Hegedûs István és barátai nyakig el vannak merülve. Egyenlôre még nem a sörben, hanem ami a III. Sörfesztivál szervezômunkáját illeti. Hegedûs úrral és fiával az elôkészületekrôl és a várható programokról beszélgettünk.
– A III. Szentesi Sörfesztivál augusztus 14-én este kezdôdik amolyan ráhangoló jellegû bulival a Snapsz együttessel a ligeti strand területén lévô színpadon. Az ünnepélyes megnyitóra 15-én délután kerül sor, melyet fiákeres felvonulás, kenyérszegés és sörcsapolás fog színesíteni.
– Miben lesz más ez az idei rendezvénysorozat?
– Egyrészt sokkal hosszabb lesz – 6 napos – mint az eddigiek, másrészt változatos programokkal várjuk a kedves vendégeket. Minden napra igyekszünk valamilyen kulturális- és sportprogrammal szórakoztatni az érdeklôdôket. A tervek szerint péntekre Stadler Józsefet, szombat-vasárnapra Puhl Sándort, Katzirz Bélát és Egerszegi Krisztinát, kedden Nyilasi és Détári vezetésével a Fradi öregfiúk csapatát várjuk. Amit a kulturális részrôl tudni kell: csütörtökön este a Snapsz zenél, pénteken és vasárnap este a Modul játszik, szombaton diszkó lesz, hétfôn Mizsei Zoltán estjére látogathatnak el a szórakozni vágyók, de jön Nagy Bandó és a Betli duó, lesz divatbemutató, népi tánc, kirakodóvásár, sörivó verseny.
A kedd esti sztárvendég a tervek szerint az Ámokfutó együttes lesz a sportpályán, ahol szabadtéri diszkó várja majd a fiatalokat. Összességében elmondhatjuk, hogy mindenki megtalálhatja az érdeklôdési körének megfelelô programot a 6 nap alatt.
– Beszéljünk a sörrôl! Gondolom ebben sem lesz hiány...
– A Borsodi Sörgyár és az Amstel kínálatának teljes választékával képviselteti magát. Ez azt jelenti, hogy több, mint tíz fajta sör lesz kapható. Természetesen éhesek sem maradnak a vendégek, mindig kapható lesz bográcsos pörkölt, sültek, flekken.
– Vízilabda és kispályás labdarúgó-tornát is szerveznek. Eddig hány csapat jelezte részvételét?
– A vízilabda tornára - amely már csütörtökön elkezdôdik - közel 40 csapat jelentkezett, köztük skótok, finnek is várhatóak. A focitornán kb. 20 csapat jelezte indulási szándékát.
– Mit érdemes még tudni a rendezvénysorozatról?
– A rendezvények ingyenesek, kivéve a Fradi öregfiúk focimeccsét, ahová 200 forintba kerül a belépô. Jöjjenek minél többen, talán idén az idôjárás is mellénk áll és nem lesz esô. Szeretnénk, ha valamennyi meghívott vendégünk megérkezne, s nem kellene programot elhalasztanunk. Aki a részletes mûsorra kíváncsi, az figyelje a plakátok híradásait.
H. V.
Másfél évszázad a már majd két évezredes keresztény üdvtörténetben csak „fohásznyi" idô, kiváltképpen akkor, ha vizsgálódásunk alap-idômértéke maga az Örökkévalóság. Kevesen tudják, s ezért emlékeztetünk rá a jeles napon, hogy az Oberhauser János tervezte barokk stílû római katolikus templomunk nem az elsô „Isten Háza" városunkban és tág határában.
Még a középkorban - a „Szentkirálynak" hála! - Szentesnek, Bökénynek, Dónáttornyának, Ecsernek, Fábiánsebestyénnek, Hékédnek, Királyságnak, Szentlászlónak, Tôkének, Teésnek és Veresegyházának szinte egyszerre lett önálló temploma. Kegyurai a Szeri-Pósafiak, majd a Hunyadiak voltak. Tizenegy keresztény templomot, s temetôt, egykor több mint száz falunak volt hitbéli kötelessége felépíteni. Hogy ezek közül ugyanazon a megszentelt helyen miért éppen csak Szentes Szent Anna egyházközsége áll ma - Istennek hála -, az már az évszázadok vérzivatarának dicstelen rontása e tájon. Ezt ma úgy hívjuk történelem, de akik megélték, hitték, hogy az maga a Gondviselés. Beletörôdtek, tûrték keresztény módon, hogy a tizenegybôl ez az egy maradt. Ezért is oly fontos nekünk ez a templomos hely, s rajta az Isten Háza.
Még a XVIII. század végén Szegváron vizitáló kánoni megyéspüspök jegyezte fel a szomszéd szentesi filiáléról, hogy „Az egész község kálvinista, kevés szolgasorban lévô katholikus kivételével. Van toronnyal, szentéllyel és sekrestyével ellátott egykorú katholikus temploma.". Pedig akkor már ez a templom, mely vályog falakból zsindely tetô alá rakva 7 öl hosszú, és 3,5 öl széles (kb. 14x7 m) volt, 330 hívôt fogadott be egyszerre a vasárnapi misékre. Elôtörténete - sajnos - nélkülözi az írásbeliséget, hiszen a „Historia Domus"-t (egyházi krónikát) csak 1774-ben nyitotta meg Szigethi István nagyváradi parochus, a harmadik plébános Pruszkai Sámuel és Bodonyi Sándor után. Legrégebbre utaló jegyzései az 1740 körüli egyházi újjáépítést említik, azt is csak hézagosan: akkor úgy tudták, hogy a templom 140 éves. (1600 körül épült)
Az új kegyúr, báró Harruckern Ferenc elôször karinthiai németeket telepíttetett a gyülekezet gyarapítására. Ezek jobbára iparosok voltak. Késôbb a Mátra aljáról jött matyó földmûvesekkel népesítette be Szentes tág határát, akik kezdetben színes népviseletüket is feladva idôvel idomultak az itteni református többség egyszerû fekete viseletéhez. Ôk bôvítették ki a gyülekezetnek már kicsiny templomukat, és egy év múlva alapozták meg a most is sudáran magasodó templomtornyot (1767-68.) Gróf Károlyi Antal, Harruc-kern Jozefával együtt hozományul kapta a szentesi uradalmat, s vele a kegyúri méltóságot. Ôk a szentesi katolikus iskola megteremtôi, plébánosaik Bozváry Antal és Lázár János voltak, tanítójuk Szôllôsy János. De ô is kevés már egyedül az 1875. évi népszámlálással már majd háromezerre szaporodott katolikusság hitéletének ellátására. Sajnos a felekezeti türelmetlenség is csak egyre fokozódott alattuk.
Sáfrán Mihály Nagykôrösrôl jött plébánossal kezdôdik az újjászervezett egyház felvirágzása, a felekezeti béketûrés idôszaka (1792-1818), amikor a kegyúri pár fia, gróf Károlyi József és özvegyének második férje, gróg Keglevich Ágoston végre áldoznak az iskolákra, temetô-bôvítésre és kálváriákra. új plébániára, képoszlopokra és keresztekre, és végre a rozoga templom kibôvítésére is. Sáfrán plébános - ravaszul - még püspöki parancsra sem meszeltette ki az Isten Házát, hogy a „látvány" a nagykorúvá lett árva kis kegyurat, gróf Károlyi Lajost meggyôzze: - új templomot kell építeni! Sáfrán utódjául már a váci szemináriumi rektort, Flaskovits Jánost tette meg plébánossá, és az ô utódja lett 1828-ban a grófi család derekegyházi lelkésze, a „templomépítô" Leéb Mátyás.
Sajátos „rombolással" kezdte a nagy munkát: 1842-re a püspökkel bezáratta az omladozó, életveszélyes templomot, és a szertartások helyéül az iskolákat, majd a sebtében felépített fatemplomot jelölte ki. Az örökváltsággal birtokon kívül került Károlyiaknál pedig elérte, hogy mégis kifizessék a Harruckern-alapítványból visszatartott díjakat, és György gróf csak úgy „szabadulhasson" meg a kegyúri kötelességektôl, ha új templomot építtet, és azt kifogástalanul adja át. Hatvanezer forintot a grófok, harmincat a gyülekezet adott össze. A toronyórát a város vállalta elkészíttetni. 1844-ben a Szent György-napi vásár után kezdték el a régi templomhajó lebontását... A tornyot meghagyták.
Szabályosan „kiböjtölték" tehát híveink az egy emelettel magasított, laternás, hagymatagos késô-barokk sisakkal bôvített tornyú új templomukat. Szent József és Péter révületteljes gesztusaival ritka régi szobrait az új homlokzat magas félköríves fülkéibe helyezték. Az ótemplomra a torony két oldalán ezek emlékeztetik a mai szemlélôt. Sajnos nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a fülkébe rekesztésekor megvolt-e még a kôsziklára építô Péternek bal kezében legfôbb attribútuma, a Mennyország Kulcsa. Odabent is találni régrôl megôrzött berendezési tárgyakat. Ilyen pl. az aranyozott farámájú bársonyhuzatú papi szék (sedes), és két támlátlan ülôkéje. Megvan még ma is az gyöngyöltéssel 1763-ban megvarrt, arannyal átszôtt zöld atlasz miseruha (casula), és a hasonló díszítésû kehelytartó is. A fôoltár melletti ezüst örökmécses 1800-ból, a sekrestye szekrénye 1820-ból, anyakönyvíró állványszekrénye és fali ingaórája 1830-ból, az ezüst füstölô 1832-bôl, és az ezüst talpas feszület is még 1855-bôl való.
Hatszázezer városi téglából épült az új templomhajó öt boltívszakasszal, melybôl az elsô fölött két pilléren terpeszkedik a kegyúri-, majd 1889-tôl már orgonakarzat. Feltehetô, hogy a régi „Fájdalmas fôoltár" került a karzat alatti oldalkápolnába. Menzáján az oszlophoz kötözött Krisztus festett szobra, alatta az oltárasztal alá épített „stipes"-ben a Szent Sírral, benne a halott Krisztus közel életnagyságú szobrával. Mindkét szobor fából faragott, és festett, kitûnô mûvészi alkotás. Szuggesztív erejû alkotás az oltárkép Pietá-ja is a fájdalmas Máriával, s alant a tisztítótûzbôl szabaduló lelkekkel. Talán ez az egyik legrégebbi szentesi mûtárgy-eggyüttesünk, melyet már elôdeink is átmentettek a régi templomból.
Az új templom fôtengelyét is a védôszent, Szt.Anna napján felkelô Nap irányába tájolták, és 1847. augusztus 26-án, csütörtökön Leéb Mátyás esperes-plébános szentelte fel - nagy ünnepségek közepette: „... pro inexsplicabili fidelium Szentesiensium spirituali solatio prima Divina peragebantur." - ahogyan az 1852-ben újra írt Historia Domus megemlékezik róla. Az ünnepen már állt a fôoltár is, mely Szent Anna tiszteletére készült. Oltárképén a kis Máriát a tízparancsolatra tanítja, mögöttük Joachim áll. Az oromzati képén, mely akkor még be volt állványozva, már kivehették a hívek, amint Szent István felajánlja a koronát Máriának. Az oltár diadalívének két oldalán még hiányoztak a Szentháromságot, valamint Szûz Mária és Szent József eljegyzését megjelenítô mellékoltárok, és még a bútorok (padok és a gyóntatószék) is a régiek voltak.
A toronyban már járt Kiss József acélórája (akkor még mûködött a harangjátéka is). A harangokat az újabb emelettel följebb kellett telepíteni, így azok újraszentelésére nem volt szükség. A tölgyfa-fapadokat kagylós díszû profillal Antal János szentesi asztalos folyamatosan készítette el 1850-re. A nyitott, míves gyóntatószékeket is ô újította föl a századelô neobarokk stílusában. Az orgonát 1889-ben a pécsi Angster-gyár szállította, és a mennyezeti freskókat 1910 körül a vásárhelyi Endre Béla és Rudnay Gyula festették. A magyar szentek falképeit Terney Béla gimnáziumigazgató már a hatvanas években festette, amikor javításokat végzett a freskókon is.
Sajnos a templom külsô képét rontja, hogy a közelmúltban csak Szentesen „divatos" rossz szokásnak megfelelôen fordítva van kifestve. A falsíkok színtelen-fehérek, és az osztatok és tagozatok vannak kiszínezve. Ezáltal az épületszobrászati önárnyékok nem érvényesülnek, hiányoznak az élfények, és elvesznek az árnyékok a festett felületeken.
A másodfél évszázados Isten Házáról, mint épületrôl ennyit illik tudni. Hogy milyen üdvttörténettel és mennyi lelki tartalommal szolgálták papjai és élemedtek hívei, azt 1928-ig hûen megörökíti a Nagy Imre szerkesztette „Szentes monográfiánk". Ebben az ôstörténetet ô maga, az egyház újjáalakulását és fejlôdését pedig (Schupiter) Zalotay Elemér múzeumi könyvtáros írták meg. Ennek éppen 70. éve lesz jövôre, ezért jól illene a idei Szent Anna ünnephez, ha akadna még az idén egy nálam szentségekben teljesebb hívô szentesi katolikus helytörténész, aki gondozásba venné ezt a kiváló témát.
- Amen! Gábor
Nem Szentesen született. Szülei akkor éppen a Szekszárdi Múzeumot igazgatták, és ô már a pesti egyetem történelem-néprajz-régészet szakos diákja volt, amikor Jászberénybôl Szentesre szólt a marsruta. Jóformán csak a vakációkat töltötte „itthon", és segítségére lehetett tudós édesapjának, Csalog József polihisztor-régész múzeumigazgatónak. Lent a Ligetben...
Vagyis hol Ilonaparton, hol Tûzkövesen, hol meg a Fertôszéli Borbás-földön. Hetekre-hónapokra ásatáson, oda-vissza biciklivel, és mindig megpakolva. Apjától már jókorán átvette a fényképezôgépet, és megörökítette a vásározó szekereket, a kenderföldi munkákat, a fûztelepi betakarítást és a kosárfonókat. A tárgyi néprajz felôl közelítette meg a régészetet. Mindig és minden új leletben felállította a téziseit, de a megtapasztaló tényektôl sohasem távolodott el. Tényíró maradt világ életében.
Publikált modern statisztikát az ôsi sírok tájolásának éves változásairól, és kimutatta, hogy ôseink is késô ôsszel, télen, és kora-tavasszal haltak inkább. (Sorsa ugyan rácáfolt, hisz Illés szekerének feljövetele napján gyûrte le ôt a betegsége.) A háncsfonatok lenyomataiból kiindulva rekonstruálta az ôsi fonástechnikát, és azt megmérette a gyékényesek, kosarasok mai szokásaival. Tipizálta a Szentes-környéki szekereket, kocsikat, ismerkedett a tûzcsiholás hagyományaival. A gazdálkodás és az életforma vizsgálata során eljutott a cigánysorra, és egy életre ott is ragadt. Remélem, roma-temetése lesz!
Ötvenhatban fegyvert fogott, ezért 33 évig „szakmán kívül" kellett megállnia a helyét. - Hát írt! Szolnoki régészbôl lett pesti néprajzos, majd országló szociológus, tényfeltáró szépíró, amikor 50 éves korában „kaput cserélt", és a remélt második félidôre felfedezte magának Amerikát. Öt évet se kellett várnia, hogy nélküle is megomoljon a rendszer, és hazatérhessen gyôztesen. Politizált itthon, és írt-alkotott New-Yorkban. Szentesre is visszajárt, mint az SZDSZ alapító tagja. A múzeumba nem jött el... – Valamiért.
Ugyanazért, mint amit megírt és reánk hagyott a Kilenc cigányban (1976), a Temetô ôsszel (1977), és a Parasztregényben (1978). Azonosult hôsével, hisz A tengert akarta(m) látni (1981), és tudta, hiszen megírta, hogy Cigányon nem fog az átok (1988), és végre kinyomathatta fehéren-feketén, hogy Börtön volt hazám (1989). Egy téglát ô is lehetehetett... Dokumentálhatta ‘56-ot (1990), és végül rájött, hogy mindenütt csak Falak és falromok (1994) vannak.
Gábor nagyfia még a télen nálunk zongorázott, és eljött a múzeumba, ahol most egy idôre valaki mégis kitette a fekete zászlót. Ezt a szentesit. (az is Gábor)
Bármilyen játékot is indítunk lapunkban, legnagyobb örömünkre mindig az szolgál, ha sokan játszanak, s minél több megfejtés érkezik. A beérkezô levelezôlapok között pedig egy idô után feltûnik egy-két állandó játékos, hûséges olvasó. A Tuti Totó feladványoknál Papp Árpádné nevét nem csak azért jegyeztük meg, mert majd’ minden héten érkezett tôle megfejtés, hanem azért is, mert valamennyi kérdésre az átlagos mûveltséget meghaladó precízen kifejtett választ adott. S ahogy egy törzsvendéggel is különös figyelemmel bánnak, így mi is szerettük volna jobban megismerni, s egyúttal olvasóinknak is bemutatni állandó játékosunkat.
A megbeszélt idôpontban egy kedves, csinos hölgy lépett szerkesztôségünkbe. Mint Papp Árpádné elmesélte, 1980-ban költöztek Szentesre, s azóta itt él családjával. Rendszeresen megveszi a helyi újságokat, lapunknak állandó olvasója. Már régebben is küldött megfejtéseket a lapban közölt játékokra, elsôsorban a keresztrejtvényekre. Mint meséli sokszor nyert már, s bármilyen csekélységnek nagyon örül.
- Ezek szerint rendszeres rejtvényfejtô?
- Nagyon régóta hobbim, még a Füles újsággal kezdtem el a fejtést. Általában a magazinok rejtvényeit részesítettem elônyben, de a napilapokból is megfejtettem a feladványokat. A Szentesi Életet azért szeretem, mert mindennel foglalkozik, kultúrával, zenével, fiatalokkal, sporttal...
- Nyert-e már komolyabb ajándékot valamilyen rejtvénnyel?
- Sajnos annyira nem vagyok Fortuna kegyeltje. Valamikor réges régen, még a hetvenes évek táján nyertem egy kétezer forintos vásárlási utalványt. Akkor az még viszonylag nagy pénz volt. A nyugdíjam 13 ezer forint, ami nem túl sok a 17 éves fiammal, így minden apróságnak nagyon örülök. A másik nyeremény, amire emlékszem ‘85-ben egy tizenkettes találat volt a totón, ami akkor úgy 3500 forint körül fizetett. A Szentesi Élettel is elég gyakran nyertem. A Tuti Totó újság nyereményeinek is nagyon örültem. Igaz megfordult a fejemben, hogy nem küldöm be a megfejtést, hogy másoknak is hagyjak is lehetôséget...
- Beküldött megfejtéseinél feltûnt, hogy minden választ részletesen kifejtett...
- Sokszor bajban is voltam, mert olyan sok mindent le lehetett volna írni egy-egy kérdés kapcsán, de kicsi a hely a levelezôlapon, így tömören kellett fogalmazni. Annak idején én úgy tanultam, hogy egy kérdésre nem csak igennel, vagy nemmel kell válaszolni, hanem mondatban, tömören kifejtve a gondolatot.
- Úgy tûnt, a legtöbb témában nem csak az alapmûveltséggel rendelkezik...
- Pedig nemigen volt lehetôségem tanulni. De az ember nyitott a világra. Minden érdekel, és a rejtvényekbôl is nagyon sokat lehet tanulni. Persze volt olyan kérdés, amire nem tudtam a választ, például a rockegyüttesekkel kapcsolatban, de ezeket megkérdeztem a fiamtól.
h
Csapatbajnokságban úgy lehet sikeresen szerepelni, ha minél több húzóember van egy csapatban. Ez elmondható a Szentesi Vasutas kézilabdás lányokról is. Bizonyíték az elôbb említettekre a megszerzett bronzérem. A jók között is a legjobb Fekete Gabriella, aki a tavalyi év után az idén is megszerezte a gólkirálynôi címet. Vele beszélgettem.
– Hányszor talált a kapuba?
– Kettôszázhuszonhatszor. Hatvannal elôztem meg az utánam következôt.
– Ennyire érzi a kaput vagy a többiek így kiszolgálják Önt?
– Azt hiszem mindkettô igaz. Ehhez párosul a tizenhat éves játékrutin. A csapattársaim is nagyon sokat segítettek ebben.
– Hogy lehet ilyen hosszú idôn keresztül állandóan a jó formát tartani?
– Folyamatos edzésmunka és egy kis tehetség is szükséges. Az NB I-ben eltöltött négy év nagy befolyásoló tényezô.
– A megszerzett bronzérem után milyennek látta belülrôl a csapatszellemet?
– Lehetett volna egy kicsit fényesebb is ez az érem, ha nincs az a sérüléshullám, ami a tavasszal elért bennünket. A társaság nagyon tud küzdeni. A többi csapat talán egyénileg képzettebb játékosokból áll. Nem szeretünk veszíteni, foggal, körömmel küzdöttünk minden találkozón.
– A gólkirálynônek nem dolga az, hogy bírálja a játékvezetést, de az utolsó fordulók mérkôzései azon mentek el. Önnek errôl mi a véleménye?
– Volt két olyan összecsapás a Zákányszék, valamint a Tanárképzô elleni, amit egyértelmûen a bírók vettek el tôlünk. A hazai pálya bizony mindenütt elôny.
– Mint kétszeres gólkirálynôt megkeresték-e más csapatok?
– Igen. Tárgyaltam már nem is eggyel, jelen pillanatban is folyamatban van. Itt edzem, de még nem tudom, hogy hol fogok kezdeni, mikor elkezdôdik a pontvadászat.
– Edzôtanfolyamra járt. A vizsga sikerült. Láthatjuk-e valamikor Önt a kispadon?
– Túl vagyok az egyhetes szakmai táboron is. Megvan a segédedzôi képesítésem. Szeretnék majd egyszer, de inkább gyerekekkel foglalkozni, mint felnôttekkel.
– A felnôtt emberekkel ne-hezebb?
– Nem. De szerintem minden edzônek az álma, hogy olyan kortól kezdje tanítani a gyerekeket, ô adjon elôször labdát a kezükbe, végig látja miként fejlôdnek.
Dunás V. Zoltán
A városunk labdarúgó csapatai elkezdték a felkészülést az újabb megmérettetésre. A Kinizsinél tett látogatásom után, most az FC-nél jártam. Elôször Kecskés István szakosztályvezetôt kérdeztem.
– Hogyan értékeli az elmúlt pontvadászatot?
– Az elmúlt évet két részre lehet osztani. Egy sikeresnek mondható elsô menetre, és sajnos hamar elfelejthetô másodikra. Az utolsó hat fordulót nevezem így, ahol olyan mérkôzéseket veszítettünk el, melyeken gólokkal kellett volna nyerni. Meggyôzôdésem, hogy nem a vezetôség vesztette a pontokat, hanem sajnos egy-két játékosnál fejben volt probléma. Az idény végi rossz szereplésben szerepet játszott az is, hogy a Magyar Kupa mérkôzéseket végig feszült légkörben, mindenféleképpen gyôzni akarással ment a csapat a pályára, ez a fiatal társaságot idegileg megviselte.
– Az utánpótlás nevelésében milyen szerepet játszik a nemrégiben véget ért focisuli?
– Ez a sorozat hat éve indult az FC rendezésében. Hogy van-e értelme? Itt a bizonyíték, hiszen Márté Laci, Kerepeczki, Kotymán, Bubor, Szénási és még sok fiatal gyerek, aki a mostani csapatnál döntô szerepet játszik. Biztos vagyok benne, minden évben folyamatosan ki fog termelôdni az az öt-hat fiatal, aki késôbb meghatározó lehet a város labdarúgásában.
– Új idény, új nevek? Kik távoztak, kik érkeztek?
– Rossz hírrel kezdem. Távoznak a jobb képességûek, akik több pénzre vágynak. Juhos Péter, Kovács Krisztián távoztak, Molnár Csaba munkahelyi elfoglaltsága miatt abbahagyta. Sok új arc van, fôleg az ifibôl felkerült gyerekek. Mészáros Szabolcs, Sipos Csaba újra kezdte, Mészáros János a Kinizsibôl nálunk szeretne folytatni.
– Olyan hírek terjengenek, hogy kapusgondok vannak. Valóban?
– Sajnos van, nem is kicsi. Megpróbáljuk megoldani. Szénási Tamással rendelkezünk, de mint a mondás is tartja, „Egy kapus nem kapus". Mindenféleképpen szükség van egy másikra is, akivel együtt küzdenek az egyes számú mezért.
– Történt-e edzôváltás? Ha igen, akkor az utóbbi hetek sikertelensége közrejátszott-e?
– Buzsáki Ákos helyett Szabó László irányítja a felkészülést a megmérettetésre. Az elsô csapat intézôje Szakács Ernô, az ifi-nél az intézô Márok Vilmos. Visszatérve a kérdésre nem az utóbbi hetek döntötték el. Buzsáki úr munkájával maximálisan elégedett vagyok. Távozása pusztán anyagi kérdés.
– Hogyan vélekedik arról, hogy a játékosok kispályán játszanak pénzért?
– Szomorú dolognak tartom. Jelen pillanatban sem a mi vezetésünk, de úgy gondolom, hogy a környékbeli más csapatok vezetése sem tudott még odáig hatni, hogy a versenyszerû labdarúgás mellett eltiltsa azokat a játékosokat, akik azért mennek kispályázni, mert ott húsz évvel idôsebbek között fickándozhatnak. Sajnos, még valaki saját maga fel nem fogja, hogy az nem megoldás, edzésre nem jön, de megy kispályázni, ez szórakozás. Az edzés, az munka. Emiatt is vesztettünk pontokat. Úgy gondolom a fejekbe rendet kell tenni. Edzésen hajtsa ki magát, ne a kispályán.
A játékosok között felfedeztem egy olyan fiatalembert, aki Ausztriában focizik, de jelenleg itthon tölti szabadságát, s az FC-nél edz. Neve: Vass Zsolt. Egy rövid beszélgetésre invitáltam.
– A csapatod, az Ardagger milyen osztályban szerepel?
– Ez az itthoni NB III-nak felel meg. Ott az ötödik ligát jelenti.
– Mióta focizol az osztrákoknál? Van-e különbség a két edzésmódszer között?
– A volt edzô irányítása alatt is készültem itthon. A különbség jelentôsen az, hogy odakint három edzés van hetente. Itthon a srácok mindennap gyakorolnak. Többször tapasztaltam, hogy volt olyan játékos, aki nem volt egész héten edzésen, s a hétvégi bajnokin mégis játszott. Odakint nem nagyon képzelhetô el, hogy a srácok edzés nélkül ennyire motiváltak legyenek.
– A státuszod amatôr vagy félprofi?
– Félprofi. Kapok némi fizetést, mellette pedig dolgozom. Sógorommal együtt vagyunk kint.
– Az FC átlagéletkora igen fiatal, Te is látod. Mernél-e jósolni, hogy milyen eredményt érnek el az új vezetôvel?
– Jósolni megszokásból soha nem szoktam. Most kivételt tennék, szerintem az elsô öt között lesznek. Ha keményen és rendszeresen továbbra is így dolgoznak.
A beszélgetésünk végén pedig az új mester – Szabó László mondja el ars poétikáját.
– Több mint huszonöt évet töltöttem – kisebb-nagyobb megszakításokkal – ennél a sportkörnél. A megalakulásánál is jelen voltam. Nyolc év játék, nyolc év edzôsködés. Majd következett Vásárhely, Csongrád, Mindszent.
Visszatérésem után, utánpótlás vezetôjeként tevékenykedtem. E feladat ellátása közben volt egy tiszavirág életû vezetés, amely több kárt tett, mint hasznot. Négy év nevelési munkát tettek tönkre. Az akkori gárdát kellett volna megtartani, sajnos az nem sikerült. Azok a gyerekek nagy eredményeket értek el határainkon túl is. Jómagam is távoztam az egyet nem értés miatt.
‘95-ben nyugdíjba mentem. Látva a változásokat, nagyon sajnáltam a szétszóródott szentesi gyerekeket. Most amikor felkértek, hivatkozva a Vízmûves múltamra, nem tudtam nemet mondani. Elvállaltam, azzal a kikötéssel, hogy a szentesi gyerekeket, akik más csapatoknál vannak edzésben, próbáljuk visszahívni, és itteni játékosokkal szeretnénk jó eredményt elérni. Az Elnök úr nekem annyit mondott, ha úgy szerepelünk mint az elmúlt idôszakban, (elsô-nyolc között), akkor nagyon elégedettek lesznek.
Második hete készülünk, jó az intenzitás és a részvétel. Hiszem azt, hogy az elsô év jó eredményt hoz. Azután egy magasabb célt is ki lehet tûzni.
– Meddig szól a felkérés?
– Azt mondtam, hogy decemberben újra üljünk le, ha nem vagyunk egymással megelégedve. Én harag nélkül átadom a csapatot.
*
Engedjék meg, hogy elmondjam saját véleményem. A jelenlegi vezetést messzemenôkig segíteni kellene, hogy a vízilabda mellett a labdarúgás is elmozduljon városunkban arról a holtpontról, ahol jelenleg áll.
Dunás Varga Zoltán
Még egyszer a fûtésrôl
A Szentesi Élet legutóbbi 30. számában a Bacsó B. u. 9-13. számú lakások fûtésével kapcsolatban személyemet érintô cikkre illik reflektálnom.
A fûtés modernizálásának bevezetésével kapcsolatban – két alkalommal is – szakemberek álltak a lakótársak rendelkezésére. A mûködéssel kapcsolatban valamennyi kérdésre válaszoltak. Ennek ellenére elôfordulhat, hogy valaki tájékozatlan maradt.
Amennyiben ebben szerepem volt, szíves elnézést kérek.
Néhány hónap után nyilvánvalóvá vált, hogy a felsô szintû és az elsô emeleti lakások fûtési költségeiben nagy és indokolatlan különbségek keletkeztek.
A gyártó, a forgalmazó és a távhôszolgáltató szakemberei belátták a helyzet tarthatatlanságát és új arányok bevezetését dolgozták ki. A lakótársak érdekeit én képviseltem, többek között ez a dolgom.
Nem biztos, hogy a laikusok számának emelésével a tárgyalások jobb megoldást találtak volna.
A feszültség egyik okozója, hogy az említett cikk írói még az átalánydíjas rendszerben nagyobb teljesítményû és méretû radiátorokat szereltek fel. (Senki rovására nem kérték.)
Az egycsöves rendszerû fûtésnél megfelelô arányokat alakított ki a tervezés. Aki ettôl eltér, mások rovására használ fel energiát, azonos költséggel.
Ebben az új fûtési rendszerben ez nem folytatható.
Talán igaza van a cikk szerzôinek abban, hogy a nagyobb teljesítményû és méretû radiátorok alkalmazása sem indokolja azt a magas – átalánydíjat meghaladó – költséget, amit a fûtési szezon végére nekik számláztak.
Ha figyelembe vesszük a gyártó, a forgalmazó és a távhôszolgáltatók példás és segítôkész hozzáállását, nem az látszik jó megoldásnak, hogy rossz szellemû, nem egy jogi szabályba ütközô, személyiséget sértô, egyértelmûen valótlan adatokat jelentessenek meg a nagy nyilvánosság elôtt a helyi lapban.
Rákász János
közös képviselô
(Llegutóbbi számunkban nem cikk, hanem olvasói levél foglalko-zott az üggyel. Személyiségi jogo-kat sértô kitételt mi nem találtunk benne. – a szerk.)
A szolgáltató
megjegyzése
A Szentesi Élet 29. és 30. számában megjelent fûtésdíjjal kapcsolatosan nem kívánunk a Bacsó Béla u. 9-13. szám alatti lakóközösség és közös képviselôjük között békebíró szerepét vállalni, azonban a tényekhez hozzátartozik a következô számadat.
A 45 lakásból 9 fogyasztó fizetett többet a mérés alapján történô elszámoláskor, mintha átalány elszámolásban lett volna. Összességében a ház az átalánydíjas elszámoláshoz képest 187.000,- forint megtakarítást ért el a fûtési szezonban.
A fizetett díjakból megállapítható az a tény is, hogy a Bacsó B. u. 11. szám alatti 1 + 2 szobás lakások tulajdonosai fizetik a legtöbbet.
Ez a strang az átalánydíjhoz képest 23.044,- forinttal fizetett többet.
A szolgáltató részérôl mindössze ezen tényeket kívántam megállapítani bizonyítva ezzel, ahol mérésen alapuló díjfizetés van, megtakarítás érhetô el, azonban a házon belüli költségfelosztásokra nagy gondot kell fordítani.
Döbrôssy Iván
ügyvezetô
Július 23-án délután L. L. Ladával fordult ki az egyik tanyafeljáróból – elsôbbségadás nélkül – és nekiütközött a tôle jobbról érkezô Opel tehergépkocsinak. Sérülés nem történt, a kár 220 ezer forint. 27-én H. D. egy motorkerékpárral szállította édesanyját Szegvárra a Tisza-gát szentesi oldalán, de szerencsétlenül jártak, mert megcsúszott a motor és leborultak a gátról. H-né könnyebben sérült meg. Kutyával ütközött N-né a Honvéd utcán Babettájával, kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet. 18-án eladott házrésze után kapott 200 ezer forinttal indult az Obsitos szórakozóhelyre kikapcsolódni egy férfi. Itt ismerkedett meg egy hölggyel, akit lakására invitált. Az együtt töltött éjszaka után a nô – Sz. M-né – elemelte a pénzt. Rutintalanul másnap bevásárolt (kerékpár, színes tévé, stb.), ami feltûnt a rendôrségnek és „lekapcsolták" a tettest. Garázstetôt loptak a Somogyi B. utcából. Az alumíniumlemezeket és az elkövetôket megtalálták. Késsel rabolta ki a Damjanich utcában lévô Dreher Sörözôt Sz. S. A többszörösen büntetett elôéletû férfi – 17 évet ült eddig börtönben – tagadott, a rendôrök azonban nem igazán hittek neki.
Eltûnt férfit keres a rendôrség. Május 28-án tûnt el P. I. 54 éves szentesi lakos. Az illetô személyleírása: 170 cm magas, vékony, hajlott testalkatú, rendezetlen, barna, fülig érô hajú. Ruházata az eltûnéskor: használt, kék bársonynadrág, kék pulóver, régi szétvált talpú, sárga cipô.
Aki bármit tud a férfirôl, értesítse a rendôrséget!
H. V.