Rend és fegyelem a katolikusoknál

Az elemi népiskolák története Szentesen (IX.)

Az Erzsébet térMiskolczi Gyöngyi tanítónő főiskolai szakdolgozatából ismereteket nyerhetünk arról, hogy milyen tankönyveket, taneszközöket, szemléltetőeszközöket és egyéb felszereléseket használtak a katolikus iskolákban; milyen tantárgyakat tanultak, hogyan osztályoztak, milyen megemlékezéseket tartottak, s általában hogyan zajlott a mindennapi iskolai élet.

A katolikus tanügyi szervek külön tankönyvkiadót hoztak létre: az 1848-ban alapított Szent István Társulat tankönyvkiadó részlegét. Katolikus iskolákban csakis az itt megjelentetett tankönyvek voltak használhatók. 1867-től mind a világi-, mind az egyházi iskoláknál használatba vett tankönyvekre be kellett szerezni a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyását. A kultuszminisz-ter 1925-ben életre hívta a Tankönyvügyi Bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy minden iskolai év végén összeállítsa a következő tanévben használandó könyvek jegyzékét. Ezzel kapcsolatban fontos szempont volt, miszerint: "A komoly ok nélkül való tankönyvváltoztatás szociális szempontból kerülendő!" A tankönyvek ugyanis megdrágultak, ezért a szegénysorban élő gyermekek nem tudták megvenni. Ekkoriban alakult ki az a gyakorlat, hogy a végzősöktől a használt tankönyveket begyűjtötték, és szétosztották a rászorulók között.

A tanulók többsége házilag készített táskában hordta iskolai felszereléseit. A táskában az olvasókönyvön és nyelvtankönyvön kívül egy számtanfüzet és egy vonalas füzet volt. A tanulók többsége palavesszővel írt a palatáblára; a grafitceruza és a fémtoll csak később jött használatba. Szemléltetőeszközöket alig használtak. Az alsó tagozatos számtan tanításához egyedüli szemléltetőeszköz a golyós számológép volt, mellyel minden iskola rendelkezett. Más tantárgyaknál fali szemléltetőképek segítették a nevelői munkát. A szemléltetőeszközök hiányát táblai rajzokkal igyekeztek pótolni.

A tananyag a következő tantárgyakat ölelte fel: első osztályban az írást az olvasással párosították, míg másodiktól az olvasás külön tantárgyként szerepelt. A helyesírás és nyelvtan oktatása elsőtől negyedikig tartott, hasonlóan a számolás és mérés. Az alsó tagozatos tárgyak között szerepelt még a beszédértelmezési gyakorlat. Negyedik osztályban belépett a földrajzi tananyag: a szülőfölddel és a vármegyével ismertette meg a tanulókat. Az órák közötti szünetekben énekeltették a tanulókat. Fontos tárgynak számított a testnevelés is; melyeket teremben és szabadban egyaránt tartották. A fő tárgyak közé tartozott a hit- és erkölcstan. A felső tagozatos tárgyak között találjuk a történelmet, földrajzot, néprajzot, természetrajzot és honvédelmi ismereteket. 1940-től szabadon választott tárgy lett V–VI. osztályban fiúk számára a kereskedelmi ismeretek, leányok számára a háztartási ismeretek. A latin nyelv tanulása ötödikben kezdődött heti négy órában.

A hivatkozott dolgozatból ízelítőt kaphatunk a katolikus iskola igen szigorú házirendjéből is. A tanítók a tanítás megkezdése előtt negyed órával fogadták tanulókat a tantermekben. A tanulók el voltak tiltva a túl korai, illetve a 8 óra utáni iskolába érkezéstől. Az udvaron való futkosás, birkózás stb. tilos volt, mivel balesetveszélyt okozhatott. Az óraközi szünetek alatt úgy a folyosón, mint az udvaron minden osztályvezető a saját osztályával volt, megelőzendő mindenféle rendetlenkedést. A tanulók az iskolába tiszta lábbeliben léphettek be, a falakhoz nem érhettek, s azokat nem firkálhatták. A folyosókon, lépcsőházakban, tantermekben tilos volt szemetelni. Sáros, havas, esős időben a tanulók nem mehettek le az udvarra, csupán a folyosókon tartózkodhattak kiabálás, visítás, szaladgálás nélkül. 1923-tól bevezették a félnapos tanítást, amely azt jelentette, hogy egyik héten délelőtt a fiúk, délután a lányok, a másik héten megfordítva jártak iskolába. 1938-tól "egyhuzamos" tanítás folyt, vagyis minden tanulónak délelőtt voltak az órái.

Ha a tanuló nem érte el a leggyengébb hármas vagy négyes osztályzatot, akkor osztályismétlésre utasították. Buktató jellegű tárgyak voltak: számtan, nyelvtan, írás, olvasás. Az osztályozás kitűnő, jeles, jó, elégséges, elégtelen érdemjegyekkel történt. Külön csoportot képeztek az osztályozhatatlan tanulók, akik a sok mulasztás miatt nem kaphattak bizonyítványt. A tanévet nyilvános vizsgával zárták, amely ünnepélyesen folyt le, és a szülők is jelen lehettek.

Szólni kell az iskolában működött ifjúsági egyesületekről. Ilyen volt a Jézus Szent Szíve Gárda. A Szívgárda a Jézus Szívét tisztelő és a Jézusért apostolkodni akaró gyermekek szervezete. Mint a neve is mutatja, katonás hadsereg, és mint ilyen, küzdelemre hivatott. Két csapata volt: a Szent Imre fiú-, és a Szent Erzsébet leánycsapat. A II. osztályosok voltak az apródok, vagy újoncok, míg VI. osztálytól pártoló tagként vettek részt a gárda munkájában. A nagyobb tanulók az Attila cserkészcsapatba munkálkodtak. Jelvényük volt a papírra festett Jézus Szíve kép és a kereszt. 1928-ban alakult meg az Ifjúsági Vöröskereszt, mint jótékonykodó, egészségügyi szervezet. A Szívgárda és a 48-as Ifjúsági Bizottság bevonásával végezte feladatát. Említést érdemel még az 1946-ban alakult Diákkaptár Szövetség, az Ifjúsági Sportkör, az Önképzőkör és Bábszínház.

(Folytatjuk)

Labádi Lajos