Cseuz László

Kerékpárral az Olimpiákra - Szentesről

  A fotóalbumhoz kattintson IDE!                                                                                                    Vissza a nyitóoldalra

4. Athén (2004. július 30. - szeptember 12.)

TARTALOM

     Irány Athén!

         A Baleset

         A görög hegyek között

         Megérkezés

         Az Olimpia

         Hazaindulás

         Egy kis kitérő Ausztria felé

         Újból Magyarországon

         A nagy menetelés utolsó napja

Irány Athén!

július 30. péntek

Előzetes terveim szerint szerettem volna az első nap eljutni Barcsig, de a támogatóm /Robogó és Szuperbike Kft/ ragaszkodott a reggeli búcsúhoz a cége elől, ezért csak 7 órakor indulhattam útnak. 

Az éjszakai eső reggelre elállt, így kellemes időben, enyhe ellenszélben indulhattam útnak Szeged-Baja irányába. A tervezett tempóban bicikliztem, de Baja után egy hatalmas zápor zúdult a vidékre, ami miatt egy gépműhely fedett részébe menekültem. A közel másfélórás kényszerpihenő után erőltetett menet következett, mert Sellyéig feltétlenül el akartak jutni. Ez csak este fél 10-re sikerült 282 km megtétele után. A strand befogadott éjszakára, még lazító meleg fürdőt is kaptam. 

július 31. szombat

Reggel 6-kor elhagytam a strandot anélkül, hogy a személyzettel rendezhettem volna a szállásdíjat, mert még senki nem volt ébren /hazaérkezésem után küldtem egy ajándékkönyvet és felajánlottam a szállásdíj elküldését, de a mai napig nem válaszoltak (2005.máj). Barcsnál léptem Horvátország területére. Hamarosan jelentkeztek a kisebb hegyek, ami nem volt megerőltető, de az egésznapos ellenszélnek nem örültem. Az itthon kapható térkép nem volt teljesen korrekt, emiatt rátévedtem egy autópálya szakaszra. Szerencsémre egy jóindulatú rendőr elvezetett a helyes útra. 

Jó hangulatban és fizikai állapotban érkeztem meg a szlovák határhoz Breganába. A sportpálya melletti sövények megfelelő védelmet jelentettek éjszakára. Sajnos a közelben nem találtam fürdési lehetőséget, így az egy kulacsnyi vízzel kellett tisztába tenni magamat. A napi izzadság gyorsan álomba ringatott. 
Ma 235 km-t bicajoztam.

augusztus 1. vasárnap

Kb. 50 km után megérkeztek a jelentősebb hegyek, amiket sokszor durva, murvás úton kellett leküzdeni. Nehezítette a haladásomat az is, hogy jelentősen eltévedtem. Egy benzinkútnál vásárolt térkép segítségével találtam meg a helyes irányt. Egyre erősebb esőben érkeztem meg Postorja-ba. Szerettem volna az éjszakát campingben eltölteni, mert rám fért volna egy nagymosás - sajnos nem találtam meg. Viszont egy nagyon szép parkot igen, aminek egy "védettebb" részén csöpögő esőben vertem sátrat.   Nyugtalan éjszakám volt, mert az ismétlődő eső és az erős szél miatt gyakran felébredtem attól félve, hogy a sátramhoz vendég érkezett. 
Ma 211 km-t tettem meg.

augusztus 2. hétfő

Szép reggelre ébredtem. Egy gyors reggeli után már 6 órakor elindultam Olaszország /Trieszt/ felé.
Fokozatosan lett egyre melegebb, de csak 2 óra körül éreztem tehernek. Sok folyadékot vettem magamhoz, de enni nem volt kedvem. Vettem egy dinnyét, amit az olasz szakasz alatt többször megismételtem, mert nagyon finom volt és olcsó. Főként az Adria partján haladtam Vicenza felé, ahol az unokahúgom, Ági várt a családjával transzparenssel és egy magyar címeres zászlóval, valamint egy fantasztikus vacsorával. 
Ági kimosott mindenemet, közben megpróbáltam barátságba kerülni kétéves kislányával, Zsófival - nem sok sikerrel. Jó volt egy kis kényeztetés. Négy nap és 980 km után megérdemeltem.

augusztus 3. kedd

Az éléskamrámat feltöltve csak 11 óra körül tudtam elindulni Rimini felé, mert Ági férjével, Edóval átnézettük a kerékpáromat. Egy törött küllőt is kicseréltek. A nyugodt és hosszú éjszaka után élveztek a tekerést. Néha veszélyes volt a kamionok mellett haladni, de a többség érezhetően vigyázott rám. A meleget továbbra is jól viselem. A későbbi indulás miatt csak 10 óra után fejeztem be a napomat a Rimini előtti campingben. Az ára: 11 euró. 5 nap alatt 1200 km-t tettem meg. Jelentősebb fáradtság jelei még nem mutatkoznak.

 
Vissza

A baleset 

augusztus 4. szerda

Újra reggel 6 órakor indultam útnak. A kezdeti órák nehezek voltak az ellenszél miatt. Az első gumi defektje miatt csak kevés időt vesztettem. Dél körül egy mellettem haladó mikrobusz váratlanul jobbra kanyarodott egy mellékútra, figyelmetlenségével lelökött az útról. Szerencsére nem kerültem a kereket alá. Csak hámsérüléseim lettek a lábamon és a karomon. A kerékpár és az utazótáskáim megsérültek, de az utamat nem befolyásolták. A gépkocsivezető hölgytől kaptam néhány eurót, ami természetesen nem fedezte a káromat. Hívhattam volna rendőrt, vagy feljelentést tehettem volna, de nekem haladni kellett tovább. Végül barátságosan elköszöntünk egymástól.

Délután egy moldovai fiatalember társult mellém, aki estig nem volt hajlandó elszakadni tőlem. Beszélgetni nem tudtunk, de ha boltnál megálltam, ő is megállt, ha nekem WC-re kellett mennem, akkor neki is. Reméltem, hogy estig nem jön velem. Sajnos a campingbe is elkísért. Már-már attól tartottam, hogy ezt a "mássága" miatt teszi. Szerencsémre nem akart egy sátorban aludni velem. Ma csak 215 km-t bicikliztem, mert az utolsó 3 órában szüntelenül esett az eső.

 augusztus 5. csütörtök

Reggel már 6 óra előtt elindultam azt remélve, hogy a moldovai "barátom" nem veszi észre távozásomat. Ez így is történt, de a nap elején a megszokottnál nagyobb tempót diktáltam, hogy semmiképpen ne érjen utol. A délelőtti hegyek miatt most éreztem először magam egy kicsit fáradtabbnak. Délutántól csak kisebb dombokkal találkoztam, viszont 3 küllőm kitört, melyekből csak egyet voltam képest megjavítani, ugyanis a lánckerék mellettiek cseréjéhez speciális szerszám kell. Szerencsére csak 10 km-t kellett küllők nélkül haladni, mert egy kis városban találtam szervizt, de campinget nem, ezért éjfélig próbáltam minél több km-t megtenni és jó szálláshelyet találni. Végül egy motel mögötti kis erdőben találtam megfelelő helyet.
Ma 266 km-t tudtam megtenni.

augusztus 6. péntek

Az eddigi legkellemesebb napnak indult, mert nem volt nagyon meleg és többnyire hátszél segített. Így sokszor megálltam a benzinkutaknál enni és inni. Ilyen rendszeresen és sokat eddig egyik napon sem ettem. Korán este megérkeztem Brindisi-be, ahol először a hajómat kerestem meg, amivel majd Görögországba utazom, majd camping után érdeklődtem. Úgy tájékoztattak, hogy a városban nincs, ezért kiküldtek egyre messzebb, de sehol nem jártam eredménnyel, viszont olyan városrészeken haladtam keresztül, ahol többnyire "rosszarcú" embereket láttam.
Sötétedés után már nem mertem ezen a környéken keresgélni, ezért a tengerben tisztálkodtam, majd visszatekertem a központba, illetve a kikötőhöz. Fél 12-kor a kikötő bejárata már zárva volt, így jobb lehetőség híján a hálózsákomban egy betonpárkányon töltöttem az éjszakát.

Ezen a napon 261 km-t tettem meg. Jó lett volna nyugodtan éjszakázni, de a kikötő előtti nagy forgalom és a sok szúnyog ezt nem tette felhőtlenné.

augusztus 7. szombat

Korai ébredés után bementem a központba, ahol egy bárban úri módon megreggeliztem, majd megkerestem egy internetezőt. Sajnos a digitális képem csatlakozóját Vicenzaban felejtettem, így fénykép küldésére nem volt lehetőségem, viszont jó volt átnézni a Szentesi Mozaikot, olvasni az otthoni eseményekről. Délben pizzát ettem és egy nagy dinnyét. A kikötőben fürödtem és mostam, majd felszálltam a hajóra. A kerékpáromnak biztosítottak egy zárható helyet, én is jó helyre kerültem. A hajó nagyon tetszett, nem gondoltam, hogy egy komp ilyen jól felszerelt. Egy 8 eurós kiadós vacsora után kerestem egy nyugodt sarkot a padlószőnyegen és a hálózsákomban hajnalig tartó mély álomba merültem.

 
Vissza

A görög hegyek között

augusztus 8. vasárnap

Reggel 7 órakor léptem görög területre. Bármerre néztem, csak hegyeket láttam. 
Volt bennem félelem, vajon felkészült vagyok-e a hegyek legyőzésére. Csak 150 km után volt egy kicsit gyengébb szakasz, de az utolsó 30 újra nehéz volt. A meleget bírtam, de sok vizet és üdítőt ittam. A hegyek hangulatosabbá teszik az utamat, csak az a gondom, hogy nehéz a tervek szerint haladni. Sötétedéstől kezdve camping után érdeklődtem - eredménytelenül. Fél 9-kor megérkeztem egy hangulatos kisvárosba. Egy téren találtam egy félreeső padot, amit kijelöltem szálláshelynek. Találtam egy locsolócsövet, fürdőnadrágra vetkőztem és a langyos vízben alaposan megfürödtem. Nem messze tőlem fiatalok és idősebbek szórakoztak, de az éjszakámat nem zavarták. Esőtől a helyiek szerint nem kellett tartanom, így sátrak vernem nem kellett. Ilyenkor a kerékpáromat közel tettem magamhoz, elérhető távolságban tartottam egy gázspray-t és egy tőrt. Az értékeim a kormánytáskában voltak, ezt egy zörgős zacskóval zártam le. Ez azért volt biztonságos, mert én a legkisebb zajra felébredtem. Természetesen voltak félelmeim, de így utólag úgy érzem, hogy feleslegesen. Nem akart bántani senki.
Ma  217 km-t tettem meg.

augusztus 9. hétfő

Már 5.45-kor úton voltam. Jól indult a napom, mert az első 30 km sík vidéken haladhattam. Ez azért nagyon jó, mert legalább ennyit kell megtenni azért, hogy kellően bemelegedjek és ráhangolódjak a közeledő hegyekre. A laza tekerés után megérkeztek a hegyek, egyre nehezebb kiadásban. 
A delphi csúcsra egy 8 km-es szerpentin vezetett, amit a hőség is nehezített, de a vizem is elfogyott. Fent tudtam folyadékot és ennivalót is magamhoz venni, így jó hangulatban indultam tovább. Ezt fokozta a várható lejtő élménye is. Sajnos csalódnom kellett, mert 500 m után újabb 8 km-en keresztül kellett hegyet mászni, hogy felérjek Arahova-ra. Már attól tartottam, hogy ezen a napon nem sikerül elérnem a 200 km-t. A nap végén megnyugodhattam, mert az utolsó 20 km teljesen sík volt. Végül 203 km után érkeztem meg Livádia-ba, ahol szintén nem találtam campinget. Egy telefonfülke melletti padon helyezkedtem el két dinnyeárus társaságában. A kicsit keskeny volt, de tudtam aludni, igaz, hogy többször felébresztettek a közelemben mászkálók.

 
Vissza

Megérkezés

augusztus 10. kedd

A cél egyértelmű volt: fél nap alatt meg kell érkeznem Athénba. Az első km-ek könnyűek voltak, jól bemelegedtem. Ezután olyan nehezen haladtam a hegyek miatt, hogy már-már lemondtam a terveimről. Ezen a szakaszon kellett először tolni a bicajomat, de csak 20 m-en keresztül. Szerencsémre az utolsó 20-30 km könnyű volt. Közel Athénhez találkoztam a fáklyavivők buszával. Előttem szállították le a staféta tagjait.
Jó érzés volt 13.15-kor meglátni az Akropoliszt. Itt megebédeltem, majd kényelmes tempóban kitekertem a város déli részén lévő magyar táborba. 
Velem együtt érkezett meg Mausz Gotthárd (csoporttársam volt a Testnevelési Egyetemen) a Pegazus Tours igazgatója, aki a több, mint két hétre ingyen szállást biztosított. Nagyon rendesen fogadtak. Jó sátorhelyet kaptam egy árnyékos részen, két szék is segítette kényelmemet. A tábort magyaroknak építették ki, de fogadtak külföldieket is. Szép strandunk volt, fürdési és mosási lehetőséggel, kis bolttal és büfével. A parton felállítottak egy óriás kivetítőt, ahol a MTV olimpiai adásait élvezhettük. Napernyőket és nyugágyakat is kaptunk. Egy hétig nem tudtam a tengerben fürdeni, mert az úton megégett szám, amit mart a sós víz. 
Első feladatként megfürödtem, kimostam mindenemet, megtanultam a házirendet. Szokatlan volt, hogy nem kellett mindent kapkodva csinálni. Korán lefeküdtem.

augusztus 11. szerda

Ezen a napon is 5-kor ébredtem, kicsit lustálkodtam, de aludni már nem tudtam, megszoktam a korai munkakezdést. Reggeli után egy nyíregyházi rádiós fiú készített riportot az internetes újságnak. Sokat bolyongtam a városban, ismerkedtem a körülményekkel, csaknem 50 km-t bicikliztem. Ez nagyon fontos volt, mert ha nem edzek, akkor nem tudtam volna hazamenni. Csak ritkán ültem autóbuszra, így az athéni tartózkodásom alatt pontosan 900 km-t edzettem. Míg a tábor lakói sok éjszakát szórakozással tettek élvezhetőbbé, én ezt nem tehettem meg. Nekem itt is fontos volt a sportszerű életmód. 
Nagyon sok ajándékot vettem - reméltem, hogy mindenkinek, aki megérdemelte -és közel 70 képeslapot bélyegekkel. A lapok megírása a holnap félnapos programja volt. A fél éjszakát egy függőágyban töltöttem, ekkor a tábor biztonsági őre barátságosan a sátramba irányított.

augusztus 12. csütörtök

Sikerült csatlakozót venni a digitális gépemhez. Bíztam benne, hogy a képek elküldése Szentesre zavartalan lesz. Részben az én hibám, részben ismeretlen gondok miatt a képeket csak a lányomékon keresztül /ők Kanadában élnek/ sikerült elküldeni.
Megírtam a képeslapokat és csavarogtam a környéken. Ma is korán nyugovóra tértem.

 
Vissza

Az Olimpia

augusztus 13. péntek

Késői ébredés és reggeli után elindultam kerékpárszerelőt keresni, hogy átnézzék a bicajt. Külsőt is kellett cserélnem, mert valami kivágta az oldalát. 
Elmentem az Olimpiai Stadionhoz is, ami tábortól 30 km-re volt. Délután viszonylag olcsón megvásároltam a belépőjegyeket: női és férfi kézilabda, valamint vízilabda mérkőzésekre, evezésre, lövészetre, a kajak-kenu és öttusa döntőkre, kerékpáros időfutamra és a női triatlonra. Este megnéztük a kivetítőn a csodálatos megnyitó ünnepséget.

augusztus 14. szombat

Korán keltem, mert 9.30-től kézimeccset nézhettem (Egyiptom elleni férfi). A közel 300 magyar szurkoló fantasztikus hangulatot teremtett. Itt találkoztam Magyar Józseffel, a Hungerit Rt. vezérével, de megjelent Gyurcsány Ferenc, akkori sportminiszter is.

A táborban Kulcsár Gergellyel beszélgettem, aki háromszoros olimpiai érmes, mellesleg tanárom volt a Testnevelési Egyetemen. Az olimpiai bajnok Csollány Szilveszter is többnyire a tábor vendégszeretetét élvezte. A pocakján már látszott, hogy nem a torna a legfontosabb napi elfoglaltsága.
Ma meglátogattak a szentesi Szt. Jupát sportolói Valkai Zsolt vezetésével, akik szintén kerékpárral jöttek Athénba. Zsolt a kerékpárom kisebb hibáit megjavította, amit itt is nagyon köszönök.

Este a kivetítőn láttuk Risztov Éva és Cseh László versenyzését, a rádión pedig hallhattuk Nemcsik Zsolt ezüstérmes meccsének közvetítését.

augusztus 15. vasárnap

Edzésként felmentem a Markopoulo-ban lévő lőtérre. Megnéztem a magyar érdekeltség nélküli koronglövő versenyt. Visszafelé eltévedtem, így Athént megkerülve 23 km helyett 52-t tekertem. Jó edzés volt a hegyes vidéken .

Délután és este "otthon" szurkoltunk a férfi vízilabdásokért, a női kézisekért és a párbajtőröző lányokért. Nagy Tímea Sydney után itt is aranyérmes lett.
Korán lefeküdtem, mert reggel újra a lőtérre megyek, megnézni Sidi Péter versenyzését.

augusztus 16. hétfő

A lövészetre nagy ellenszélben érkeztem. Nagyon meleg volt fent a hegyen, de a fedett lelátó jó körülményeket biztosított. Sajnos Sidi Péter lemaradt a döntőről.
Este keservesen nehéz meccsen sikerült a férfi kéziseknek nyerni. Itt közös fénykép készült a kézilabdás Görbicz Anitával, a vívó Nagy Tímeával és Nemcsik Zsolttal.

augusztus 17. kedd

Hosszú éjszaka és reggeli után elmentem edzeni. Közben megnéztem a pireusi kikötőt, itt a Queen Mary 2-t és a többi óriás hajót. Innen az Akropoliszra mentem, ne mondják, hogy nem kulturálódom egy kicsit. Edzés közben ne csak a piszok ragadjon rám. Elmentem az Olimpiai Stadionig, majd hazatértem. Ezen a napon 90 km-t tekertem, pihenőként valahol megebédeltem. Este a kivetítőn az úszóversenyeket néztem.

augusztus 18. szerda

Reggel 9 órakor a kerékpáros pálya felé indultam el. Jó érzés volt a kordonnal teljesen lezárt pályán végigmenni a rendezők engedélyével. A pálya csaknem végig a tengerparton volt kijelölve elég sok emelkedővel. Délben újra visszatértem és megtaláltam a kerékpárosok depóját. Sikerült kijátszani a biztonsági őröket és beszöktem a lezárt területre.

Megvártam a magyar Bodrogi Lacit és édesapját, akivel jót beszélgettünk, elemezve az esélyeket. Mivel Laci elég nehéz, nem sok esélyt adtam neki az emelkedőkkel tarkított terepen, de ezt persze nem mondtam a papának és Lacinak. Sikerült közös képeket készíteni velük, valamint közös képen szerepelt a német olimpiai bajnok Ullrich és a sok sikert elért kazah Vinokurov is. Ők a mellettünk lévő sátorban készültek.

A versenyt nem láttam, mert a papa megkért, hogy vigyázzak az értékeikre a sátrukban. Alig ismertek, ezért ez a bizalom sokat megért. Sajnos a jóslatom bevált, mert Laci csak a 22. lett.

augusztus 19. csütörtök

Ma is kerékpárral mentem az Olimpiai Stadion melletti uszodához a fiúk USA ellenére mérkőzésére. Az izgalmas meccsen 7:5-re sikerült nyerni. 

Estére a táborvezetőség görög-magyar bulit ígért és rendezett. A svédasztalos vendéglátás először tette lehetővé az elindulásom óta, hogy a számomra is élvezhető ennivalóval teleehettem magam, mert mindenkinek jutott bőven a finomságokból.

Találkoztam a vízilabdás fiúkkal, a vívó Mohamed Aidával, a sportlövő olimpiai bajnok Igaly Dianával. Közös képek is készültek. Emlékezetes este volt.

augusztus 20. péntek

Ma a Kanada elleni női pólómeccs volt a program, de előtte még sikerült találkozni a kézis hölgyekkel. Nagyon aranyos és közvetlen volt Farkas Ági.
A mérkőzést megnyertük, de sajnos ez volt a magyar lányok egyetlen győzelme. A meccs után az Olimpiai Központ (OAKA) ajándékboltjában vettem még néhány apróságot.

augusztus 21. szombat

Fél 6-kor keltem fel, mert az evezős versenyek korán kezdődtek, a helyszín viszont tőlünk kb. 60 km-re volt. Ide busszal és metróval érkeztem. Vártam a Varga - Hirtling kettős versenyzését, sajnos hiába, mert ők csak másnap versenyeztek. Érdemes volt ide eljönni ekkor is, mert legalább megismertem a kajak-kenu verseny helyszínét. Itt nagy volt a hőség, hiányzott a fedett rész is.

Visszafelé a Syntagna-n (Athén legjelentősebb tere) időztem egy kicsit, ettem és ittam is. Este kézilabdameccset néztem (a brazilok elleni nőit). Csak éjfél körül kerültem ágyba, de sokáig aludhattam, mert másnap nem mentem rendezvényre.

augusztus 22. vasárnap

Reggel jó hír érkezett a lányoméktól! Kanadán keresztül megérkeztek a képek Szentesre.
Elhatároztam, hogy megkeresem az Olimpiai Falut. Sajnos a nem egyértelmű úttáblák rossz irányba vezettek, de egy szép környéken voltam. Egyébként sem mérgelődtem sokat, mert legalább edzettem egy jót a 36 fokos melegben. Megérdemeltem a jó ebédet: gyors sült krumplival, pizzatésztával, hagymával és paradicsommal. Bőséges volt és finom. Az itteni árak mellett 5 euróért nem volt drága.

Este egy kényelmes nyugágyból élveztem az olimpiai eseményeket a kivetítőn (női vízilabda, női marathon, férfi kézilabda, férfi párbajdöntő). Nálunk vendégeskedtek a vívónők.

augusztus 23. hétfő

A reggeli órákban a tábor területén defektet kaptam. A szelep melletti lyuk miatt kicseréltem a belsőt. Vettem egy dinnyét, ami olyan finom volt, mint az olasz. A későbbi napokon csaknem mindig ettem.
Az esti ukránok elleni női kézilabdameccs siralmas volt. A korábban szerintem legjobb Kirsner és Radulovics is nagyon gyenge volt. Szokásunk szerint megint többgólos vezetés után szenvedtünk vereséget.
Otthon megnéztem Fazekas Róbert diszkoszvető győzelmét. Örültem, de nem sokáig!

augusztus 24. kedd

Délelőtt minden cél nélkül elindultam az Omonia térre (ez a központ 2. legjelentősebb tere a Syntagma mellett), természetesen bicajjal.
Este a Pegazus Tours vezérkara meghívott babgulyásra, ami nagyon jólesett, mert igen ritkán ettem meleg ételt. Beszélgetésünk fő témája lett Fazekas dopping-ügye. Saját véleményem szerint szándékosan nem pisilt eleget, arra pedig nincs magyarázat, hogy engedély nélkül elhagyta a doppinglabort. Ez az ügy az egész tábor hangulatát befolyásolta.

A kivetítőnél örültünk a férfi kézilabdások elődöntőjének, de a női pólósok 6. helye nagy csalódás.

augusztus 25. szerda

Délelőtt a táborban dolgozó lányokkal elmentünk a női triatlonisták versenyére. Az ötkörös kerékpáros pálya legnehezebb szakaszán szurkoltunk Molnár Erikának. Az út emelkedése meghaladta a 20 %-ot. Erika már a kerékpározás elején leszakadt az éltől. Óriási meglepetésre az osztrák Allen az utolsó métereken lehajrázta az ausztrál Harrop-ot. Este örültünk Majoros István győzelmének, de nem örültünk annak, hogy ma már Annus Adriánt is meg akarják keresni doppinggyanúval. 

augusztus 26. csütörtök

Reggel találkoztam balassagyarmati triatlonistákkal a táborban, majd elindultam az öttusa helyszínére. A verseny előtt az eddigi legdrágább ebédemet fogyasztottam el /7.30 euró/. Sajnáltam, hogy Balogh Gábor elrontotta az elejét, mert a sok gyenge lovaglás miatt dobogós lehetett volna.
Este a birkózók és öttusázók látogattak meg bennünket, valamint a triatlonista Molnár Erika, aki néhány évvel ezelőtt még a lányommal együtt versenyzett. Ő másként látta a saját versenyét, mint én. A 100. magyar olimpiai bajnokság tulajdonosával is találkoztam. Hegyedűs Csaba Münchenben nyert 1972-ben.

augusztus 27. péntek

Megkezdődtek a kajak-kenu döntők. Láthattam a férfi kajak 4-es győzelmét, a kenus Vajda Attila és Kolonicsék bronzérmes versenyzését. Kicsit csalódást jelentett a női 4-es második helye.
Innen siettem a női öttusa helyszínére, ami nem sok izgalmat okozott, mert Vörös Zsuzsa már az úszás után vezetett. Nagyon jól lovagolt, végül csaknem nevetve versenyezhette végig a futótávot.

 augusztus 28. szombat

Reggel újra a kajak helyszínre indultunk. A sok jó helyezés mellett újabb aranyat nyert Janics Natasa és a Kovács Kati-Janics Natasa páros. Vártuk a táborban a nap sikerembereit és Vörös Zsuzsát, de sajnos nem jöttek el.

augusztus 29. vasárnap

Az a nap a pihenésé és az előkészületeké a holnapi induláshoz. Az ajándékokat és a felesleges cuccomat a Pegazus szállítja haza. Ma volt a pólódöntő. A leányom interneten megüzente, hogy az ő költségükre nézzem meg. Sajnos az üzenetet későn olvastam, de egyébként is nagyon sok a 160 euró. A kivetítőnél körülbelül  300 magyar mellett is izgalmas volt. A záróünnepséget nem néztem meg, mert nagyon korán akartam elindulni.

 
Vissza

Hazaindulás

augusztus 30. hétfő

4.10-kor keltem fel, 4.50-kor már elindultam. Kicsit nehezen kecmeregtem ki Athénből. Az elején jól haladtam, később szinte csak emelkedett. Féltem a Delphi környéki hegyektől, mert tudtam, hogy közel 17 km-t kell felfelé mennem. Szenvedtem a döglesztő melegtől és az út során először begörcsölt a lábam. Ez néhányszor megismétlődött. Delphi után jól haladtam, így 248 km után Eratni kavicsos tengerpartján bújtam hálózsákba. Éjszaka csak néhány kutya szaglászott körbe.

augusztus 31. kedd

Reggel szúnyogok ébresztettek fel. Nagyon nehéz volt a napom, mert fullasztó volt a hőség 11 és 16 óra között és erőteljes ellenszél. Az emelkedőkön különösen szenvedtem. Besötétedéskor értem egy alagúthoz, amin tilos a bicajozás. A biztonsági szolgálat szállított át a másik oldalra egy furgonnal. Hamarosan találtam egy campinget, ahol még uszoda is volt. Alaposan tisztálkodtam és kimostam az aznapi szennyest.
220 km után nyugodt éjszakám volt.

szeptember 1. szerda

Fél nap alatt meg kellett érkezzek Igumenitsába, a kikötővárosba. A közel 100 km-t (végül 107) megoldhatónak tartottam, ezért csak 7 órakor indultam el. Olyan jól haladtam, hogy útközben kétszer le is ültem enni. Nem menetközben ettem, mint általában. Néhány nehezebb emelkedő után 12.25-kor megérkeztem. Megkerestem a hajótársaság irodáját, mert el akartam intézni, hogy egy nappal hamarabb hajóra szállhassak. Egy kis kommunikációs zűrzavar után sikerült. A közelben találtam egy campinget. Megjavítottam a defektes hátsó gumimat, mostam, majd magamat szedtem rendbe. A camping éttermében csirkét vacsoráztam. Már 9 óra előtt elaludtam.

szeptember 2. csütörtök

Nem kellett sietnem, mert a hajó csak 9.30-kor indult. Kicsit unalmas volt a hosszú út, aludni nem tudtam, 18.30-kor kötöttünk ki Brindisi-nél. Azonnal bementem a városba, ahol ettem és interneteztem. Tudtam, hogy nincs itt camping, ezért visszatértem a kikötőbe még zárás előtt, remélve, hogy nem zavarnak ki. Ez nem történt meg, így egy padon töltöttem az éjszakát viszonylag nyugodtan, csak a kikötő öt-hat kutyája szaglászott többször körbe. Adtam nekik enni, ezután letelepedtek mellettem.

szeptember 3. péntek

Reggel nem tudtam elhagyni a kikötőt, amikor szerettem volna, mert bezárták a kaput. Csak fél 8 körül sikerült elindulni. Szerencsére könnyen kijutottam Brindisi-ből, a szél is sokat segített. Már sötét volt, amikor megérkeztem Foggiába. A központban egy autóverseny kezdődött, nagy volt a tömeg, ezért elindultam kifelé. A város szélén megálltam egy játékáruháznál, ahol a bevásárlókosarak takarásában a hálózsákomban aludtam. nem éreztem fáradságot, pedig ma 297 km-t tettem meg.

szeptember 4. szombat

Pontosan 6 órakor elindultam. Az első 80 km-en kisebb-nagyobb emelkedők és az ellenszél nehezítette a haladást. Kitört egy küllőm, de Pescara még messze volt. Ha több is kitörik, akkor komoly gondjaim lehetnek. Elértem Pescaráig, ahol gyorsan találtam szerelőt. Nyolc után értem egy campinghez, ahol először a vicenza-i unokahúgomon keresztül lekádereztek, majd közölték, hogy reggel 9 óra előtt nem tudom elhagyni a campinget. Nehéz volt higgadtnak maradnom, de tudtam, hogy magyarul hiába káromkodok. Továbbmentem és 5 km-el később befogadtak. Itt gyorsan tisztálkodtam és a sátramba vonultam. Ma 238 km-t tettem meg.

Szeptember 5. vasárnap

A mai nap hegyekkel kezdődött, ezért nehezen melegedtem be. Később már jól haladtam. Fél 5-kor elértem a 200 km-t, ezért már csak lazán tekertem. 247 km-nél Lido de Classe kicsi, de takaros campingje fogadott be.

               
Vissza

Egy kis kitérő Ausztria felé 

szeptember  6. hétfő

10 km után nagyon erős ellenszelem volt, ami 120 km-en keresztül tartott. Haladtam a terveim szerint, de nem volt jó hangulatom, annak ellenére, hogy csak Vicenza-ig kellett mennem Ági unokahúgomékhoz. Pontosan 200 km után érkeztem meg, de még nem volt este. Mivel a szandálom elszakadt, elmentünk vásárolni. Paprikáscsirkével, dinnyével, fagyival fogadtak. Mindent kimostunk, megfürödtem, majd jót beszélgettünk. Elhatároztam, hogy Ausztria felé megyek haza, mert nagyon jól haladtam, de különben se legyen túl egyszerű a hazaút. Otthon fogadás várt, furcsa lenne, ha megérkeznék egy-két nappal hamarabb.

szeptember  7. kedd

Reggel Edó kikísért a városból autóval. Közben kaptam egy defektet, amit Edó habbal gyógyított meg. Jó kedvvel haladtam, változó széllel. Azt hittem, hogy Tarvisió előtt nehezebb lesz a terep, szerencsére tévedtem. A lányommal is erre jöttünk haza 92-ben Barcelonából, de a memóriám már nem a régi! Tarvisió előtt defektet kaptam egy buszmegállónál. Ekkor már este volt, ezért a szerelés után már nem mentem tovább, hanem a megálló padján próbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Néhány óra múlva felébredtem, mert nagyon fáztam. Nem bújhattam be teljesen a zsákba, mert akkor a keskeny padról könnyen leestem volna álmomban. Ha a kezemet kinthagytam, akkor viszont nagyon hideg volt. Így félálomban töltöttem az éjszakát. Ma 261 km-t tettem meg.

szeptember  8. szerda

A keserves éjszaka után jól indult a nap, mert jól haladtam. 80 km után viszont 8 km-es kemény hegymenet következett. Kis szünet után jött a híres-hirhedt Lavamünd-i szerpentín. A lányom szerint a jelenlegi edzettségi állapotomban fel tudok rá tekerni. Tévedett. 9 km-en keresztül toltam a felszerelt kerékpáromat.
Mire lejöttem a hegyről, besötétedett. Nem volt hangulatom az erdőben bolyongani, ezért félve az éjszakai hidegtől is Eibiswald-nál betértem egy fogadóba. Nem volt olcsó (20 euró), de franciaágy, külön fürdőszoba, TV és melegvíz volt az ellenérték.

A nehéz terep miatt ma csak 185 km-re voltam képes.

 
Vissza

Újból Magyarországon

szeptember 9. csütörtök

Ülök a fogadó lépcsőjén, felkészülve az indulásra, de mindenki alszik. 7 után megjelenik hölgy, aki közli, hogy reggeli nélkül nem mehetek el. Nem tudtam ellenállni. Alaposan belakmároztam. Sokáig fáztam az úton, csak kora délután melegedett fel az idő.
13 órakor Rábafüzesnél átléptem a határt. Körmendtől egészen Keszthelyig hegyek és dombok váltották egymást. 3 óra körül pörköltet ettem galuskával. Nagyon finom volt - újra magyar konyha. 244 km után értem Keszthelyre, ahol egy aranyos campinget találtam. Hideg volt az este, ezért csak hosszantartó forró tusolás után feküdtem le. Néhány óra után fázni kezdtem, de hiába vettem magamra minden ruhát, polifom hiányában alulról nagyon fáztam. Csak erőteljes mocorgás után tudtam egy kicsit felmelegedni.

szeptember 10. péntek

Hajnalban újra beálltam a tus alá, ami után picit felmelegedve tudtam elindulni. Elhatároztam, hogy megkerülöm a Balatont, mert még 3 napom volt a szentesi fogadásig. Jól tartottam magam, mivel ettem rántottát, lángost, sült halat.
Később a gyomrom megfájdult (szerintem a haltól), állandóan éreztem a halat a számban még többszöri fogmosás után is. Keszthelytől Keszthelyig 201 km-t tekertem, de mivel még nem volt 6 óra, elindultam visszafelé, egészen Boglárlelléig. 239 km után megálltam egy háznál, mert nem akartam éjszaka megfagyni. A szobáért 4500 Ft-ot fizettem. A gyomrom még lefekvés előtt is gyengélkedett, reménykedtem, hogy az alvás meggyógyít.

szeptember 11. szombat

Egy benzinkútnál megálltam néhány km után reggelizni és kávézni. Utána jól haladtam, de nem volt kedvem a biciklizéshez. Talán most éreztem először komoly fáradtságot és unalmat. A gyomrom meggyógyult, ezért Simontornyán két adag túróscsuszát ettem. Dunaföldváron fagylaltoztam, amit Soltvadkertnél megismételtem. Jánoshalmán egy volt tanítványom, Somogyi Szilárd  fogadott be éjszakára, de minden egyéb jóval is elkényeztettek.

 
Vissza

A nagy menetelés utolsó napja

szeptember 12. vasárnap

Szép a reggel, csak egy kicsit hűvös. Jó szelem volt egész nap. Mélykútnál tértem le a szegedi útra. Mórahalomnál megálltam kávézni és megírtam a naplóm hiányzó oldalait. Mielőtt elhagytam Szegedet, ettem 8 db mákos palacsintát. Jó volt közeledni Szentes felé. Vásárhelyen megálltam a "Szőke" cukrászdánál, ahol találkoztam egy tanítványommal (Kocsis Zsófival) és családjával, majd később a nagymamájával is. Félúton Szentes felé lakik egy másik tanítványom (Farsang Anita), aki finom túrógombóccal lepett meg. Itt megfürödtem, mert nem akartam nagyon piszkosan Szentesre érkezni. Váratlanul megjelent az osztályomból Kocsis Zsófi, Szanyi Saci, Salánki Olga, Piti Emőke, akik velem tették meg a hátralévő 14 km-t. 

Pontosan a megbeszéltek szerint (17 órára) érkeztem meg a Kossuth térre, ahol a fő támogató, Brezovai Sándor és Bocskai Pista, szervezésében meghatóan szép ünnepség várt rám. Boldog voltam és megelégedett.

Néhány nap múlva már az újabb (a pekingi) olimpia gondolata foglalkoztatott! 

Vissza az elejére