Csak engem kritizáltak, az iskolát soha

Makkai Sándor-díjat vehetett át a napokban a Kiss Bálint Református Általános Iskola igazgatója. Az alpolgármesteri tisztségről nyáron lemondott intézményvezető szerint mindenképp erősíteni kellene az iskolák nevelési funkcióit. Erről és az elmúlt év tapasztalatairól is beszélt lapunknak adott interjújában Karikó-Tóth Tibor.

– Májusban, amikor a Makkai Sándor-díj odaítéléséről döntöttek, sok szentesi épp forrongott a tervezett iskolabezárások miatt. A szakma elismerte munkáját, a közvélemény egy része viszont nem. Hogy élte meg ezt az időszakot?

– Az iskolai összevonások megítélése most még nem lehet reális. Néhány év múlva látjuk tisztán, hogy valóban a legjobb döntés született-e, vagy lehetett volna másképp határozni. Az anyag megtárgyalásakor és a szavazáskor furcsa helyzetben voltam, mert nekem alpolgármesterként nem volt döntési jogom. Az én feladatom az volt, hogy szakmailag és a trendeket figyelembe véve minél szélesebb körű tájékoztatást adjak. Azok alapján, amiket én letettem az asztalra, illetve a szülőktől és máshonnan beszerzett információkra támaszkodva hozta meg határozatát a képviselő-testület. Nem szeretnék semmiféle felelősséget letenni magamról, de nem szeretnék más helyett felelősséget fölvenni ebben a kérdésben. Ami az igazgatói és az alpolgármesteri tisztséget illeti, mindvégig igyekeztem különválasztani a két dolgot. Habár egy iskola vezetője vagyok, de én végig úgy lépkedtem, hogy lehetősség szerint semmi köze ne legyen az intézményhez. Számomra pozitívum és jóleső érzés volt a kritikák között, hogy soha nem az iskolánk szakmai munkáját minősítették. A megjegyzések rám vonatkoztak, nem a szakmai munkámra.

A kérdésre Karikó-Tóth Tibor így válaszolt:

– Halogathatta volna a döntést az önkormányzat, de akkor 3-4 év múlva oda jutunk – lehet, akkor már állami kézben lévő iskolákkal –, hogy Szentesen a Kosztán kívül a többi önkormányzati iskola létszáma nem érte volna el a 120 főt.

– Amikor nyilvánosságra került, hogy lemond az alpolgármesterségről, sokaknak az a bizonyos mór jutott eszébe, akit kötelessége teljesítése után útjára lehet engedni. Kár volt beleugrani a politikába, vagy még így is megérte, hogy nem úgy fejezte be ezt a megbízást, ahogy eredetileg tervezte?

– Semmiképpen nem szerencsés egy feladatot félbehagyni, ezért egyáltalán nem volt szerencsés az a döntési helyzet, hogy igazgatóként vagy városvezetőként folytatom. Hogy megbántam-e, vagy sem? Tökéletesen tudom, hogy aki politizálásra adja a fejét, ezzel együtt nagyon sok konfliktushelyzetet és sok megítélést is felvállal. Ez az időszak, ahhoz, hogy én hathatósan, sok mindent le tudjak tenni az asztalra, kevés volt, ahhoz viszont elég volt, hogy azt a fajta szemléletet – vagyis, lehet másképp is csinálni –, amit én akár az iskolában meghonosítottam, bemutathassam.

– Mit szeretett volna még lerakni az asztalra?

Karikó-Tóth Tibor átveszi a Makkai-díjat– Egy dolgot mindenképp fontos leszögezni: ennek az iskola-összevonásnak csak akkor volt értelme, és lehet pozitív hozadéka, ha az így fölszabadult anyagi forrás jelentős részét a város ott tartja az oktatásban. Ha csupán a költségvetési lyukak tömködésére használja ezt a pénzt, akkor hibás irányt választ. Ha a megspórolt milliókat az oktatásra fordítjuk, akár pályázatok, felújítások vagy fejlesztések útján, akkor lehet jó ez a döntés. Munkám folytatása esetén erre tudtam volna figyelni. Öröm számomra, hogy erre az esztendőre például sikerült elérnem, hogy a város költségvetésében külön soron szerepeljen keretösszeg a közoktatási intézmények eszközfejlesztésére. Ilyen korábban nem volt. A másik befejezetlen ügy a művelődés kérdése, ahol én látnék előrelépési lehetőséget.

– Hogy távolabbi vizekre is evezzünk, mi a véleménye a közoktatás tervezett átalakításáról? Ami egybecseng a sajtóban, hogy bevezetnék az egész napos iskolát felső tagozatban is, illetve 22-ről 32-re emelnék a pedagógusok kötelező óraszámát.

– Nagyon sok mindent nem tudunk ezzel kapcsolatban. Fogalmunk sincs, hogy a kötelező óraszám végül is mire vonatkozik. A letanítandó órák számára, vagy arra az időre, amit köteles lenne a pedagógus az iskolában tölteni. A kettő nagyon nem ugyanaz. Egy 45 perces tanítási óra soha nem egyenértékű egy 60 perces másmilyen jellegű feladattal. Ha 32 órát kell hetente letanítani egy tanárnak, az katasztrófa. Olyan lenne, mintha azt mondanánk egy sebésznek, hogy a 40 órás munkahéten legyen szíves 40 órát műteni. Megnézném, hogy azt megtudná-e bárki csinálni, mert most erről beszélünk. Az egész napos iskola esetében is sok a kérdőjel. Ilyen jelenleg is működik, a felső tagozaton például van napközi. Ha iskolaotthonos rendszert képzeltek el az ötletgazdák, kérdés, hogy mi lesz a művészeti oktatással vagy a sporttal, ami most délután kap helyet. Kicsit szkeptikus vagyok, mert január óta négyféle változatot is hallottam ebben a témában, de érdemi döntés még nem született.

– Mi az, amit a legfontosabbnak gondol a közoktatás megújításával kapcsolatban?

– Ami biztosan nagyobb szerepet kellene, hogy kapjon, az a nevelésnek a kérdése. Az iskolák nevelő funkciója meggyengült, ami nem a pedagógusok hibája, hanem a jogszabályok, a rendelkezések tették súlytalanná. Hozzá kellene nyúlni az órák rendszeréhez, megnézni, melyik tantárgyra van szükség, és milyen új tantárgyakat kellene bevezetni. De mindehhez ki kellene kérni a szakma véleményét, ez viszont nem nagyon történt meg. Így nehéz lesz elfogadtatni a pedagógusokkal a változtatásokat. A finanszírozással kapcsolatban is van egyfajta félelem bennem, hogy az eddig sem túl magasan kvalifikált pedagóguspálya még inkább értéktelenné válik, ha még több forrást akarnak kivonni a területről. Az óraszámemeléssel például számos álláshely megszűnhet.

– De erre mondják, hogy a létszámleépítéssel teremthető meg a bérek emeléséhez szükséges fedezet.

– Azt, hogy mások egzisztenciájának derékba törésével teremtsék meg a béremelés lehetőségét, – finoman fogalmazva – nem tartanám szerencsés megoldásnak.

– Az elkövetkezendőkben visszatér-e még a közéletbe?

– Sok tanulsággal szolgált ez az egy év, de nem tragédia-ként éltem meg a befejezését. Hogy mit tartogat a jövő, merre vezet majd az utam, még nem tudhatom. Én most iskolaigazgatóként tevékenykedem, ezt a feladatomat szeretném maximálisan ellátni.

Bíró Dániel

 

A Makkai-díj

A Makkai Sándor-díjat a magyarországi és határon túli református pedagógusok részére alapították. A legmagasabb szintű református oktatási díjat évente három pedagógusnak adományozzák, akik közül egy mindig határon túli pedagógus. 2011-ben a Makkai Sándor-díjat Csiszár Ákosné, Karikó-Tóth Tibor és Veres Edit kapta. A díj átadására a Magyar Televízió által is közvetített országos református tanévnyitó istentiszteleten, augusztus 27-én Budapesten került sor.