Élet a tanyai iskolákban

Elkezdődött a tanév, minden diáknak véget ért a vakáció. A mai gyerekek korszerű iskolákban, szaktanárok irányításával tanulhatnak, azonban ez nem mindig volt így. Régebben, a hetvenes évek közepéig a tanyákon élő gyerekek nem jártak be a városba, faluba iskolába, hanem a tanyai iskolákban tanultak. Az egyik ilyen iskola volt a Nagytőke-Zalotai, amelynek egykori tanára, vezetője, Bencsik Szilveszterné (képünkön) jelenleg is az iskola tanári lakásában lakik. Vele beszélgettünk arról, milyen is volt az élet az ilyen iskolákban.

– Mettől-meddig működtek a tanyai iskolák?

– Én csak a zalotai iskoláról tudok beszélni. Az iskola 1908-ban épült és 1977-ig, a körzetesítésig működött. Azt nem tudom megmondani, hogy azonnal megindult-e itt a tanítás, csak hallottam olyan emberekről, akik már ide jártak iskolába, és a koruknál fogva gondolom, hogy az 1910-es évek elején már tanultak ebben az épületben. Az iskolák nem egyszerre szűntek meg, hanem a környékben először a men-tettréti, a zalotai, majd a nagytőkei és legkésőbb, a kilencvenes évek végén a magyartési iskola.

– Milyen végzettséget kellett szerezni ahhoz, hogy valaki tanyai iskolában taníthasson?

– Ugyanazt a tanár- vagy tanítóképzőt mint bármely tanító. Én Szegeden végeztem a tanárképzőt, férjemnek pedig tanítóképzős végzettsége volt. Amikor 1969-ben elkezdtem Zalotán tanítani, csak 27 gyerek járt az iskolába amely egyetlen tanulócsoportot jelentett 1-8. osztályban, majd később jött 7 gyerek Magyartésről. Így kettő tanulócsoportot lehetett alakítani, a felső tagozatot én, az alsót a férjem tanította. Ez így működött 1974-ig, utána annyira lecsökkent a létszám, hogy megint öszszevonták őket egy tanulócsoportba, majd 1977-ben meg is szűnt az iskola.

– Hogyan történt a tanárok kiválasztása, illetve jelentett-e a tanárok között valamilyen presztízst az, hogy valaki tanyai iskolában tanít?

– Nem jelentett különösebb presztízst. Ez úgy történt nálunk, hogy ahonnan férjemmel eljöttünk Szeged járásból, ott körzetesítettek. Tanyai iskolában tanítottunk ott is, és hogy nem kelljen kettőnknek két faluba külön-külön járni dolgozni, ezért kerestünk kimondottan olyan tanyai iskolát, amelyben mindketten tudunk tanítani. Anyagilag nem jártunk rosszul az akkori viszonyok között, az állással járt egy-egy hold illetményföld, sok túlóra volt, összevont tanulócsoporti illetve iskolavezetői pótlék is járt, többek között ezen magasabb fizetések miatt vállaltuk a tanítást.

– Hol laktak a tanárok?

– Általában járt a tanároknak szolgálati lakás, amely legtöbbször az iskola épületének egy külön szárnya volt.

– Hogyan működött a tanítás az összevont osztályokban?

Négy osztály volt együtt, azzal kezdtük, hogy kiadtuk három osztálynak az önálló feladatokat, amelyek olyanok voltak, amiket már tanultunk – tehát tulajdonképpen ők gyakoroltak – majd a negyedik osztállyal megkezdtük az úgynevezett közvetlen foglalkozást. Ezután ők is kaptak feladatot, míg dolgoztak, addig egy másik osztállyal volt a közvetlen foglalkozás, majd az óra végén arra is kellett időt szakítani, hogy összefoglaljuk az óra anyagát, de még a másik három osztályra is sort kellett keríteni. A 45 percet igencsak keményen be kellett osztani. A hátránya mindenkinek nyilvánvaló, az előnye az volt, hogy amenynyiben a gyakorló feladatokkal a jobb képességűek hamarabb készen voltak, akkor plusz feladatokat tudtam nekik adni, ezzel is gyakoroltak, illetve ha már valaki kész volt a feladatával, akkor oda tudott figyelni a többiekre.

(folytatjuk)

Kovács Károly