A szentesi birkózás képes története  (1. oldal)

Következő oldal

 


"Istenek ajándéka, Sport! élet éltető vize!
a nehéz munka idejébe ki szórod boldog fényedet,
követe vagy te a régen letűnt napoknak,

mikor ifjú örömben mosolygott még az Ember,
s fölfelé hágott a Napisten s kigyúltak a hegyormok,

s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők.
"
 
                   /Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz/ 

 

Szentesen a birkózó sportnak nagy hagyománya és tisztelet van. Olyan jeles birkózó egyéniségeket fogadott be és nevelt, akik méltán öregbítették a város hírnevét határainkon belül és túl.

 

 

 

 

 

 

 

 

A birkózó sport az egyik legősibb sportág. Első kézzelfogható emlékeink az ókori Egyiptomból valók. Az egyiptomi ásatások során napfényre kerültek közel 5000 éves leletek, amelyeken birkózó alakok láthatók. Ezeken az ábrákon igen sok ma is használatos birkózó fogást figyelhetünk meg. Kínában már időszámításunk előtt kb. 3000 évvel nagyon népszerű volt a sportág, a katonák még a táborban is rendeztek birkózó mérkőzéseket. Legtöbbet az ógörögök és a rómaiak birkózásáról tudunk. Időszámításunk előtt kb. 700 évvel az ókori görög olimpiák versenyszámai közé a birkózást is felvették, és ettől kezdve a görög ifjúságot rendszeres birkózó kiképzésben részesítették.

A birkózás a küzdősportok sorába tartozik, ami azt jelenti, hogy a küzdelem közvetlenül a test ellen irányul. A sportolók teljesen eszköztelenül, puszta kézzel, erővel, ügyességgel mérkőznek. A sport lényege a kockázatvállalás, az esetleges vereség is, de mindez a siker, a győzelem reményében. Ez nagyfokú önfegyelmet, fegyelmezett magatartást, a másik ember iránti tiszteletet kívánja meg, a sportoló küzdőtársában nem az ellenséget, hanem az ellenfelet látja.

A birkózót sokan az ideális férfi típusnak tartják, nemcsak alkata, megjelenése miatt, hanem személyes tulajdonsága miatt is, ami megkülönbözteti a másik embertől. Sok birkózó magán viseli a sportág külső jegyeit, az ún. "karfiol" vagy "megtört" fület.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Papp László    

Szentes birkózó sportjának több aranykorszaka van, melynek pontos szakosztályai, eredménye, kutatómunkát igényelnek, ami még igen kezdeti stádiumban van. Több a szájhagyomány, mint a tárgyi emlék. A városban a birkózó sportról 1920-as évektől beszélünk. Ekkor indította útjára ezt a sportágat dr. Papp László, a város szülötte, aki 1928-ban és 1933-ban a kötöttfogásban Európa-bajnokságot nyert.  Az 1928-as amszterdami olimpián ezüstérmes lett, számtalan magyar bajnokságot nyert, mesteredző, szakíró, majd a Legfelsőbb Bíróság bírájaként tevékenykedett és ment nyugdíjba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Lőrincz Márton    

A város birkózásában kiemelkedő volt a 30-as évek történése, ami jelentős eseményhez kapcsolódik. 1937-ben Lőrincz Márton /Korondon, Udvarhely vármegyében, 1911. október 28. napján született és Argentinában halt meg 1969. november 26-án./ a XI. berlini olimpia /1936/ kötöttfogású légsúlyú birkózó bajnoka olimpiai tölgyfát helyezett el az akkori polgári leányiskola, a mai Petőfi Sándor Általános Iskola elé. A régi olimpiákon az volt a szokás, hogy a győzelem emlékére egy tölgyfacsemetét is ajándékoztak a bajnoknak, aki ezt a szülőfalujában ültette el. Lőrincz Márton erdélyi lévén, a szülőhelyén nem ültethette el a tölgyfacsemetét, ezért abba a városba hozta, amely őt fiaként fogadta. A korabeli dokumentumok a Szentes megyei város képviselő-testületének 1936. évi november hó 20. napján tartott 251/1936. kgy.  számú határozatából az alábbiak állapíthatók meg. "A képviselő-testület egyhangúlag hozott határozattal kimondja, hogy örömmel fogadja el a Lőrincz Márton által felajánlott olimpiai tölgyfacsemetét Szentes város részére, és érte leghálásabb köszönetét fejezi ki. A tölgyfacsemete helyéül a szentesi polgári leányiskola előtti parkírozott teret jelöli ki és utasítja a polgármestert, hogy az elültetést ünnepélyes keretek között eszközöltesse és a tölgyfacsemete megőrzéséről gondoskodjék."

A korabeli fényképek és a dokumentumok tanúsága szerint Lőrincz Márton olimpiai bajnokot, a kíséretében lévő Zombori Ödönt és dr. Papp Lászlót az egész város fogadta, és a pályaudvartól az Erzsébet térig diadalmenetben kísérték.


 

 

 

 

 

 

    dr. Hegedűs Csaba és
Cseh Lajos
 

60 évvel később 1997. március 29-én ismét jelentős városi eseményre került sor: "Az olimpiai fa" elültetésének 60. évfordulójának megemlékezésére. Az ünnepi műsort a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói adták, majd ezt követően az iskola előcsarnokában egy kiállítást tekinthettek meg a látogatók.

Az olimpiai eszme és a birkózó sportág iránt érdeklődőkön kívül részt vett az ünnepségen Szirbik Imre polgármester, dr. Hegedűs Csaba a Magyar Birkózó Szövetség elnöke, olimpiai bajnok és Polyák Imre olimpiai bajnok. Dr. Hegedűs Csaba ünnepi megemlékezésében az alábbiakról beszélt: "Örömmel üdvözlöm azokat, akik Lőrincz Mártont a település tiszteletbeli polgárának tekintették. A szentesi dr. Papp Lászlónak köszönhetően,  aki barátja és edzőtársa volt Lőrincznek, ebben a városban mindig tisztelet övezte a birkózókat. Dr. Hegedűs Csaba az olimpiákat a legnagyobb emberi megmozdulásnak vallja, mint a helytállás szimbólumát. A két birkózó, dr. Papp és Lőrincz azért hozta Szentesre a tölgyet, hogy a későbbi generációk e fára tekintve érezzék és tudják: Erdélyből vagy Szentesről indulva meg lehet az egész világot hódítani, csak hinni kell benne, s akkor ki-ki eljuthat a legjobbak közé.    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ünnepségen a sportvezetők, a polgármester, a helybeli birkózók képviselői és az iskola tanulói megkoszorúzták Lőrincz Márton emléktábláját. Ezt követően facsemetét ültetett el dr. Hegedűs Csaba és Polyák Imre a 60 éves tölgyfa mellé.

Az olimpiai tölgyfa nemcsak a birkózó, hanem valamennyi sportág jelképe és az olimpiai eszme hirdetője. Mi, utódok akkor leszünk hűek ehhez az eszméhez, ha ápoljuk és megőrizzük emlékezetünkbe.

 

 Oldal elejére