Intézményünk elõtt Borbereki Kovács Zoltán Kubikos (1935)
címû szobra állt, melyet 1947-ben áthelyeztek a Koszta József Múzeum elé.
A szobor 1937-ben elnyerte a Párizsi Világkiállítás képzõmûvészeti Nagydíját.
 

Intézményünk patinás iskola. Melegséggel, otthonossággal és sok-sok érdekességgel várja a látogatókat; gyermekeket, felnõtteket egyaránt.

A jogelõd intézményben több mint 130 éve kezdõdött az oktatás. 1871. február 7-én 38 polgári leányiskolai tanuló kezdte el a már meglévõ tudásának további csiszolását. A tanítás szükségteremben folyt, nevelõnõ vezetésével, s csak néhány évvel késõbb tudott az iskolaszék szakképzett pedagógusokat alkalmazni. Eleinte a szomszédos Gimnázium és a polgári fiúiskola tanárai látták el a pedagógiai munkát. Az iskola önálló nevelõtestülete csak jó pár évvel késõbb, folyamatosan alakult ki. A polgári iskolai képzés mellett jelentõs szerepet kapott a hitoktatás is. Négy féle felekezethez tartoztak a tanulók, s mindannyian az igényeknek megfelelõ vallásoktatásban részesülhettek. A törvényben meghatározott tantárgyakat igen magas szinten oktatták a tanárok: kiemelkedõ szerepet kapott a kézimunka, az idegen nyelv, a tánc, a zene oktatása. Sajnos a vizes, korszerûtlen épület gátolta az eredményes munkát. Sok-sok viszontagság után Zolnay Károly, Burián Lajos, Kiss Zsigmond és Pap Lajosné Gonda Júlia kitartó munkája nyomán lehetõség nyílott egy új, korszerû épület kivitelezésére. A korabeli elképzelések szerit a "KULTÚRPALOTÁNAK" nevezett épületben működött volna a polgári leánynevelő iskola, ipariskola, munkásgimnázium, zenei konzervatórium és egy Csallány Gábor által megálmodott régészeti és néprajzi múzeum. Az új intézményt 1913. szeptember 1-jén adták át 6 tanteremmel, torna-, zene- és kézimunkaszobákkal, könyvtárral,irodákkal, valamint 2 szertárral és szolgálati lakással, továbbá a teljes felszereléssel. Ettől az évtől kezdve az ÁLLAMI MAGYAR KIRÁLYI POLGÁRI LEÁNYISKOLÁBAN igen kedvező körülmények között folyhatott a tanítás. Az iskola aranykora csupán egy évig tartott az I. világháború kitörése miatt. Ekkor  a gyönyörű, modern épületet lefoglalták vöröskeresztes hadikórháznak. A tanítás a katolikus elemi iskolában (ma Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola) folytatódott igen szűkös és szerény körülmények között. A háború után az iskola ugyan visszakapta az épületét, de csak igen rövi időre, mert vörös, majd román katonák szállták meg, jelentős pusztítást hagyva maguk után. A II. világháború idején a német katonai hatóságok szintén hadikórháznak rendezték be az iskolát. Így a tanítás a szomszédos épületekben folytatódott óriási erőfeszítésekkel.
Sajnos a két világháború igen sok kárt okozott az épületben és a korszerű felszerelésben. Ezekben a nehéz esztendőkben hadikórház működött a falak között, s a tanulók szabadidejükben gyakran segítettek a beteggondozásba is. Az oktatás a környező iskolákban folyt, többnyire a délutáni órákban.
 

Egy tantestületi kép 1926-ból. Igazgató: Tolcsvay Nagy Géza.	Vöröskeresztes lányok 1934-bõl. A képen Istváncsics Mária, Tolcsvay Nagy Géza és dr. Mihóczy Rezsõné látható.

 
Az 1945/46-os tanév változást jelentett az iskola életében. A háború után az intézmény visszaköltözhetett eredeti helyére, de átmenetileg négy iskola működött az épületben. Kimenő osztályaival folytatta működését a polgári leányiskola, de ez év őszétől beiskolázták az első általános iskolai leányokat is. Ugyanekkor itt helyezték el a polgári fiúiskola kimenő osztályait is az első általános iskolai fiú osztállyal együtt. 1947-ben Kedves Andrásné vezetésével megalakult az iskolai úttörőcsapat, természetesen külön a fiúknak, külön a lányoknak. 1949-ben az iskola neve is megváltozott, és Petőfi Utcai Általános Iskola lett a hivatalos elnevezése. Ekkor a tanulók száma meghaladta a 700 főt. A folyamatos fejlődés igénye számos változást hozott iskolánk életében. Régi arcok, tevékenységek tűntek el a palettáról, de újak is színesítették iskolánk életét.
Az országos tanulmányi versenyeken már akkor is számos sikert értek el elődeink, s ezt mi is igyekszünk folytatni.

Azóta alaposan átalakult az iskola szelleme. Napjainkban már korszerű körülmények között tanulhatunk, de a régi idők hangulatát igyekszünk megőrizni. Ezért rendeztünk a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára és a  Koszta józsef Múzeum segítségével iskolatörténeti kiállítást folyosónk falain, és helyeztünk el emléktáblát az intézményt létrehozó első igazgatónő,  Pap Lajosné Gonda Júlia tiszteletére.

Sprok János tanár úr grafikája

Oldal elejére