A halál oka: lövés
Nagyváradról Szentesre - az édesapa emléke után
Dénes László (1920-1944) katonaképe - és a fia, aki 64 év után talált rá édesapja emlékére Szentesen
"Tisztelt szentesi Polgármesteri hivatal! Nagyváradról írom a levelem, amelyben egy kéréssel fordulok önökhöz... Édesapám Magyarországon, pontosabban Szentesen hunyt el mint magyar katona 1944. szeptemberében..."
A fentieket privát üzenetként írta be Az Ön Hivatala fórumára Dénes László. Az első - de korántsem a legutolsó - szerencse ahhoz kellett, hogy a Webmesternek szóló technikai üzenetek között felfedezzük e sorokat...
A bejegyzés és a Google találati listája
Épp most 7 éve, 2001 decemberére készült el Szentes Város II. világháborús emberveszteségének számbavétele dr. Takács Edit főlevéltáros és munkatársai közreműködésével. A Mozaikon akkor közzétett, és a Google által is fellelt listában találtunk rá elsőként Dénes Lászlóra (1920-1944), majd pedig az emlékmű északi oldalára 2002-ben felvésett nevek között is. "A halál oka: lövés" - ez a címként is választott mondat olvasható a rá vonatkozó adatbázis-rekord utolsó rovatában.
A Mozaik szerkesztőinek jelzése alapján a Dénes család és a szentesi anyakönyvi hivatal között létrejött a kapcsolat annak érdekében hogy a hivatalos halotti anyakönyvi kivonat átadásra kerülhessen. Ez december 10-én délelőtt történt meg a Városházán.
Ifjabb Dénes Lászlóval és feleségével ezután a II. világháború áldozatainak emlékművéhez mentünk. Megrendítő volt látni, amint a fiú - aki édesapja eleste után született meg - szembesült a fekete gránitba vésett nevével.
Az ifjabb Dénes László és felesége koszorút helyez el a II. világháború emlékművénél
Dénes László (1920-1944) - a fia megszületése előtt esett el Szentesnél
A legnagyobb kihívást a sírhely megtalálása jelentette. A Mozaik szerkesztője előzetesen megkereste a Szent Anna Római Katolikus Plébánia hivatalát. Nagyon segítőkészen fogadták, ám kiderült, hogy a Kálvária temetőről vezetett jelenlegi nyilvántartásukban Dénes László neve nem szerepel. A temetés helyeként feltüntetett III/10 számú sírhelyet sem sikerül beazonosítani.
A reménytelennek látszó helyzetben a szerencse ismét a Szerkesztő pártjára állt. Sikerült találkoznia a temető gondnokával, aki a helyismeretét latba vetve önzetlenül segített fellelni az elburjánzott tuják alatt a kis számozott beton kockával megjelölt hadisírt.
A 10-es számmal jelzett hadisírban nyugszik ifjabb Dénes László édesapja
Így ifjabb Dénes László és felesége elhelyezhették az emlékezésük virágait a 64 évvel ezelőtt elhunyt édesapa sírjánál is. Tervezik, hogy tavasszal a halottjuk nevét feltüntető keresztet állítani látogatnak majd el ismét Szentesre.
"Aki nem temeti el hőseit, nem siratja el halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését. Az ifjabb nemzedéknek nem csak eleiről kötelessége gondoskodni, de emlékük megőrzéséről is. Az elesettek, a meghaltak, a meggyilkoltak és az örökre eltűntek valamennyien ennek a hazának, ennek a városnak a gyermekei, valamennyien a mi halottaink. A szívünkben és az emlékezetünkben kell hogy tovább éljenek."
Dr. Takács Edit főlevéltáros gondolatai a 7 éve lezajlott kutatás eredményét tartalmazó CD-n olvashatók.
A 2001-es levéltári kutatás eredményét tartalmazó CD hátoldala
"Ha valamiért érdemes volt az adatbázist elkészíteni, hát ezért érdemes volt!" - ezt pedig akkor írta, amikor értesült a fentebb összefoglalt fejleményekről. Magam is így gondolom.
Kép és szöveg: Tímár Ferenc
Szentes, 2008. 12. 11.
