|
|
|
|
Az iskola rövid története |
|
Intézményünk
elõtt Borbereki Kovács Zoltán Kubikos (1935)
címû szobra állt, melyet 1947-ben áthelyeztek a Koszta
József Múzeum elé.
A szobor 1937-ben elnyerte a Párizsi Világkiállítás
képzõmûvészeti Nagydíját.
Intézményünk patinás iskola. Melegséggel, otthonossággal és sok-sok érdekességgel várja a látogatókat; gyermekeket, felnõtteket egyaránt.
A jogelõd
intézményben több mint 130 éve kezdõdött
az oktatás. 1871. február 7-én 38 polgári leányiskolai
tanuló kezdte el a már meglévõ tudásának
további csiszolását. A tanítás szükségteremben
folyt, nevelõnõ vezetésével, s csak néhány
évvel késõbb tudott az iskolaszék szakképzett
pedagógusokat alkalmazni. Eleinte a szomszédos Gimnázium
és a polgári fiúiskola tanárai látták
el a pedagógiai munkát. Az iskola önálló nevelõtestülete
csak jó pár évvel késõbb, folyamatosan alakult
ki. A polgári iskolai képzés mellett jelentõs szerepet
kapott a hitoktatás is. Négy féle felekezethez tartoztak
a tanulók, s mindannyian az igényeknek megfelelõ vallásoktatásban
részesülhettek. A törvényben meghatározott tantárgyakat
igen magas szinten oktatták a tanárok: kiemelkedõ szerepet
kapott a kézimunka, az idegen nyelv, a tánc, a zene oktatása.
Sajnos a vizes, korszerûtlen épület gátolta az eredményes
munkát. Sok-sok viszontagság után Zolnay Károly,
Burián Lajos, Kiss Zsigmond és Pap Lajosné Gonda Júlia
kitartó munkája nyomán lehetõség nyílott
egy új, korszerû épület kivitelezésére.
A korabeli elképzelések szerit a "KULTÚRPALOTÁNAK"
nevezett épületben működött volna a polgári leánynevelő
iskola, ipariskola, munkásgimnázium, zenei konzervatórium
és egy Csallány Gábor által megálmodott régészeti
és néprajzi múzeum. Az új intézményt
1913. szeptember 1-jén adták át 6 tanteremmel, torna-,
zene- és kézimunkaszobákkal, könyvtárral,irodákkal,
valamint 2 szertárral és szolgálati lakással, továbbá
a teljes felszereléssel. Ettől az évtől kezdve az ÁLLAMI
MAGYAR KIRÁLYI POLGÁRI LEÁNYISKOLÁBAN igen kedvező
körülmények között folyhatott a tanítás.
Az iskola aranykora csupán egy évig tartott az I. világháború
kitörése miatt. Ekkor a gyönyörű, modern épületet
lefoglalták vöröskeresztes hadikórháznak. A tanítás
a katolikus elemi iskolában (ma Szent Erzsébet Katolikus Általános
Iskola) folytatódott igen szűkös és szerény körülmények
között. A háború után az iskola ugyan visszakapta
az épületét, de csak igen rövi időre, mert vörös,
majd román katonák szállták meg, jelentős pusztítást
hagyva maguk után. A II. világháború idején
a német katonai hatóságok szintén hadikórháznak
rendezték be az iskolát. Így a tanítás a
szomszédos épületekben folytatódott óriási
erőfeszítésekkel.
Sajnos a két világháború igen sok kárt okozott
az épületben és a korszerű felszerelésben. Ezekben
a nehéz esztendőkben hadikórház működött a falak
között, s a tanulók szabadidejükben gyakran segítettek
a beteggondozásba is. Az oktatás a környező iskolákban
folyt, többnyire a délutáni órákban.
Egy tantestületi kép 1926-ból. |
Vöröskeresztes lányok 1934-bõl. |
Színjátszó lányok |
A felvétel a korabeli katolikus iskolában
készült, |
Az 1945/46-os tanév
változást jelentett az iskola életében. A háború
után az intézmény visszaköltözhetett eredeti
helyére, de átmenetileg négy iskola működött
az épületben. Kimenő osztályaival folytatta működését
a polgári leányiskola, de ez év őszétől beiskolázták
az első általános iskolai leányokat is. Ugyanekkor itt
helyezték el a polgári fiúiskola kimenő osztályait
is az első általános iskolai fiú osztállyal együtt.
1947-ben Kedves Andrásné vezetésével megalakult
az iskolai úttörőcsapat, természetesen külön a
fiúknak, külön a lányoknak. 1949-ben az iskola neve
is megváltozott, és Petőfi Utcai Általános Iskola
lett a hivatalos elnevezése. Ekkor a tanulók száma meghaladta
a 700 főt. A folyamatos fejlődés igénye számos változást
hozott iskolánk életében. Régi arcok, tevékenységek
tűntek el a palettáról, de újak is színesítették
iskolánk életét.
Az országos tanulmányi versenyeken már akkor is számos
sikert értek el elődeink, s ezt mi is igyekszünk folytatni.
Azóta alaposan átalakult az iskola szelleme. Napjainkban már korszerű körülmények között tanulhatunk, de a régi idők hangulatát igyekszünk megőrizni. Ezért rendeztünk a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára és a Koszta józsef Múzeum segítségével iskolatörténeti kiállítást folyosónk falain, és helyeztünk el emléktáblát az intézményt létrehozó első igazgatónő, Pap Lajosné Gonda Júlia tiszteletére.
Meghívó az iskolatörténeti múzeum avatójára |
A kiállítás ismertetője |
Kiss Pál Attiláné igazgatónő az emléktábla előtt |
Az ünnepség résztvevőinek egy kis csoportja |
Sprok János tanár úr grafikája