A szentesi feketekerámia

Szentesi korsós és fazekas mesterek
(összeállította: Mód László, a fényképeket készítette: Vecseri Ferenc)

1. Berényi család
Berényi Bálint műhelyeBerényi Bálint által készített termékekBerényi Bálint a Jókai utca 14. szám alatt lakott, iparengedélyét 1904-ben kapta meg. Alkotói pályája első felét változatos formagazdagságú, tökéletes technikájú kerámiák jellemzik, amelyeket több darabból állított össze. 8 hold földdel rendelkezett, amit bérbe adott. 1927-ben a Szentesen megrendezett Tiszavidéki Mezőgazdasági, Ipari, Kereskedelmi és Kulturális Kiállításon a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara oklevelét kapta Bozsik Kálmán kunszentmártoni és Badár Balázs mezőtúri műfazekasokkal egyetemben, akik a szentesi mesterhez hasonlóan termékeikkel megjelentek e jeles seregszemlén. Piacra nem dolgozott, használati edényeket sem készített az 1940-es évek elején, kiállításokon viszont rendszeresen megfordult. A Budapesti Nemzetközi Vásáron többször nyert nagydíjat.

Berényi Bálint kiállított termékeivelBerényi Bálint fia, Berényi László nem apja házánál dolgozott, hanem önálló műhelyt alakított ki a Korsós soron. Megmaradt azoknál a hagyományos edénytípusoknál, formáknál, amelyekre a város vásárlóközönsége igényt tartott. Kerámiáit a piacon értékesítette, elsősorban tálakat, tányérokat, köcsögöket és fazekakat készített. 1942-től szerződésben állt a Hangya Szövetkezettel. A munkában ketten segítették, Bese László és Borsos Géza segédként. Budapesten vette fel a megrendelést, a szövetkezet a fát és a csomagolásra használt ládákat vasúton küldte. Vésett, fekete és zöld mázas tányérokat rendeltek, valamint zöld, 3-4 literes korsókat. 1947-ben a família már a Lázár Vilmos utcában lakott, ahonnan Hódmezővásárhelyre költöztek, mivel a családfő a majolika gyárban kapott munkát.

2. Pardy István
Pardy István munka közbenPardy István agyagot gyúr1917-ben született Börvelyen, ami napjainkban Romániában, Nagykároly közelében fekszik. Családjával együtt gyermekként került Debrecenből Szentesre, ahol kibontakozott érdeklődése a fazekasság iránt, ám környezetében nem akadt senki, aki e népművészeti ág felé irányította volna tudatosan. 1936-ban érettségizett Szentesen, majd az 1940-es években Szegeden szerzett egyetemi diplomát. 1950 és 1974 között Szentesen a Berekháti Általános Iskolában, valamint a Horváth Mihály Gimnáziumban tanított. A háború után fazekastanfolyamra jelentkezett, amelyet Dósa Sándor vezetett. A jelentkezők közül ő volt az egyedüli, aki elvégezte, majd a mester halála után továbbfolytatta a szentesi feketekerámia hagyományait. Tevékenységét Drahos István és Koncz Antal is segítette, akik a tervezésben és a mintázásban hatottak rá. 1978-ban Aszófőre költözött Szentesről. 2000-ben hunyt el.

3. Janó Tibor
1968. augusztus 29-én született Szentesen. 1974 és 1982 között a Köztársaság téri Általános Iskolába járt, majd Békésen, a Mezőgazdasági Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. 1989-ben Békéscsabán a tanítóképző főiskolán szerzett oklevelet. 1985-86-ban Békéscsabán Görgényi Tamásnál szobrászatot tanult. A szentesi feketekerámia alapjait Bese Lászlótól sajátította el, aki pályafutását mindvégig figyelemmel kísérte. A diploma megszerzése után a Deák Ferenc Általános Iskolában tanított, amely második otthonává vált. Folyamatosan képezte önmagát, és rendszeresen részt vett a kerámiakészítéssel foglalkozó táborokban. Szakmunkás és fazekas oktató bizonyítványt is szerzett, ami lehetővé tette számára azt, hogy a mesterség alapjait teljes mértékben elsajátítsa. Békéscsabán kandalló- és kályhakészítő vizsgát is tett. Több csoportos kiállításon (pl: Tehetséges művésztanáraink, 2001. március 30.; Tanultak és tanítók művészeti kiállítása 2002. április 11.) is bemutatkozott, két alkalommal pedig Csongrád megyét képviselve részt vett a Mesterségek Ünnepén. Eltökélt szándéka volt, hogy a fazekasmunkát minél több emberrel meg kell ismertetni, így a magyar és az egyetemes kerámiakultúrát sokkal nagyobb tisztelet övezi majd. 2007-ben tragikus körülmények között elhunyt.

4. Bese László
Bese László 1926. augusztus 1-jén született Szentesen. Édesapja, Bese Lajos parasztcsaládból származott, téglagyári munkásként, vagyis "cserepesként" dolgozott. Nősülését követően vállalkozó lett, tetőcserép készítésével foglalkozott. Minden tavasszal megkereste valamelyik téglagyárat, majd egy szezonra szerződött. Később már bérmunkásokat is alkalmazott, de a gyerekek is besegítettek. A kisebbik fiú, László 13 évesen simítóként dolgozott apja mellett, de törékeny, apró termete miatt nem bírta a nehéz munkát. A családfő úgy határozott, hogy inasnak adja. Télen nem akadt kubikmunka, ezért ekkor Bese Lajos a kocsmában muzsikált bandájával. Mindenki ismerte, így könnyen talált a fiának helyet. Berényi László fazekas ekkor éppen inast keresett, akivel sikerült megegyeznie. Bese László 1940. április 1-jén került a Korsós sor 14 szám alá próbaidős inasjelöltként egy hónapra. A mesternél kosztot és kvártélyt kapott, a műhelyben aludt. Hajnalban 3-4 óra tájban keltek, és késő estig dolgoztak. Inasként a mesterrel szemben dolgozott, így minden mozdulatát követhette, figyelhette, így elsajátíthatta a legfontosabb technikákat. A műhelyben kiadott munka mellett gyakran ellátta a ház körüli teendőket is, mivel a gyerekekre vigyázott, bevásárolt, vagy a piacon segített. Bese László számára az agyag nem számított idegennek, könnyen elsajátította a fogásokat. Gyorsan beletanult a mesterségbe, hiszen két év múlva már minden termékféleséget el tudott készíteni. Ő vezette a műhelyt, és helyettesítette a főnökét, ha távol tartózkodott. A tanonciskolába egy héten egyszer csütörtök délután járt, ahol az elméleti ismereteket (anyagismeret, kalkuláció, könyvelés, edénydíszítés) sajátította el annak érdekében, hogy majd önállóan is meg tudja állni a helyét. A harmadik tanulóév után, 1943. november 3-án érkezett el a vizsga ideje. A szabadító bizottságot Csákó Lajos, Szilágyi József, Rácz János és az elnök, Berényi Bálint alkotta. A vizsga Berényi László műhelyében zajlott, ahol meg kellett mutatnia azt, hogy mit tanult az inasévek alatt. 6-8 edényt készített el, mivel minden mester egy vagy két darabot (kis tálat, paraszttálat, kis és nagy köcsögöt, lekváros fazekat, kemencés kantát és egy díszedényt is) kért tőle. Szabadulás után Berényi Lászlónál maradt segéd munkakörben, ami azt jelentette, hogy darabbéresként az eladási ár 10%-át kapta fizetség gyanánt. A városi kertészet műhelyében is dolgozott, ahol virágcserepeket készített. 1944 szeptemberében leventeként besorozták, decemberben került csak haza. Távolléte alatt Szekszárdon Tamási Józsefnél dolgozott, ahol elsajátította egy dél-dunántúli fazekasmester fogásait. Hazatérését követően kubikmunkát vállalt, és csak időszakosan dolgozott eredeti szakmájában Rácz fazekasnál, Csáknénál valamint Berényi Lászlónál. 1948-ban felhagyott a mesterséggel és bevonult a honvédségbe. 1948 és 1950 között tisztiiskolát végzett az I. ejtőernyős századnál, majd Pécsett a gyalogos tisztiiskolán tanult, 1970-ben pedig a Kossuth Lajos Műszaki Főiskola továbbképzésén vett részt. 1950-ben alhadnaggyá avatták, 1974-ben őrnagyi rangfokozatban nyugdíjazták. 2001. október 23-án alezredessé léptették elő.

Nyugdíjazását követően a Jókai utcában házát vásárolt magának, ahol fazekasműhelyt alakított ki, majd ismét munkához látott. 1980-ban a Koszta József Múzeumban Vígh Lászlóval kerámiastúdiót indítottak, majd egy év után Bese László Nádor István hívásának eleget téve a helyőrségi klubba tette át a székhelyét. Több évtizedes oktatói tevékenységének köszönhetően a szentesi feketekerámia egyre népszerűbbé válik, tanítványai közül jó néhányan egyéni stílust kialakítva viszik tovább a mesterüktől elsajátított technikai megoldásokat, motívumkészletet. 1988 és 1991 között rendszeres résztvevője volt a Mesterségek Ünnepének, ahol tevékenységével, munkáival a nagyközönség is megismerkedhetett.

Kizárólag feketekerámia készítésével foglalkozik, munkáit csiszolt növényi mintákkal díszíti. Alkotásai között megtaláljuk a kantákat, a korsókat, a lisztes bödönöket, azokat az edényféleségeket, amelyeket inasévei alatt csinált. A csiszolt díszítésnél a Drahos István rajztanár és grafikus művész által gyűjtött mintákat használja fel. Megrendelésre is dolgozik, előzetes egyeztetés alapján kizárólag feketekerámia készítését vállalja. Bemutató foglalkozásokat tart saját műhelyében illetve a helyőrségi klubban.

Csoportos kiállítások:
Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Vác) 1984, 1989; Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Szentes) 1985; Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Hatvan) 1986; Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Székesfehérvár) 1987; Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Budapest, Miskolc) 1988; Tehetségeink tárlata (Szentes) 1985-1990; Csongrád Megyei Népművészeti Kiállítás (Szeged) 1989.

Egyéni kiállítások:
Életműkiállítás 75. születésnapja alkalmából (Szentes, Hegedűs László Helyőrségi Klub) 2001; "Mester és tanítványai" című tárlat (Szentes) 2005; Életmű kiállítás 80. születésnapja alkalmából (Szentes, Hegedűs László Helyőrségi Klub) 2006.

Díjak:
Csongrád megyei népművészeti kiállítás fazekas kategória III. díj 1989; A kis gölöncsér gyermek alkotócsoport kiváló együttes címe 1990; Országos Amatőr Alkotó- és Képzőművészeti Fesztivál (Székesfehérvár) népművészeti kategória I. díj 2001; A Magyar Kultúra Lovagja cím 2005.; Népművészet Mestere 2008.

Elérhetőség:
Cím: Szentes, Jókai utca 61., 6600.
Telefon: 63/322-844

5. Bors Károly
1951. május 7-én született Szentesen, ahol 1969-ben az ipari szakközépiskola elvégzése után finommechanikai műszerészi végzettséget szerzett. 1971-ben órás szakmunkásvizsgát tett, majd 1972-ig a szakmában tevékenykedett. 1992-től a Rigó Alajos Általános Iskolában karbantartóként dolgozott nyugdíjbavonulásáig. A rajzolást az általános iskolában Kerekes István kedveltette meg vele. Festészettel, grafikával és plakáttervezéssel is foglalkozott. 1985 körül kezdett a feketekerámia iránt érdeklődni, amelynek fogásait Bese Lászlótól sajátította el. Elképzeléseit nem elégítette ki a népi kerámia, mivel nem akarta utánozni az 50-100 évvel ezelőtt tevékenykedő mesterek munkáit. Hódmezővásárhelyen egy tanfolyamon sajátította el a vésés technikáját, amit áttört díszítéssel egészít ki. Szeret tányérokat készíteni, amelyeken nagy felület áll rendelkezésre. 1988-ban Korondon, 1994-ben pedig Olaszországban járt tanulmányúton. 1986 és 1993 között rendszeres résztvevője volt a Mesterségek Ünnepének, ahol tevékenységével, munkáival a nagyközönség is megismerkedhetett.

Csoportos kiállításai:
Ifjusági, Kulturális és Sportnapok (Hatvan) 1986; Budapest (1988); Tehetségeink tárlata (Szentes) 1987-1990; Csongrád Megyei Népművészeti Kiállítás (Szeged) 1991; Hegedűs László Helyőrségi Klub (Szentes) 1995; Juhász Gyula Művelődési Ház (Szeged) 1997; Szentes (2000, 2001, 2002); Városi könyvtár (Szentes) 2005, 2006.

Elérhetőség:
Cím: Szentes, Tóth József u. 36., 6600.
Telefon: 30/3915437

6. Kádár Barbara
1975. február 18-án született Szentesen. Általános és középiskolai tanulmányait követően 1995-től 1999-ig a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolára járt, majd a Békés Megyei Művelődési Központ Kézműves Szakiskolájában fazekas szakmunkás (2003-2005) és fazekas oktató (2005-2007) képesítést szerzett. 1999 és 2001 között a Kiss Bálint Református, 2001-től 2005-ig pedig a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolában tanítóként dolgozott. Jelenleg a Jövőnkért Művészetoktatási Intézmény kerámia tanszakán tart fazekas foglalkozásokat gyerek és felnőtt csoportoknak, valamint a Szegedi Tudományegyetem képi ábrázolás alapszakán tanul tovább. 1993-ban találkozott először az agyaggal. Mindig vonzotta és foglalkoztatta az alkotás, a művészetek iránti érdeklődés családi örökség. Bese László fazekasmester lépésről-lépésre adta át neki tudását és szakmaszeretetét, megtanította az agyag tiszteletére. A mázas edények gyártásával és a használati tárgyak formavilágával Hugyecz László ismertette meg. Bese László tanítványai közül leginkább ő folytatja a szentesi feketekerámia készítésének hagyományait. Az agyaggal való foglalkozás számára még mindig varázslat, egyfajta játék, hiszen a lehetőségek végtelen tárházát adja a képlékenysége miatt. Az agyag olyan élő anyag, amelynek csupán formát ad a korongon.

Csoportos kiállításai:
Szentesi Kismesterek (Szentes) 2005, 2006, 2007; Mester és tanítványai (Szentes) 2005.

Díjak:
Békés Megyei Népművészeti Egyesület 2003, 2004

Elérhetőség:
Cím: Szentes, Tóth József utca 18/a, 6600.
Telefon: 63/314-185
E-mail: kadarbarbara@freemail.hu

7. Vígh Ferencné Wolford Ilona
1954-ben született Szentesen. A középiskolai tanulmányait követően szeretett volna iparművészeti főiskolát végezni, de az érettségit követően másképpen alakult az élete, ezért Szentesen maradt. 20 év után döbbent rá arra, hogy álmaiból, elképzeléseiből még nem sikerült sok mindent megvalósítania. Az agyagművesség iránt érzett vonzódást, ezért felkereste Bese Lászlót, aki abban a házban élt, ahol ő született. Fél év alatt elsajátította a mesterség fogásait, majd hamarosan eladásra kezdett dolgozni. Kapcsolatba került a Déltiszamenti Napsugaras Népművészeti és Kulturális Egyesülettel, amely meghívta tagjai közé. A szakmai alapismeretek elsajátítása után elkezdte a maga útját járni, ami a saját alkotói stílus kialakítását eredményezte. A nyers termék kiégetésével férje foglalkozik, aki évek alatt megtanulta a folyamatot. Az égetőkemence tervrajzát Bese László készítette. Minden évbenelmegy Budapestre, a Mesterségek Ünnepére, ahol rendszeresen kiváló minősítést kap a zsűritől. Tíz éve jár Szegedre a karácsonyi vásárra, ahol a vevők egy része már saját gyűjteményük gyarapítása céljából vásárolja kerámiáit. Vázákat, kancsókat, tálakat, tányérokat, gyertyatartókat, köcsögöket, hamutálakat, mécseseket, ékszerdobozokat és egyéb dísztárgyakat készít. Műhelyében vásárlókat is fogad, zsűrizett, ipar- és népművészeti kerámiáikat megrendelésre is készít.

Elérhetőség:
Cím: Szentes, Pintér utca 1., 6600.