Üzenet a fiataloknak, ha karácsony közelében nem esik nehezükre gyermeknek érezni magukat. Kedveskéim! El tudom képzelni, hogy mostanság tele vagyok izgalmas kíváncsiskodással: mit hoz Számotokra ez a karácsony? Jól teszitek! Még a felnőttek is szeretnek valami jóra várni. Miért ne lenne ez jogos Számotokra? Bizony a várakozás emberi jog, s ha a felnőttek nem engednek elég időt a gyerekeknek arra, hogy élvezzék a várakozás örömét, akkor ez bizony nagy vétek részükről: ellenetek. Remélem, Ti - akik szüleitek ajánlására - elolvassátok üzenetemet - nem tartoztok azok közé, akik már november végén túl is esnek a karácsonyi örömön, mert előre "tudnak mindent". Hát azt bevallhatom Nektek, hogy hosszú életem során nagyon sok karácsonyi és egyéb ajándékban részesültem. S nagyon tudtam örülni nekik. Még felnőttkoromban is szinte gyerekké vált a szívem, mikor kaptam valamit. Főleg válatlan ajándéknak tudtam lelkendezni. Már sok éve paposkodtam egy Duna menti községben, mikor egy vasárnap délelőtt, az istentisztelet után nagy és hasznos ajándékot kaptam egy tízéves kisfiútól. Mikor elmondtam a szokásos beszédemet, s a szentmise is véget ért, elébem toppant Pista - mert úgy hívták a fiút - és megkérdezte: "Hiszi is a pap bácsi, amit mondott?" ennél nagyobb és hasznosabb ajándékot gyerektől felnőtt nem kaphatott. Azóta ez a kérdés egyre hangosabban szól a szívemben, és egyre jobban kikívánkozik belőle. (Közben pedig Pisti Pista bácsivá nőtt.) E kikívánkozás késztet most arra, hogy megajándékozzalak Titeket ezzel a kérdéssel! El ne veszítsétek, el ne feledjétek! Hanem sokszor tegyétek fel nagyon szigorúan: "Hiszem én azt, amit mondok?" Mert ha mindig azt mondjátok egymásnak és általában az embereknek, amit hisztek, akkor belőletek kinő egy igazmondó felnőtt társadalom. S ettől szebb lesz az életetek. És békességesebb. (Sok felnőtt úgy mondaná: európaibb.) Nagyon kérlek: fogadjátok el tőlem ezt a kérdést! És legyen mindig kéznél, valahányszor szóra nyitjátok ajkatokat! Soha ne hazudjatok! Ezt az ajándékot azért is szeretném növekvő emberségtek nyakába akasztani, mert 2002 karácsonya nagyon sok harag, indulat, gyűlölködés végére szeretne pontot tenni. Ez a magyar nép sok-sok bajt okozó bizalmatlanságtól kímélhette volna meg magát, ha ki-ki csak azt mondja, amit hisz is. Kedveskéim! Ugye, nem drága az én ajándékom? De ha jézuskázás helyett Jézust, mertek segítségül hívni, akkor e kérdés Titeket fog nagyon drága ajándékká változtatni. Akarjatok ajándékká válni! Tízmillió magyar nevében kérem ezt Tőletek! Legyen Veletek Az, aki igazat mondani jött e világra!!! Vági László

<<< Vissza