Első nap 15 liter vizet ittak

Szeptember 3-án a Lecsófesztiválra gördült be Toncsi, ahol szülei és a közönség vártaA Lecsófesztiválra gördült be akkorra már megnövekedett létszámú kerékpáros csapatával Baranyi Antal, aki Marokkóból kerekezett hazáig, s túrájával a Szentes és Térsége Mentőalapítvány javára egy LSU-mo-toros váladékszívó berendezésre gyűjtött. Az utazást Vukovich Sándorral kezdte, de társának fel kellett adnia a küzdelmet így több ezer kilométert egyedül tekert végig a fiatal sportoló. Élményekkel és új elhatározással tért haza, következő célja az Ironman teljesítése.

Marokkó fővárosából startoltak a fiúk, Toncsi visszaemlékezéséből kiderült: az első napok keménynek bizonyultak, nem voltak hozzászokva a 60 fokos meleghez, a szárazsághoz és a páratartalomhoz.

– Az első nap 14-15 liter vizet ittunk, csak néhány nap múlva tudtunk akklimatizálódni. Ennek ellenére helytálltunk mind a ketten. Szakaszokra bontottuk az utat. Előbb megmásztuk a köves, sziklás Tobukál-hegységet, amely könnyebbnek bizonyult mint az Olimposz legyőzése. A második, körülbelül 500 kilométeres szakaszt vízfelvétel nélkül kellett megoldanunk, csak néha tudtunk oázisokból vizet szerezni, víztisztító pumpával, egyébként a nálunk lévő készletből gazdálkodtunk. Majd homokos szakasz következett, némi füves növényzettel. Ebben a térségben birka és kecseke-tenyésztéssel foglalkoznak az emberek, néhány helyen kukoricát termesztenek. Nagy szegénységgel találkoztunk egész Észak-Afrikában, sok helyen nincs víz és kenyér sem. Ahhoz képest Európa olyan volt, mintha egy új világba léptünk volna. Az első dolgunk az volt, hogy valahonnan húst szerezzünk, hiszen Afrikában éppen Ramadán volt, így nem kaptunk húsételt – vázolta első élményeit Baranyai Antal.

Egyedül a 80 kilós kerékpárral

A portugáliai Tarifában 2 napot pihentek, ekkor már látszott, hogy Sanyi nem tudja folytatni a kerékpározást. 5 napig vonatoztak Dél-Portugáliából mire eljutottak Spanyolország északi részéig. – Eldöntöttem, meg tudom csinálni egyedül is a távot, képes vagyok rá. Ideges voltam a túra sikere miatt, hiszen egy 80 kilogrammos kerékpárral kellett folytatnom, teljesen egyedül. Csendes Zoli csak 16 nap múlva, Olaszországban csatlakozott hozzám – mondta Toncsi, akinek meg kellett szokni a magányt, s hogy kizárólag magára számíthat, mert az ismeretlen emberekkel való találkozás sok veszélyt rejtegethet magában.

Jég és térdszorító

Csendes Zoltán kamionnal érkezett Padovába, itt találkoztak, s indultak tovább. A Balatonig együtt kerekeztek. Mire Olaszországba ért Baranyai Antal problémák jelentkeztek, fájt a jobb lába, nem tudta vele a biciklijét tekerni. A szentesi mentőszolgálattól kapott segítséget. Elmondták, hogy jegelje és használjon térdszorítót, nehogy bevérezzen a térde, mert akkor operáció körvonalazódhat.

– A horvát tengerparton, Rije-kánál és a Krk szigetnél ismét volt pihenő, majd a Balatonnál lett volna erre lehetőség. Ekkorra azonban Zoli hazaindult, mert egy maratonra készült. Úgy döntöttem, hogy körbetekerem a magyar tengert. Balatonbog-láron Vidovics Lajos és Tá-borosi Máté csatlakozott hozzám és elkísértek hazáig. A csapat Szabó Andrással és Dudás Lajossal bővült előbb Kiskun-majsánál, majd a mentősökkel Csongrád megye határánál, s rendőri kísérettel érkeztünk Szentes határától – mondta el Baranyi Antal, hozzátéve: egészséges, kis égési sérülése van csupán a lábán, mentálisan azonban erősödött. Már van újabb célkitűzése, januártól az Ironmanre készül, amit 14-15 óra alatt szeretne teljesíteni.

Cseh-Lakos