Szentes és a szentesiek szolgálatában

60 éve történt: Imre Ernő református lelkész beiktatása

A fiatal lelkészA különböző városi rendezvényeken, nemzeti és egyházi ünnepeken, táblaavatókon, kulturális eseményeken gyakorta láthatunk egy délceg termetű, egyenes tartású öregurat, akinek ősz feje a többiek fölé magasodik. Az ifjabb nemzedék tagjai bizonyára találgatják életkorát, s kérdezgetik egymástól, hogy ki lehet ő. Az idősebb generáció számára ez nem kérdés, hisz városszerte ismert közéleti személyiségről van szó, akit a lakosok tisztelnek vallásra, világnézetre, pártállásra való tekintet nélkül. Dr. Imre Ernő nyugalmazott református lelkész-esperest köszöntik e sorok, aki hatvan évvel ezelőtt került Szentesre, s már húsz éve annak is, hogy nyugalomba vonult. E kettős évfordulón kövessük nyomon Imre Ernő életútjának főbb állomásait.

Tisztviselő családban született Budapesten 1918. július 25-én; édesapja Imre János állami köztisztviselő; édesanyja Fülöp Mária. Középiskolai tanulmányait a budapesti Werbőczy István Reálgimnáziumban kezdte 1928-ban, 1932-ben a Kossuth Lajos Reálgimnáziumban folytatta; itt érettségizett 1936-ban. Még ugyanebben az évben felvételt nyert a budapesti Református Teológiai Akadémiára, ahol 1940-ben segédlelkészi, 1942-ben lelkészi oklevelet szerzett. Teológiai tanulmányaival párhuzamosan az 1937/38. tanévben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán éneket és beszédtechnikát tanult. 1940/41-ben részt vett a Nagykőrösi Református Tanítóképző Intézet összevont tanfolyamán, amelyet befejezve, népiskolai tanítói és orgonista kántori oklevelet szerzett. Rövid ideig segédlelkészként szolgált Budapesten, Dunavecsén és Tabajdon. 1942 szeptemberében ismerkedett meg Székesfehérváron későbbi feleségével, Zanka Irénkével, aki a rév-komáromi Magyar Református Tanítóképző Intézet végzős növendéke volt. Házasságukból három fiú született: András, Péter és János.

Imre Ernőt 1943 őszén a Fejér megyei csabdi református gyülekezet a lelkészévé választotta. Itt szolgált 1951-ig, a csabdiak nagy megelégedésére. (1946–48 között ösztöndíjasként Hollandiában tanult.) Sikerként könyvelte el, hogy a csabdi templomot az általa gyűjtött adományok felhasználásával 1950/51 folyamán sikerült újjáépíteni és felszentelni.

Az 1951-es esztendő jelentős változást hozott Imre Ernő életében, ugyanis a Szentesi Alsópárti–Kiséri Református Egyházközség – 70 igen és 2 tartózkodó szavazattal – a lelkészévé választotta. 2006-ban készült önéletírásából tudjuk, hogy megválasztásának voltak előzményei. 1950-ben evangelizációs úton járt Makón, ahol négynapos teológiai tanfolyamot tartott. „Annak befejezése számomra különös fordulatot hozott: elém állt egy hatalmas termetű szentesi missziós lelkész, Veresegyházi László, és ellenmondást nem tűrő kedves erőszakkal közölte, hogy vele kell tartanom, mert holnaptól Szentesen egy egész hetes gyülekezeti evangelizációs szolgálatot kell tartanom” – emlékezett viszsza Ernő bácsi, majd így folytatja: „Az éjszakai vonattal érkeztem Szentesre, ahol egy héten át minden este hirdettem a megtérés evangéliumát… A nappalokat a vendégszoba magányában töltöttem, ahol reggelivel és egyszerű ebéddel elláttak, és egész nap zavartalanul készültem az esti igehirdetésemre. Az esti szolgálatom végeztével, minden este más-más családnál költöttem el a vacsorát, utána beszélgettünk. A nappali városból nem láttam semmit…”

1951 nyarán meghívást kapott Szentesre, hogy július 1-jén (vasárnap) lássa el a templomi igehirdetés szolgálatát a szentesi nagytemplomban. Csak később tudta meg, hogy már hetek óta lelkészválasztó meghallgatásokat tartottak az időközben megüresedett alsópárti-kiséri lelkészi állás betöltésére. Csak az elutazása előtt kérdezték meg tőle: ha meghívnák a betöltendő állásra, elfogadná-e? Igennel válaszolt.

Nehéz szívvel vált meg Csabditól; ottani hívei sírva búcsúztatták. Nem könnyű feladat várt rá, hisz egy jóval nagyobb településen, az erősen baloldali Viharsarok egyik fellegvárában, a „kubikos fővárosban” kellett helytállnia és bizonyítania. Szentesi beiktatása a megszokott ünnepélyességgel történt. A nagytemplom megtelt; a helybeli híveken kívül számos vidéki gyülekezet képviseltette magát. Az új lelkész igehirdetése után egymást érték a köszöntők. Ezek sorába szót kapott a csabdi küldöttséget vezető gondnok, aki a megszólítás után elhallgatott, és némi szünet után küldött-társaival együtt zokogásban tört ki. A beiktatást követően ennek a jelenetnek híre terjedt az egész városban; s az emberek egymás között mondogatták: – Ezt a papot megsiratták a hívei! Ugyan mi megsiratni való lehet egy papon?! „Ennek nyomán olyan kíváncsiság és érdeklődés támadt irántam, hogy mindenki látni és hallani akart. Ezt azzal háláltam meg, hogy két év alatt minden református családot meglátogattam, és személyesen hívtam meg a vasárnapi istentiszteletekre. A Nagytemplom benépesedett, és olyan eleven gyülekezeti ébredés támadt, hogy az önkéntes adakozó kedv lehetővé tette az igen rossz állapotban lévő Nagytemplom teljes külső és belső felújítását” – emlékezett vissza a kezdetekre Imre Ernő.

Ennek immár 60 éve. Az eltelt évtizedek alatt sok-sok értéket letett a köz asztalára, elnyerve annak őszinte megbecsülését. Jelzi ezt az 1999-ben neki ítélt Szentes Város Díszpolgára megtisztelő cím. Ernő bácsi már egy kicsit nehezen jár, de szellemileg friss, minden érdekli, ami a városban, az országban és a nagyvilágban történik. Imádott családja körében nemrég ünnepelte 93. születésnapját. Legyen ez még sokáig így!

Labádi Lajos