Az egyik klasszikus bûnelkövetési módszer a zsebtolvajlás, a mai napig nem ment ki a divatból – sajnos. Egyes felmérések szerint a hazánkba látogató külföldiek leginkább a „zsebesektôl" félnek, ám nemcsak nekik, hanem nekünk is van mit megóvnunk. Az alábbiakban szeretnénk ellátni Önöket néhány hasznos tanáccsal, hogy pénzük, értékeik ne kerüljenek illetéktelen kezekbe.
A zseblopások jellegzetes elkövetési területei a nagy forgalmú helyek, mint például a piacok, áruházak, tömegközlekedési eszközök, diszkók, sportrendezvények. A tolvajok igen változatos módszerekkel dolgoznak a farzseb kivágásától a táska kivágásáig, de a legpimaszabb bûnözôknek a vesszôbôl font kosarak sem jelentenek akadályt. Leginkább a nôi táskák és a fiatalok hátizsákjának oldalzsebei csábítják ôket, ahonnan aztán nemcsak pénzt, hanem igazolványokat, bankkártyákat is „elemelnek". Veszélyes helyek zseblopás szempontjából a pénzintézetek, pénzváltóhelyek, mivel sokan felelôtlenül több százezer forintot tesznek szatyrokba, nejlontáskába.
Figyeljünk arra is, hogy bankkártyánk használatakor ne nézhesse le senki a kódunkat, mert a kártya ellopása után „leemelik" róla a pénzt. A hölgyek lehetôleg olyan táskát hordjanak, melyekben belülrôl, külön rekeszben lehet elhelyezni az értékeket. Így nehezebb hozzáférni és egy mozdulattal kinyitni. A pénzünket a belsô, mélyebb zsebekbe helyezzük, de ha lehet, ne mindet egy helyre.
A zsebtolvajok indokolatlanul közelebb állnak, „áldozatukhoz" és úgy tesznek, mintha véletlenül mennének neki. Sok férfi kifejezetten jó érzéssel veszi, ha egy csinos, fiatal, idegen lány simul hozzá a buszon „véletlenül".
A zsebtolvajok többen, összehangoltan dolgoznak. Az egyik elvonja az áldozat figyelmét, a másik elemeli az értéket, aki továbbadja egy harmadiknak, aki villámgyorsan megpróbálja elhagyni a helyszínt.
H. V.