Idézet Marx Károlytól:
"A tőkések a munkásosztályt egyre több és több drága áru, épület, és technika megvásárlására fogják buzdítani. Ezzel együtt arra ösztönözve őket, hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig, amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak. A bedőlt hitelek csődbe juttatják a bankokat, amelyeket emiatt államosítani fognak, és mindez végeredményben a kommunizmus megszületéséhez vezet." (Karl Marx, 1867)
Lázmérőt vásárol a TSZ-elnök.
– Milyen gyártmány van? – kérdezi az eladót.
– Angol és orosz.
– Akkor adjon egy angolt, mert az oroszt nem lehet lerázni.
Az újságíró riportot készít az elmegyógyintézetben. Azt kérdi a főorvostól:
– Hogyan állapítják meg egy páciensről, hogy már elhagyhatja a kórházat?
– Vannak olyan feladataink, amiket helyesen végrehajtva bizonyíthatják elmeállapotukat.
– Tudna egy ilyen példát mondani?
– Persze. Vegyük például ezt: van egy kád, teli vízzel. Van a fürdőszobában három tárgy: egy kiskanál, egy pohár és egy vödör. Melyikkel tüntetné el a vizet a kádból?
– Ó, hát ez egyszerű! Minden normális ember a vödröt választaná.
– Nem, minden normális ember kihúzná a dugót a kádból.
Egy nem túl példás életű férfiú megy át a vasúti átjáróban, amikor véletlenül beszorul a lába a sínek közé. Elkezdi rángatni, de semmi eredmény. Aztán zajt hall, és meglátja a közeledő vonatot.
– Istenem, segíts, és abbahagyom az ivást! – kiáltja.
Semmi eredmény.
– Istenem, segíts, és leszokom a dohányzásról!
Ugyanaz. A vonat elkezd dudálni.
– Istenem, ha segítesz, leszokom az ivásról, a dohányzásról, és a feleségemet sem csalom meg többet!
Ekkor hirtelen lazul a szorítás, kiszabadul a lába, és az utolsó pillanatban elugrik a vonat elől. Leporolja magát, az ég felé néz, és így szól:
– Köszönöm, Istenem, de megoldottam egyedül!
Gólyamama kiküldi az életbe három fiókáját, hogy önállósodjanak. Néhány hónap múlva visszahívja őket a családi fészekbe, hogy számoljanak be élményeikről.
– Én hármas ikreket vittem a fűszereshez – dicsekszik a legidősebb.
– Én ötös ikreket egy katonatisztnek – mondja a második.
– És te? – fordul a gólyamama a legkisebbhez.
– Én még kicsi és gyenge vagyok a gyerekcipeléshez, de a pénztáros kisasszonyra jól ráijesztettem.