| Kik ők? Szentesiek, felsőpártiak, asszonyok, reformátusok. Amikor Budapesten
megalakult a Magyar Református Nőszövetség, majd országunk körzeteiben.
Hamarosan tíz évvel ezelőtt Szentesen is összefogtak szép célok érdekében
az asszonyok. Az országos nőszövetségnek - melyhez a szentesiek is tartoznak
- a céljai közt szerepel a már meglévő egyházi munka segítése, imaszolgálat,
diakónia, család- és ifjúsággondozás, magányosok vigasztalása, menekültek
segítése, egyéb missziói munka.
Ezeknek a feladatoknak a megvalósításában erejüknek, lehetőségeiknek latbavetésével
próbáltak eleget tenni az asszonyok. Volt idő mikor elcsüggedtek, mikor
érezték a feladatok nagyságát, de szerencsére ismét és ismét sikerült
megújulniuk. Erőt adott nekik az öregek hálás mosolya, a gyerekek kacagása,
a betegek megtört szemének újbóli csillogása. És ha nem is tudták, hogy
melyik lepráson, árvízkárosulton, éhezőn segítettek, az adás öröme boldoggá
tette őket. Nemcsak a hazai társakkal tartják a kapcsolatot, de a temesvári,
újszentesi, szabadkai stb. egyházak tagjaival is. Pl. a lecsmériek (Szilágy
megye) templomépítéséhez is nyújtottak segítséget, megfogadták őket napokra
Szentesen is. Biztosan jól érezték magukat az erdélyiek a felsőpárti családoknál,
mert a búcsúzkodás is egy órán át tartott. Mikor a Magyar Televízió bemutatta,
hogy Berekszászon a kórházban gyertyafény mellett operálnak, a szülőnőknek
derékaljat, vánkost kell vinni a kórházba a csupasz ágyakra, akkor a forintocskáik
mellett egy vérnyomásmérőt is küldtek a kórháznak a felsőpártiak. Nem
sok, de valami. Felvették a kapcsolatot a sepsiszentgyörgyi nyugdíjas
lelkészek, özvegy lelkésznők egyesületével. Segítséget nyújtottak egyik
tagjuknak, hogy Magyarországon megoperálhassák. Tavaly Kárpátaljáról gyerekeket
nyaraltattak, olyanokat, akik az árvizek miatt sokat szenvedtek. Az idén
egy kecskére való forintot gyűjtöttek össze, hogy a magyar iskolákban
legalább egy csésze tejet ihassanak a Berekszász környéki gyerekek. Természetesen
más hazai nőszövetségi társak is vittek ki kecskére forintokat.
Igehirdetésre, előadások tartására nemcsak hazai lelkészeket, lelkésznőket
hívnak meg. Nagyon emlékezetes számukra Csiha Kálmán volt kolozsvári református
püspök első látogatása, mert akkor velejött hűséges felesége is.
Emese asszony, ki életével, magatartásával méltó utóda volt az erdélyi
nagyasszonyoknak. Nagyon érdekes volt az Egyesült Államok-beli professzornak
és teológus tanítványainak az előadása is. Tőlük tudták meg, hogy az USA-ban
kb. ezer egyház működik, és a legnagyobb lélekszámú a mohamedán. (Nálunk
csak 130 körüli egyház van bejelentve.) A Felsőpárti Egyháznak, így a
Nőszövetségnek is jó kapcsolata van a hollandokkal. Vannak lelkészek,
feleségek akik az elmúlt tíz évben többször jöttek Szentesre, előadásaikkal,
tanácsaikkal segítették a helybeliek munkáját.
Sok minden történt az itt le nem írtakon kívül is ezekkel az asszonyokkal
az utóbbi években. Egy esetet még ismertetek. Minden megkeresztelt és
még nem iskolás gyermek születésnapjára a Nőszövetség küld üdvözletet.
Egy édesanya mondta el a következőt. A beteg fiacskájának vitte be a kórházba
a fel nem bontott levelet, mely gyermekének volt címezve. - Olyan mint
a tavalyi? - kérdezte a lázas apróság. Mikor az édesanyja felolvasta az
üzenetet, akkor a fiúcska visszatette a borítékba, a párnája alá dugta.
- Segít meggyógyulni- mondta. Pedig csak egy levél volt.
Van egy könyv, melyet Károli Gáspár fordított, és újra, meg újra kiadják
Magyarországon az évszázadok folyamán, ennek a könyvnek egyik mondata
lett a Felsőpárti Református Nőszövetségnek a mottója: Egymás terhét hordozzátok!
Gizi néni
|
