a sikeres utánpótlást mutatta be az olvasóknak, azonban azt kell mondanom, ettől független a szentesi vízilabda fokmérője a felnőtt csapat szereplése. Ők azok, akik nevében pénz állhat a házhoz, rajtuk keresztül ismerték, ismerik meg a város nevét világszerte, és őket kellene jobban megbecsülni.

Bíró Dániel


<<< Vissza